Klubok és szervezetek

Ma már a legtöbb bemutatójáték, esemény, stb. boltokhoz kötődik, aminek alapvetően két egyszerű és logikus oka is van. A rendezvények, a rendszeres játéklehetőség vonzza a játékosokat, ha pedig ők a játék okán fordulnak meg a boltban, az eladók, stb. könnyebben tudják őket (a játékukat is ismerve) rábeszélni a vásárlásra, mintha előbb pl. szórólapos reklámmal kell mindenkit elérniük és betérésre buzdítani. A helyi boltok, a vásárlókör bővítése okán, érdekeltek a játékosok és a rendezvények támogatásában, hiszen az így bővített piacból élnek. A M.A.G.U.S. kapcsán a Tuan kiadó boltjában sem véletlenül vannak rendszeres rendezvények.

Ebben a korban azonban úgy látszik még igen kevés bolt foglalkozott olyan szinteken a Wargamekkel, hogy ott komoly játéklehetőség lett volna, így maradtak a pincékben, garázsokban kialakított klubok. Furcsamód kis hazánkban a legtöbb klub a kezdetektől vagy művelődési házakban, iskolákban, vagy külön bérelt helységben működik, a garázsok, pincék megúszták a klubbá alakulást. Ellenben a hazai boltok javarészt csak kártya kapcsán rendeznek hivatalos eseményeket. Ezeknek a különbségeknek köszönhetően kevesebb klub van, a kisebb (zárt közösséget jelentő) klubok hiánya okán pedig sokan nehezen értik, a klubéletből hogyan következik a kalandmodulok felépítése, kialakítása, hogyan is hat ez a D&D egyes kiadásaira. A D&D történetét, ezeket az apró részleteket ezért is lehet hasznos megismerni.

Egy játék csak akkor lehet sikeres, ha van vele hol játszani. Ehhez kellenek a klubok. A klubok számára pedig fontos sok újdonság, hiszen ezek is segítenek a játékosokat megtartani. Sok klub persze akár képregényeket és más hasonló dolgokat is kínállnak, a pincében pedig az ilyen helyeken is elfért egy-egy klub. Nem szokatlan az ilyen megoldás. Annyira jellemző sztereotípia, hogy akár filmekben, akár játékokban ezt mutatják be. Számos geek hobbi a pincékbe, garázsokba és más hasonló helyekre költözött be. A geek kulturának ezt a vonását jól ismerhetjük...

Másik fontos érdekesség, hogy a IFW tulajdonképpen az RPGA network "előzménye" is lehet Gygax wargamer korszakából, az RPGA network és a nemzetközi hálózatok ötlete később visszaköszön a Living Greyhawk és a Living Forgotten Realms játékok kapcsán, ahol bizony számos kalandmester, számos országban ugyanazt a játékot játsza. A központilag koordinált eseményeknek más téren is hagyománya van, a D&D 4. kiadáshoz kapcsolódó D&D Encounters kapcsán érdekes, ha ez eszünkbe jut. Éppen így a D&D 5. kiadására épülő Organized Play is ezt az irányt képviseli. 

Más szempontból viszont nem volt annyira más akkor sem az élet, hiszen sok klub, sok csapat készített házi játékrendszereket, egy-egy ötlet alapján. Hogy ki és miben volt az első, ki és mit talált ki, ma már nehéz lenne megmondani, hacsak nem a kereskedelmi forgalomba kerülő megoldásokról beszélünk. Hogy ezek mögött kiadók által, vagy egy-egy hobbibolt? Jó kérdés. Itt viszont már a Chainmail mögött álló csapatról, a D&D egyik közvetlen előzményéről van szó. 

Jeff Perren egy helyi hobbi bolt tulajdonosa ebben az időszakban dolgozta volna ki saját rendszerét egy középkori rendszerre, a Siege of Bodenburg inspirációja alapján, és ebbe a projektbe vonta be Gary Gygax csapatát. Az eredetileg csupán 6 oldalas szabályokból 16 oldal lett, és ez a Castle and Crusade Society által kiadott The  Doomsday Book című kiadványban is megjelent. Ez félig-meddig fanzin, félig-meddig az egyesület hírlevele volt. A rendszer és a hozzá tartozó kiegészítések bővültek, az 1971es első kiadás megjelenésekor már egy fatasy kiegészítés is helyt kapott a könyvben. Az első 3 fantasy wargame egyike volt, ám nem az első. Tudomásom szerint ketten is megelőzték. Érdemes legalább az egyikükre kitérni egy rövid kitérő erejéig.