Kezdőlépések

Amikor a tanulás folyamatát nézzük akkor jeleztük ennek a vége az igazán nehéz (és itt is számítanak sokat az adottságok), másfelől a legeleje az ami hasonlóan nehéz lenne, ha nem lenne a karakterek előtt megfelelő példa, nem lenne erre felkészített iskolarendszer és az oktatás módját nem úgy találnák ki, hogy a lehető legjobban előrejussanak a karakterek. A gond csak az, hogy a kezdőlépéseket megkönnyítő módszerek, a pozitív példák nem nagyon voltak meg a Kyr alapú mozaikmágia feltalálása előtt. Balra látsz egy másik régebbi illusztrációt. Ez a képzettségrendszerhez készült... Az inas ugye képzettlen munkaerő, a segéd kapcsán megfelel az alapfok, a mester pedig mesterfokú tudásról szól. De ott van az ábra tetején egy kis háromszög. Most erről az apró háromszögről fogunk további apróságokat megtudni.

A kedvenc háziszabályainkat leíró cikk kapcsán kapásból rámutattam, hogy számos képzettség esetén megvannak a kapcsolódó képzettségek. Mondjuk a szakma (kovács) mesterfoka utána jöhet a szakma (fegyverkovács) képzettség, ami a kis piros háromszöge egy újabb piramist helyez el. Majd jöhet a különleges fémekre specializált kovácsok további képzése, a fegyverismeret, fegyverművesség és számos más hasonló képzettség. És persze szóba jöhet az, hogy valaki tudja, hogy milyen rúnákat érdemes belevésni egy tárgyba, hogy azokat még tapasztalati mágiával feltöltsék. Természetesen akár a drágakövek használatára is lehetett példa, de...

A hasonló vésetek, a rúnákra épülő kezdeti tapasztalati mágia kapcsán felismerhetővé és a stílusok, eljárások kapcsán megnevezhetővé váltak ismert részletek. Feltehetően a mozaikmágia egyik első mozaikjának a legelső prototípusa ekkor és így alakulhatott ki. A mágikus aura varázsjel könnyen egészülhet ki mondjuk a változás varázsjellel, változás bélyeggel. A megfelelő tapasztalati mágia átírásának a módjával. Máris akadnak kapcsolódó jeleink, aminek a felismerése után már nem nehéz elképzelni, hogy ekkor még varázslatként megjelent a kagyló mozaik prototípusa, és afféle metamágiaként az időmágia és a térmágia egyes formulái.

Innen pedig a mozaikelv egy elérhető kutatási terület lehetett mintával, oktatással és már egyenes az út a mozaikmágia kifejlesztése felé, és érthető az is, hogy a más terülenet elért komoly tudásszintet a mágiával csak kiegészítők hogyan érték el egy szűk területen azt a tudást ami a mozaikok primitív elődjeinek a megalkotásához kell. A fenti minta egy szinte szükségszerűen bekövetkező eredményt mutat. Csakhogy ezek a proto mozaikok alapvetően még több tucat hibával rendelkeztek. Például hiányzott mögülük az az egységes rendszer ami a szabad kombinálhatóság lényegét adja. Összetett, nehezen tanulható és még nehezebben kombinálható hatásokból álltak. De felismerhetővé vállt, hogy ezek tervezésénél használhatóak a nyelvi összefüggések, bevethető pár tervezési elv, és ezen az úton már lehetett próbálkozni.

A mágikus hatások egyszerűsítése, az egyszerű eleminek tekintett hatások felismerése, a különböző dolgok mágikus nyelveken megfogalmazható lényegével kapcsolatos kutatások elindulása után a többi már csak idő kérdése volt. A fenti magyarázat érdekességét az adja, hogy a más területeken elért magasfokú tudás (az ott lévő késői nehéz fejlődés szakasza) teremtette meg azt az oktatható tudásanyagot ami mágiaelméleti ismereket során a kezdeti nehéz fejlődési tudásszakaszt is lefedi. De amint a jobboldali ábra is szemlélteti van egy érdekes probléma.

A megfelelő fogalmakat, a hozzá kapcsolódó mágikus ismereteket az is megközelítette aki fegyverekkel foglalkozott... De az ő ilyen ismereteinek csak egy részét nem nagyon lehetett más területek mágikus tudásával összehasonlítani. Csak néhány területen volt meg olyan szintű képzettség, hogy az elvezessen a mozaikelvhez. Akkor működött az összehasonlítás, ha több tudományterület mágiaelméleti részét is lefedték. Ez viszont az elérhető tudásnak csak egy kis része volt. És ez tulajdonképpen a mágiaelmélet határterületeit írta le. A mágiaelmélet kutatói így elsősorban bonyolult megfigyelt összefüggésekből kell, hogy következtessenek az axiómákra. És az általuk leírt hatás - őstűz elvonása az anyagból - kapcsán nehéz eldönteni, hogy valójában mi történik. Mert könnyen lehetne az, hogy a varázslat egy helyen hűt, más helyen tüzet gyújt. De honnan tudják azt, hogy az őstűz elemi, és a hasonl hatás sem összetett?

Például onnan, hogy hány rúnából áll, hogy mennyire tudnak máshogy, hatékonyabban hasonló célt (tűzgyújtás) elérni. Hogy számos reakciót mennyire tudnak alkímiai módszerekkel reprodukálni... Sorolhatjuk a szempontokat és arra is rájöhetünk, hogy ezért kell egy jó varázslóiskolának egy csomó határterület kapcsán is jó mestereket felvonultatni. Akár olyanokat is akik nem varázslók. 

Ha a tanulmányozható tapasztalati mágiát és számos más területet nézünk akkor az első varázsló megjelenés egyáltalán nem meglepő. A varázslók elkülönülése a többi mágiahasználótól is érdekes folyamat. De az is, hogy az ő beavatási módszerük hogyan lett hatékonyabb (hogyan ad több manát szintenként)...