Aquinovic Birtok ("őrjárat")

- Nem vagyok benne biztos, a hölgy klánja a legelitebbek közé tartozik, de ezt nem tisztem eldönteni, hogy ott megállnád-e a helyed.

- Akkor ezt megbeszéltük és ahogy elnézem a támadást is sikeresen visszaverték a csapataid. Vagy legalábbis már csak órák kérdése. Gondolod, hogy érdemes lenne továbbindulni, hogy az eredeti feladattal foglalkozzunk? Persze hatásos lenne most egy er?s válaszcsapás is, de a helyzet fontossága nem biztos, hogy lehet?vé teszi. - utalva ezzel a démoni problémára.

- Avagy a szolgálóid már épp a válaszcsapást mérik a szomszédos nemesi házra? Rangjuk alapján kinézném bel?lük, hogy míg én a védekezésnél tartok fejben, ?k már rég túlléptek ezen....

"Ez valóban idegen, nekem gy?zelem van és vereség. Támadás, védekezés, ellencsapás, a szokásos harci taktikák. Nem egészen értem ezt a lányt, de ez valószín?leg a kett?nk közti különbségb?l adódik. Azt mondják, egy elf addig él, míg ketté nem vágod. Ezért illik ?ket minél hamarabb felszeletelni. De ? látványosan nincs felszeletelve és így elnézve a helyzetet, több életnyi b?nh?dés várna arra, aki megpróbálja. De vajon mióta van ez így? Hány éves lehet ez a kráni kiemelkedett? Azért beszél így, mert tud valamit, amit sem én, sem a mesterem, sem a szüleim nem tudnak? Valószín?leg így lehet, mert ha csak simán bolond lenne, nem ért volna el ilyen pozíciót...

Mindenesetre jó lesz figyelnem rá, de fenntartással fogom kezelni a szavait, elvégre ez itt mégiscsak Gorvik, ha van is olyan hatalma, amivel képes elpusztítani egy egész hercegséget, nem biztos, hogy ismeri a dolgok m?ködését részleteiben. Csak felülr?l szemlélve. Bár neki az is elég, képes rákényszeríteni a saját szabályait bármire, hogy a dolgok úgy m?ködjenek, ahogy ? elképzeli. Hmm... Erre nem is gondoltam még. Valójában jelen helyzetben nem kell fenntartással kezelni semmit, amit mond, mert ha kimondja, úgy lesz. Nem azért, mert pontosan érti a hercegségek folyamatait, hanem azért, mert ? úgy akarja. És pont.

Na de akkor most én mit csináljak? Ez az egész sztori már akkorára n?tte ki magát, amekkora még a gyerekmesékben is túl nagy falat lett volna egy h?s kalandozónak. El kell fogadnom, hogy nincs túl sok beleszólásom a történetbe, bár épp elég lesz csak az árral sodródva végigélni. Hát jó, ha ezt túlélem, ennyivel is okosabb leszek. A túlélésre pedig egyetlen jó esélyem van, ha Elishiaila mellett maradok. Ez úgyis az ? szintjére való feladat... "

Ezeket a dolgokat végiggondolva válaszolok kicsit megkésve Elishiailának:
- Értem... De mit tehetek most én? Mióta rájöttünk Shienvik dolgaira, folyton ez jár a fejemben. Teljesen tehetetlen vagyok, neked kész terved van, megvannak hozzá a szükséges er?id, hogy kivitelezd, az egész dolgot az irányításod alatt tartod. Eközben én nem csináltam semmit azon kívül, hogy elkészítettem egy-két ékszert, míg te vagy tizenötöt és mindegyiket jobban. Több évig tanultam, szívtam magamba a tudást, sanyargattam magam a hatalomért és most, hogy hasznát kellene vennem, az egész értéktelen... Ne haragudj, semmi id?d és energiád a pitiáner problémáimmal foglalkozni, inkább csak mondd, hogy mi legyen a következ? lépés és én követni fogom, sajnálom a tiszteletlenségem.