D&D Miniatures

Aki nem hiszi, hogy ez ebben az időszakban folyt volna a figurás harci játékok felé való eltolódás, az mindenképpen nézze meg a Miniatures Handbook c. kiadványt, és a D&D Miniatures figurákat. Igen, a csomagokban lévő figurák kapcsán újra előjött a kártyás hőskorra jellemző megfogalmazás: "ebből is kérnék két displaynyit" azaz, sok ember bizony kartonszám vásárolt, a figuráknak másodlagos piaca is lett, az olcsóbb figurákat ötletszerűen is vették, a bevétel ezzel pedig növekedet... Ezek után nem csoda, hogy a figurák használatát a Hasbro sem akarta háttérbe szorítani. Főleg akkor, ha a közösség egy igen hangos része azt mondja, örül a taktikára jobban építő harcrendszernek, a sok szép figurának, a dungeon crawlnak. Nem volt rossz játék ez, csak más mint amit sokan vártunk.

És persze a dolog épített a játékosok gyűjtőszenvedélyére. Ez pedig részben egyszerű biológia. És igen, már a Magic egyik titka is ez volt. Ha az ember nem tudja, hogy jót vesz, vagy rosszat, de vásárol, akkor egy szerencsés vásárlásnak örül. Az örömet pedig az agy szépen a kis csomagocskák bontásához, megvásárlásához társítja. Nyomott vagy? Endorfinra van szükséged? Azt az öröm szabadítja fel... mi is okozta ezt múltkor? Ja, hogy Boostert bontogattam. Na akkor irány a megszokott bolt, és lehet venni akár D&D Miniatures-t, akár Magic-et. Az ilyen fajta függőség pedig jó üzlet. Legyen szó illegális drogról, vagy a booster bontás izgalmáról, és a jól lap / kocka / figura láttán érzet örömről. Ja, a bontogatás izagalma olyan hormont szabadít fel ami segít függővé vállni. Úgy gondolod, hogy a profi pszichológusokkal együtt dolgozó marketinges nem számol ezzel? Rosszul gondolod.

A Diablo II és a WOW lemásolásának is elsősorban az ott megfelelő ütemben osztott sikerélmény lehetett a célja, arról a logóról azt tudod, hogy a játék izgalmas lesz (PVP okán adrenalin szabadul fel), és lesz sikerélményed. Ha a szervezeted vágyik erre, akkor a kialakuló függőség okán éppen ugyanúgy ezt a logót fogod keresni, mint az extrém downhill kedvelői a kerékpárt amikor adrenalinra van szükségük. A szinte sosem használt figuragyűjtemények mögött is ez az érzés áll. De a Dungeon Crawl titka is ez: Baromi megbízható. Kiszámítható időnként jön az encounter, ahol levered a szörnyet egy kis izgalommal, munkával, és jön a sikerélmény a jutalom. A szervezet hormonokkal reagál, amik megfelelő ütemű érkezésére rá lehet szokni. Aki pedig a mindennapi lootjáért játszó függő, az nem fog más, kockázatosabb, mélyebb játékot keresni.

Ezt a D&D tökéletesen hozza, és ez a sikerélmény oldja a stresszt és sokkal jobb az erre emlékező bologabb embert látni, mint egy az önnön kudarcai okán marconát, aki a munka és a lakáshitel miatti aggódás között csak a kocsmát látja megoldásnak, és aki az agresszivitás nem beholdereken és sárkányokon hanem az asszonyon vezeti le. Egyszerű, funkcionális játék ez, egy szűkülő piacnak. Egy olyan szer, amivel egyre nehezebbé vállik a beetetés. Mert a szerepjáték mint értelmes hobbi számos előnye kikopott belőle. Viszont baromi hatékonyan eladható, és előállítható. Persze ma már sok minden máshogy van: Van 3D nyomtatás, testreszabható 3D modellek. 

Az igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy hosszú ideig máshol kerestem magam is a 3. és 3.5 kiadás, a miniatures meghatározó értékeit, az átlag játékos ugyanis nem kezdi el a hormon rendszer, a neurológia, a biokémia oldaláról elemezni, hogyan is hat rá a játék, mit élvez benne, hanem vagy tetszik neki a dungeon crawl, és az átélt kalandok, a játék lendülete, a neki nagyon tetsző karakterrel, annak sikereivel összefüggő öröm marad meg benne. Elemezni ezen felül nem nagyon fogja. Egyszerűen várja a következő kalandot, hiányzik neki, ha nem kapja meg. A játék köré szervezi pár napját. És roppant megbízható vásárló lesz.

Egyszerűen azért, mert a heti kalandok, a megszokott öröm az valamiért egy adott logó látványával is összefonódik.

Bár a 3. és a 3.5 kiadás történetének jelentős része még a korábban megismert világokhoz kapcsolódot, az alap világ pedig cseppet sem meglepő módon a Greyhawk volt. Az 1. kiadásrajellemző világban, az 1. kiadásra hosszú ideig jellemző dungeon crawl kalandok, és újra akár 100. szintig repítő, újabb, tisztább, még táposabb érzés bizonyára sokakat kielégített. Mások viszont maradtak az igen sikeres Forgotten Realms bűvöletében. Új világnak hosszú ideig megmaradtak a licencelt világok (Warcraft, Diablo II), de a 3.5. kiadás története nem lenne teljes, ha nem jelent volna meg egy a D&D új értékeihez hű szép új világ.

Igen: Megjelent az Eberron, ami cseppet sem meglepő módon sok dologban kicsit szabadabb, sok dologban több lehetőséget kínál, nem csak a táposoknak, és segít lehetővé tenni, hogy újra tudjunk világhű karaktereket alkotni. Legalább részben. Az új fajok nem jelentenek újdonságot (a Savage Species után), de ugye a világ már előre mutat, a 4. kiadásra. Ki gondolta volna, hogy ez a szép új világ a 4. kiadás alap világa lesz. Bár a világ 2004ben jelent meg a 3.5. kiadáshoz nem volt igazi áttörés. A világot egy 2002es pályázat nyertesének ötletei alapján készítették, állítólag több mint 11000 pályamű közül választott Wizards / Hasbro csapata. Hogy milyen szempontok alapján (Meglévő játékosok szempontja? Marketing szempontok új játékosok bevonásához?) arról nem szól a fáma. Mindenesetre igen érdekes kis világ ez. Csak ugye sokan a már ismert (aktuális kedvenc) világban akartak játszani, megint mások a siker ízét a megszokott logókhoz kötötték. Az Eberron könyvről meg érthető okból hiányzott a megszokott világhoz tartozó logó.

Mint mondtam a Hasbro más nagyságrend, ők nem a hobbijukkal foglakoznak, hanem a pénzkereséssel, és profik ebben. A következő oldalon a 4. kiadás körüli eseményekkel foglalkozom.