Miért kellett a 3.5?

A rendszer persze roppant kiegyensúlyozatlan volt, a fejlesztők közül Monte Cook hamar önálló cégén keresztül kínált hozzá pár javítást. Kedves, ugye? De nem kellett sokat várni, és eljött 2003 júliusban a 3.5. kiadás is. A rossz nyelvek szerint azért is jó volt errata (és PDF kiadások frissítése) helyett új kiadást kihozni, mert alapkönyvet sokan vásárolnak. Ami nem is áll messze az igazságtól, még akkor sem, ha az Epic Level Handbook, a Savage Species, az Unearthed Arcana 3. kiadása (még több tápolást segítő szabállyal) is hasonlóan sikeres volt. Kötelező kellékei ezek a tápos buildekben gondolkozó átlag játékosnak. Mindesetre a 3.5 kiadás remek volt arra, hogy újra alapkönyvet lehessen kiadni, jó pénzt elkérve a hibajavításokért.

A Hasbro más nagyságrend, az ott lévő döntéshozók jelentős részének nincs közvetlen köze a szerepjátékokhoz. A termékfejlesztés terén a Marketing Department is komoly befolyással bír, csak sajnos nagyon kevesen látják közülük a szerepjátékok egyes egyedi lehetőségeit. Ha nehezen is értik, miért olvas el valaki ennyi könyvet egy játékért, egyszerűen elintézik a dolgot eldöntve, hogy a "könyvmoly sosem felnövő társasjáték függők" a célközönség. És már mehet is a gyártás. Hogy inkább a felnőttebb korosztály számára lenne ez tartalmasabb hobbi a berúgásnál? Legalábbis egy időben sokak számára így volt? Nem számít.

Hogy sokan akik a számítógépes szerepjátékokat is látják inkább az immersion-t (beleélést), a lore-t, a játék mélységét várják el, még akkor is, ha ehhez olvasniuk kell, pedig sokan nem könyvmolyok? Nem ők az előbb felismert célközönség. A játék most taktiaibb, egyszerűbb, gyorsabb mint valaha, elmész egy klubba és lejátszol egy gyors találkozást, és már pakolsz is össze, hogy jövő héten újra játszhass. Egyszerű koncepció, csak éppen arról nem beszél miért lenne jobb a D&D a Diablo IInél, a WOWnál, miért kéne ezért elolvasni azokat a fránya könyveket, hogy az olvasás, az össztettség, az összefüggések megértésének lehetősége nem hátrány lenne, hanem a hagyományos szerepjátékok legnagyobb előnye. Mindenesetre a streamlining mozgalom jegyében sikerült ezt szépen lassan háttérbe szorítani.

Összetettség? Lore? Történet? Ha belegondolunk már az AD&D 2. kiadásának megújulásánál is előkerült a CD-ROM, mint adathordozó. Tudjuk, hogy a Baldur's Gate, az Icewind Dale, a Planescape: Torment és megannyi játék regeteg tartalmat és érdekes történetet kínált. Nem Dungeon Crawl-t, nem az erre épülő korai kalandokat. És pláne nem állította azt, hogy a D&D arról szólna, hogy rettenetes szörnyeket ölünk meg és elvesszük a kincseiket. Pedig a 3. kiadás fejlesztésének idejéből származik ez a koncepció.

A D&D viszont nem M.A.G.U.S., a nemzetközi piacon sok volt a versenytárs, akinek nem tetszett a d20 system által képviselt irány az nagyon könnyen talált sok más játékot, és ez egyre könnyebbé vállt az e-könyv piac megjelenésével. A Hasbro az elvesztett játékosokért részben a rendszer bugjait okolta, így a 3.5E várható volt. Ha pedig ezek után is volt visszajelzés az egyensúly körüli problémákra, hát okkal gondolta azt, hogy egyensúlyra van szükség, ehhez szigorúbb minősségellenőrzésre. Az utóbbi viszont a szabadon megjelenő third party kiegészítőkkel nem volt megvalósítható. 

Megoldás nem volt, a gyűjtögethő, és jelentős bevétellel kecsegtető figurák meg valahogy egyre inkább az előtérbe kerültek.