Darnol Aquinovic szobája

- Az én mágiám itt most nem sokat ér, hacsak a démon nem képes elkapni valami ragályos kórságot, mert akkor viszont tudnék kitalálni neki valamit...
- De így hogy lehetnék segítségedre, hogy még csak elméetben sem értem a dolgok lényegét?

- Rendben, akkor kezdjünk is neki. Mi lesz az els? feladatom és a tanulás kevéért megkérdezem, hogy miért?

- Ez igaz, akkor ha jól értem, irány vissza az ékszerekhez és folytassuk a munkát.

Majd leülök, kezembe veszem a szerszámokat és állok is neki az elkezdett feladatok folytatásának. Közben azon gondolkodom, hogy ha ezt túléljük, megfojtom Shienviket. Miatta most kis csavarhúzókkal és fogókkal nyakláncot, meg egyéb általam feleslegesnek ítélt dolgokat farigcsálok én, aki élen jár a rontásokban és átkokban, én, akinek a mestere megtanította hogy szórjon villámot a puszta akarával az ujja hegyéb?l. Szeretek barkácsolni, tanulmányoztam már a mechanikus szerkezeteket, de ebben az ékszerben semmi mechanika nincs, egyszer? giccs az egész és mégis úgy ülök itt és készítem, mint egy szorgalmas kisdiák. Olyan az egész, mintha az eddig megszerzett hatalmam semmit sem érne és kezd? tanoncként bámulnék a nálam hatalmasabbak munkájára... Rendkívül idegesít?... De eljön majd az én id?m is, amikor ezek a nagy inkvizítorok is és Elis is ráeszmél, hogy az én hatalmam is számít.

Majd eljátszadozok olyan gondolatmenetekkel, amikor az inkvizítorok elbuknak a démonnal szemben, én pedig a villámommal halálra súlytom, ezzel Elist megmentve a biztos haláltól.

Ezek a gondolatok valószín?leg látszanak is az arcomon, el?ször némi düh, majd a hatalmam kimutatásának gondolatára valami vidámság féle.