Új versenytársak

Márpedig ebben az időszakban a TSR már számos vetélytárssal volt kénytelen megközdeni. Számos nagyobb, ismretebb szerepjáték ekkor már a piacon volt, és szépet kiharpott a tortából. A teljesség igénye nélkül említhetjük a Vampire-t, a Shadowrun-t, a Call of Cthulhu-t, a Cyberpunkot, az amerikában igen sikeres GURPS is érdekes példa. Én azonban fura mód a Call of Cthulhu-t és az ekkorra már történelmet jelentő James Bond 007et ragadnám ki igazán. Egyiket sem a minősége vagy piaci reje miatt. Inkább az SPI beolvasztását követő botrányra, annak hosszabb távú következményeire utalva. A James Bond 007 megmutatta, hogy a TSR is bőven vehertő egy később megjelenő konkurrens álltal. És igen, emögött az Avalon Hill állt. A Chaosium viszont ugye az Avalon Hill-nek eladta a RuneQuestet, a botrány körül sokan ismerték meg ezt az akkori 3 nagy játék egyikeként. Ez a publicitás "ingyen jött" mind az Avalon Hillnek, mind a Chaosiumnak. Egy fillérjükbe sem került. A BRP-t megismerő tömeg, a rendszer legalább viszonylagos sikere viszont azt is megmutatta, hogy ugyanaz a rendszer (és a sok helyen megjelenő BRP márkanév) több játékot is eltart. Közben mindkét esetben megjelent a modern korban játszódó szerepjátékok valós ismertsége is.

Ezzel pedig egy ismert világban megalkotott könnyen elképzelhető karakterbe sokan könnyebben élték bele magukat, a szerepjáték így kicsit jobban a beleélésről, történetekről, stb szólt, és kevésbé a harcról. Ezekre a piaci változásokra pedig sok kiadó tudott reagállni. Ez a szép új irány éppen úgy jellemzője a Storyteller rendszerre épülő játékoknak (pl. Vampire), és a közeljövő földjét feldolgozó Cyberpunk és Shadowrun játékoknak. Az immersion, a beleélés diadala kicsit újra formálta a piacot. Márpedig a beleélést megtörő hibák a rendszerben pont ezért jelentettek kényes kérdést ez a folyamat pedig a TSR csökkenő példányszámai mögött is ott van. A BRP sikere okán a GURPS sikere is borítékolható volt.

A sors furcsa játékának köszönhetőpen ebben az időben az Avalon Hill is komoly bajba került. A történet ott nem ennyire tisztán önhibás esemény. Persze a Games Workshoppal szembeni alulmaradásukért az Avalon Hill felel, ám számos jó ötletük volt, a játékaik számítógépes adaptációja kapcsán. Ám e téren pl. egy tolvajjal szemben tehetetlenek voltak. De erről majd a cikk kiegészítéseként megjelenő utolsó oldalon mesélek többet. Érdekes kis kalózos történet lesz az. e elárulok valamit: Az Avalon Hill-nek lesz még egy kis szerepe a D&D kapcsán. Sőt, talán nem is kicsi.

De térjünk vissza a TSRhoz. A céget felvásárolta a Wizards of the Coast, sokan kapásból a 3. kiadást említenék, ám addig még sok víz lefolyt a Dunán. Többek között a 3. kiadás 2000-ben való megjelenése előtt vásárolta fel a Hasbro a Wizards of the Coast csapatát, így a D&D 3 már Hasbro játékként jelent meg, egy multival, és annak saját megoldásaival a háta mögött. Így az bizony külön lapra tartozik. A Wizards érdekes politikát folytatott. A rajongók álltal közölt anyagokat kedvelték, így a túl kockázatosnak tűnő, tömegtermelés által megtépázott hírnevű, és kevesebb bevételt hozó világokat (Dark Sun, Spelljammer, Planescape) hamar a rajongók gondjaira bízták. Ez is egy megoldás a kockázatos termékvonalak megszüntetésére. Jó, hiszen a rajongók nem szembesülnek az adott világ teljes lezárásával, megszüntetésével, stb. és komoly beleszólást kapnak a világ fejlesztésébe. Ha az megerősödik könnyen feléleszthető a projekt.

Rossz: hiszen egyértelműen jelezte, a Wizardsnak nem volt gyermeke egyik AD&D világ sem, nem fogja ezeket pátyolgatni, a biztos nyereséget hozó erős termékvonalakra fókuszál, ezekkel egészti ki a saját kínálatát. A világokhoz tartozó brandek remek lehetőséget jelentnek akár regények értékesítésére is, akár arra, hogy a számítógépes feldogozás jogai pénzt hozzanak a konyhára. Igen: A Planescape Torment is szép pénzt hozhatott. A pénzre áhítozó sikeresk projektek közötti versenyben pedig olyan játékokkal is kellet versenyezni, mint az 1999es megjelenésű Pokémon. Azonban ekkor már nem volt önálló cég a Wizards.

Egy sikertörténet viszont a Wizards Era-hoz, annak is a legvégéhez kapcsolódik... 1998ban jelent meg ugyanis a Baldur's Gate, és a hozzá készült Tales of the Sword Coast kiegészítő is. A Bioware és a Black Isle együttműködése sokak szemében fontos mérföldkő és talán lényeges előrelépés a korább AD&D (és D&D) alapú szerepjátékokkal szemben. Sok tekintetben bizonyára így is van, és tény, hogy ez egy a játékosok szélesebb köréhez eljutó játék, ami sokakkal ismerteti meg Forgotten Realms világát. A játékban fontos szerepet kap a világ megismerése, ezt megannyi megtalálható könyv is segíti, mélységet kap a számítógépes játék. A történet és a döntéseink sok helyen fontosabbak a dungeonokban levert szörnyeknél, ami nem rossz dolog.

És persze a Baldur's Gate egy hosszabb távú, sikeres együttműködés kezdete. Ez az együttműködés pedg elvezet majd a NeverWinter Nights-ig ami egy újabb fontos mérföldkő a D&D és AD&D történetében. Azonban ezzel a számítógépes szerepjátékok sok téren erősödnek. Csakhogy 1998 egy másik változást is hozott a D&D történetében, míg mindenki a Baldur's Gate megjelenésére figyelt / várt a Hasbro 4 év próbálkozás, várakozás után 1998 nyarán felvásárolta a Wizards of the Coast-ot. Érdekes lesz megnézni, milyenek is voltak a Hasbro korszak kezdetén az AD&Dhez, D&Dhez megjelenő kiegészítők. És igen, immár a 3. kiadásról, annak értékeriől, céljairól is igyekszem majd beszélni. A D&Dt a 3. kiadással megismerő játékosok számára sok érdekességet fog tartani ez a korszak, és arra is rávilágít, miért igazságtalan a D&D 4. kiadását a World of Warcrafthoz hasonlítani.

A következő korszakot a Hasbro és a d20 system fémjelzi igazán, erről többet a hajtás után olvashatok. Ha pedig a kitartás nem csak a következő oldalra elég, hamar jön a közelmúlt is, majd számos más fontos érdekesség.