Home

Rémlik valakinek Igor a kultista? Ha már föl lett hozva, gondolom megemlítem, hogy Igor bizony nem KGB-s vallatótiszt, hanem főállású kultista, ugyanis 1991 nov. 6-ával megszűnt a KGB őt pedig hirtelen idő előtt nyugdíjba kellett helyezni, lehetőleg vissza a szülővárosába, a Novoszibirszk környéki Bolotnoje-ba.

Teljes nevén egyébként Igor Szergejevics Szitnyikov, bár így csak a [belső] papírokon olvasható. Fedőneve Gyed Maróz [Дед Мороз] ami a télapó még a kereszténység előtti szláv mitológiába visszanyúló megfelelője, amit Igor hatalmas rendbe szedhetetlen szakálláról kapott. Eredetileg álcázásnak növesztette, [saját magyarázata szerint Marx és Engels tiszteletére, de mint tudjuk, ez csak bullshit] még növendék besúgó korában. Lenin amikor szökésben volt, megborotválkozott, ő meg hű tanítványként szakállat növesztett. Az összes belső fotón nagy szakállal szerepel, most viszont kínosan ügyel arra, hogy egy kósza sörte se legyen a képén. Még magának sem merte bevallani, de eredetileg az „öreg kukker” Berija helyére pályázott, csak hát hat elemi és két polgári nagyon kevés ehhez, de kegyetlensége és a kuláktalanításnál elért jó eredményei miatt a KGB fölfigyelt rá, így gyorsan besorozták 1974-ben. Káderei alapján igen eredményesen dolgozott. Az egyetlen probléma, ami vele kapcsolatban fölmerült, az a korai nyugdíjazás, de amikor a KGB akkori vezetése megmutatta a kádereit, mindenki egyetértett abban, hogy bizony ennek épp most jött el az ideje, így 17 évi szolgálat után 42 évesen magas nyugdíjjal visszaküldték Szibériába.

Ami érdekessé teszi Igor történetét az bizony a becenév. Senkinek sem merte ugyan megemlíteni, ki is végezték volna érte, de eredményessége bizony ennek köszönhető. 1979-ben ugyanis jelentkezett nála a név igazi gazdája, Karacsun [Карачун a fagy alvilági istene]. A kettőjük között lezajlott párbeszédről ugyan semmiféle följegyzés nem született, de innentől kezdve minden „munkája” egy Karacsun tiszteletét szolgáló „műremek” volt [a maga nemében], bár az áldozatai [már aki túlélte] nem így emlékeznek a dolgokról. Azóta ugyan senki sem firtatja a múltját a „volt katonatisztnek”, aki nyugdíja alapján bizonyára marsall volt, de legalább tábornok, vagy valami hatalmas hős. Már csak az a kérdés, hogy miért nyugdíjaznak valakit mindenféle sérülésre utaló jel, vagy magas kitüntetés nélkül, ahelyett, hogy magas politikai rangot kapna? [Na meg hogy miért tűnik el másnapra valaki a környékén, akit a kutya se keresne, amikor valami régi haverja Gyeduskának hívja?]

Ez alapján Igor kultista vagy nem? Én nem tudom, de az biztos, hogy Nyarlathotep iszonyatosan nagyot hahotázott, amikor föltette az álszakállat és megfenyegette az akkor 30 körüli fiatalembert, hogy ha a nevét használja és nem mutat be neki áldozatot, akkor szól Csernabohnak. [Nyarlathotep akár mindkettővel azonos lehet… ] Szerintem a mesélő döntse el, ha bemeséli ezt a fickót, de azt se felejtse el, hogy az eredeti Fagy Apó bizony egy kegyetlen és sötét varázsló volt a mitológia szerint, aki a fentebb emlegetett Karacsunnal volt kapcsolatban, vagy csak hozzá hasonlítják.

Azt hiszem ennyi elég is az orosz rendszerváltásból, ismerkedjünk viszont most meg ifj. Kenderes Istvánnal. Ő afféle lehetséges nyomozó, hisz szakmájára nézve újságíró [tanulmányaira nézve egy nagyon félrecsúszott szociológus (tarisznyarák bölcsész), akivel nagyon kitolt a rendszerváltás]. Igen ám, csak ő még a régi rendszerben volt újságíró, amikor az agit. prop. képezte a szakma legjavát, tehát megmondták, hogy mit kell leírni, az adott „szakember” pedig véletlenszerűen teliszórta az aktuális propagandával. Eddig politikai tudósítóként dolgozott a Népszabadságnak. A rossz nyelvek szerint ez a pozíció TSZ igazgató apjának és remek [munkás-paraszt] előmenetelének köszönhető, nem pedig a szegedi és pesti egyetemi éveinek. [Pedig bizony becsülettel kitanulta a politikai gazdaságtant és a Marxizmus-Leninizmust.]

A rendszerváltás bizony jó pár elbocsátással járt, ezek közé került „Moszkva szócsöve” is, akit valahogy senkinek sem volt kedve ide-oda utaztatni, főleg ha a fene se kíváncsi Moszkvára. Indult viszont egy csomó „szaklap”, így kötött ki az „AMN”-nél [Amire Nincs Magyarázat] mint tudósító. Lévén ő nem csak oroszul beszélt, de németül is, ráadásul a papírjai szerint képzettebb, is mint legtöbb hasonszőrű társa, az okkultizmushoz pedig egy kicsit talán még többet is konyít [fölismeri a „Miatyánk”-ot és meg tudja különböztetni az krasznojarszki rakétaindítástól, amit a kinti agrárdolgozó földre szálló angyalnak nézett]. Ez tény, szinte mindenre jelentkezett, csak tovább tudja húzni a diákéveket, hisz semmi kedve nem volt dolgozni. Tőle és társaitól származik a magazin [bűn rossz] cikkeinek 90%-a, a többit a lap mindenese [értsd: ő tudja kezelni a lap 386-osait] fordítja angolból.

A lap színvonalát hűen jellemzi az alábbi részlet:

„…A Haladás Termelőszövetkezet tisztelt elnökének, Kendörös Istvánnak és a szövetkezet mezőgazdasági pilótájának egybehangzó nyilatkozata szerint 1991 ápr. 3.-án nem végeztek egyetlen repülést sem. Az éjszaka megfigyelt „mozgó fények”-et nagy valószínűséggel gömbvillámnak tulajdoníthatjuk…”

A következő jellegzetes „jelenség” az Isten háta mögé kihelyezett körzeti megbízott, jelen esetben Szeles András őrmester, Makóról. Leleményes fickó, akit alig helyeztek ki a környékre, máris föltalálta magát. Ő már igazi nyomozó lehetne, ha nem a munkájával, meg már amikor ráér a focival meg a csajokkal foglalkozna. Most, hogy rendszerváltás van, természetesen a helyiek is úgy gondolják, hogy nyugodtan lehet a zavarosban halászni, vagy este meglátogatni a szomszéd tök- vagy kukoricaföldjét a „kis román prüttyögőn” [kétkerekű kistraktor utánfutóval].

Fiatal, magas, kisportolt, acélos, jóképű fickó. Arca alapján inkább a Waffen SS idealizált katonaképeit idézi. Ha még színesek is azok a képek, akkor bizony a megszólalásig. Tökéletes ellentéte [az ÁVH-s múltú] Pálinkás főtörzsnek, aki amellett, hogy a főnöke, titkos utálója is, hisz saját kéretlen utódját látja benne, ezért titokban folyton figyelteti. Természetesen eredménytelenül, hisz Szeles őrmester remek rendőr, azért meg még nem vittek el senkit sem, mert fradista és még a helyiek is kedvelik. Leszámítva természetesen Pista bácsit, akit általában a házuk és a kocsma közötti tizenöt méteren szokott megfogni ittas motorozásért. E tekintetben az öreg is és Szeles őrmester is óramű pontosságú, így minden hónap utolsó vasárnapján landol a bírság. Komolyabb folyománya azért nincs ennek, mert fia a helyi TSZ elnök diplomatikusan kezeli a dolgokat. [Magyarul jó ismerőse a főtörzsnek, aki némi ellátmányért cserébe elrekkenti egy aktakupac alá az öreg ügyeit.]