Feltették a kérdést: „Milyen a jó szerepjátékos kérdőív?” Jött volna élből a válasz: Az ahol NJK kérdez JKt. Vagy a JK elemzi az NJKk válaszait. De az is eszembe jut, hogy kinek jó kérdőív. Vagy éppen mire jó kérdőív? Mintát hiába mutatnák, jöjjön cikk. Vagy épp cikk sorozat. Hoszabb sorozatunknak ez az első cikke is egy monstrum lesz legalább 4-5 oldalon. Nézz kicsit balra az őrült kultistára. Beillene a hülye járások minisztériumába is, mert azért érdekes járás kell ahhoz, hogy a szögesdrót nem vagdossa össze a combját. De bízik benne, ha a szög kifelé áll és így megpróbálja a térdét valami kényesebb ponthoz illeszteni és nem túl finoman, hát majd neked jobban fáj. A kezében a kérdőív is egy játék, amivel adott téma felé tereli a gondolataidat, hátha belőled is őrült kultista lesz. Szerinted az ő manipulatív kérdőívét dícsérné egy társadalomtudós? De ha a csapat kérdőívek eredményére figyel a nyomozásnál, ezzel szűkíti a gyanúsítottak körét, akkor nem manipulatív, hanem jó kérdőív kell a kalandba. És ha sok ilyet látsz, akkor megszokod a kérdőíveket és megtanulsz majd jól kérdezni is. Megtanulod a technikai eszközöket.  És akkor majd szerepjátékról is jobban tudsz kérdezni. Haladjunk az általános magyarázattól a konkrétumok felé.

Mi szerepjátékosok többnyire nem tudósok vagyunk, pláne nem szociológusok. Remélem a cikk folytatását megírja szerzőtársam Sol aki tudós, szociológus és ő egy kicsit több szempontot tesz hozzá. Amikor ajánlott irodalmat ad, az még többet. De nem innen fogsz megtanulni kérdőívet készíteni. A kérdőív téma most részben a M.A.G.U.S. miatt pörög, de volt egy FRPGs kérdőív is. Rosszabbnál rosszabbak. Mi mégis a Call of Cthulhu kategóriába pakoljuk a cikkeket. Felmerült bennem a Shadowrun is, de elvetettem. Ott ugyanis mások az eszközök. És nem elsősorban azt akarjuk felvetni, hogy mit kérdezhetsz szerepjátékosoktól, hanem alapvetően két fontos témát is. Az egyik igazából az, hogy hogyan jelenhet meg a kérdőívek, a kapcsolódó kutatások kérdése a játékok világán belül? Hogy kezeld ezt mesélőként? A másik azt a helyzetet kezeli, ahol a kérdőív nem közvéleménykutatást céloz, hanem mesélői eszközzé lép elő a játék során. Például a csapaton belüli szereposztás meghatározásánál. 

A legelső alap kérdés az, hogy nem mindegy, hogy milyen célok megvalósulását várja el a kérdező a kérdőívtől. És az előző mondat mindjárt magyarázatra szorul. Ráadásul egy olyan magyarázatra, ami elolvasva egyértelmű, feleslegesen szájbarágós, nyilvánvaló dolgokat ismertető magyarázat, amikor olvasod. Amikor nem olvasod, akkor viszont a kérdőív elkészítésénél mindez a nyilvánvaló dolog többnyire nem jut az illetékesek eszébe. Mivel nem jut az eszükbe, ezért a kérdőív számos előnyéről le is mondtak, hiszen fel sem merült bennük, hogy az adott kérdőívvel, szavazással ne csak egyetlen célt érnének el. Képzeljünk el egy viszonylag megszokott ám primitív helyzetet, egyszerű szavazásból elindulva: Egy képen látunk 5 karaktert akár kicsit megrajzolva. A kép és a post felszólít minket, hogy szavazzunk, arról mivel játszunk szívesebben: Like, ha mindegyik egyformán jó, szívecske ha a papot szeressük, legyünk mérgesek ha a kemény harcias paplovagot, a szomorúság a szerzetest jelöli, csodálkozás "WoW" a hívőt, nevetés a hitet kinevető ateistát. 

Sokszor jön kérdés, de sok adatot ki is szednek belőle. Ez persze csak egy kérdés és nem egy kitöltött kérdőiv. De nem egy ilyen kérdésünk van, és az emberek sorban válaszolnak mindegyikre. Rendben a válaszok összekötéséhez szükséges adatot a Facebook nehezen adja, de pl. ha a törzsközönség egy appunkat használja akkor már náluk minden összeköthető. Mit nyer ezzel aki ilyen módon kérdez és mit veszít? Veszíteni nyilván azt veszti el, hogy a kérdések egy része el sem jut az egyes kitöltőkhöz. Hogy nem mindenki válaszait tudja összekötni. Másrészt viszont mivel a kitöltők interakcióba lépnek a posttal a Facebook ezt megjegyzi és az adott oldal postjait nagyobb arányban fogja mutatni. És az elemezhető válasz mellett sokszor ez is cél, vagy akár ez a fontosabb cél. A dolog könnyed, játékos, sok dologgal próbálhat bevonni. Like statisztikával, látogatások adataival, app használat adataival, a Facebooktól kapott adatokkal egy komoly social media guru rengeteg mindent el tud érni.

A válaszon és a kommenten kívül azt is méri milyen postokkal kerülsz interakcióba. Naponta 2 kérdéssel mondjuk 365 napon át már elég szép adatbázist lehet építeni. Ha egy nagy kiadónak van online szolgáltatása és a Facebookos regisztráció kapcsán hozzáfér az összes reakciód adatához akkor ez nyerő. És ami egyenesen szenzációs, a funkcionális analfabéták válaszait is méri! Csakhogy a karaktereddel szemben neked nem lesz ilyen appod. Te nem fogsz hozzátérni a graph APIn keresztül mindenre, így nem egyenlő feltételekkel indulsz. Bezzeg egyes politikai oldalakkal összefonódó gazdasági hatalom, aki leírta a te adataidat nem adja el, de összesített anonim statisztika már lehet. És ez a jobbik eset. Mindenenesetre kulcsszó kombinációk jelenléte és a reakciód (like, share, kommentben kulcsszavak, több FBs reakció) közötti összefüggést is mérnek. És van olyan cég aminek az adatkezlési szabályzata kevésbé barátságos. Éppen így biztosan le lehet mondanod a kérdezőbiztosokról, telefonos interjúztatásról. És nem valószínű, hogy a válaszokat szűrni akarnád egy törzsvásárlói adatbázisban szereplő költések szerint. Az in character kérdőív és a játékkal kapcsolatos out of character kérdőív teljesen más.

Jól sejtjük: Aki a fenti adatbázis birtokában indul neki egy kérdőívnek annak a konzultáció során nem az a célja, hogy megismerje a véleményünk. A véleményünket már rég tudta, a politikája célja a szavazat maximalizálás. A kérdőív célja máris két dolog. Az egyik nem más, minthogy interakcióra késztessen. A másik, hogy az itt meghozott várható döntést a sajátodnak érezd, ezzel pedig egy brandhez való lojalitást építsen fel. A célcsoport pedig azokból a feléjük hajló emberekből áll akikre lehet így hatni. Sok szerepjátékos kérdőív is ilyen reklám a világban. Amikor viszont kíváncsi is a kérdező valamire akkor máris nehezebb a kérdés. Vezessük fel egy a Jótól Félsz? c. történetemben szereplő párbeszéd egy részletével: 

– Úgy látszik Dezső és János innen is ismerik egymást. És Dezső ajánlotta Jánosnak a koncertet. A tervei alapján punknak nézte.

– Igaz...

– Ráadásul két ember közös preferenciái egy ilyen találkozásnál mások, mint amit az egyéni preferenciák alapján sejtenénk.

– Hogyhogy?

– Azt mondtad, te többnyire McDonaldsba jársz, a like ott is van. Én gyorsétteremben ritkán eszek, ha pedig menet közben bekapható szendvics kell, akkor az McDonalds vagy Subway. Beszélgetni vendéglőbe szoktam járni. A McDonaldst mindketten gyakrabban választjuk, mint a KFC-t és közös pont. Igaz?

– Igaz.

– De, szerintem a McDonaldsban nem lehet jót beszélgetni, nagy a tömeg, a forgalom, kényelmetlen. És a kaja is pocsék, ha nem csak azonnal bekapható szükségmegoldás kell. Te pedig sok vendéglőt, éttermet drágának tartottál volna. Nem olyat kerestünk, amit mindketten szeretünk, használunk valamilyen helyzetben. Hanem ami ellen egyikünknek sem volt ellenérzése egy adott helyzetben. A KFC-t azért vetetted fel, mert újratölthető az üdítő, olcsó és közel van. Akad konnektor, ha bármit tölteni kell, és persze ingyen WiFi is. És még azt is hozzá tehetted volna, hogy sok kajájuk finom is.

– Igen

– Legközelebb már magunktól ez fog eszünkbe jutni, és lehet, hogy a következő akciójuk a Facebook faladon köt ki egy like társaságában.

– Nyertél...

Vivian és a társnője nyomozgatnak, és bizony felmerült az a kérdés honnan ismeri egymásst két ember. Likeok, közös esemény látogatások, csupa olyan dolog amit a Facebook elárul. A fenti beszélgetés rámutat arra, hogy sok esetben nem elegendő az emberek elsődleges preferenciáit ismerni. Ha a leggyakrabban látogatott gyorsétteremre kérdeznél rá, az első közös válasza a két lánynak a McDonalds lenne. Mégsem oda szervezték a találkozót. Ha viszont ráékrdezel a szempontjaikra is, hogy milyen szempontok alapján választják az egyes helyszíneket, és milyen szempontok alapján választanak beszélgetős helyszínt, akkor a válaszaik elárulnák, hogy a KFCben fognak találkozni. Vagy szépen konkretizálnod kell a kérdést, hogy ilyen és ilyen helyzetben mit választanának?

Az, hogy valami számodra egyértelmű, mert te tudod mit akarsz kérdezni még nem jelenti azt, hogy a válaszadók tudják. Hogy te sejted milyen válaszokat szeretnél vagy nem szeretnél kapni nem jelenti azt, hogy a válaszadók is ezeket a válaszokat szeretnék adni. Meséld csak le párszor azt, hogy kérdőívekre adott válaszok segítenek kicsit profilozni és közelebb jutni egy megoldáshoz egy nyomozós kalandban! Ha látják a játékosok hogyan vezeti félre egy rossz kérdőívre adott válaszok sokasága a karakterüket, mindjárt nem fogják üres fikázásnak érezni, ha hasonló hibáka mutat valaki rá. Azonban a kérdőív is egy közös program. Akkor működik, ha a válaszadó is partner és kap valamit. És mint a fenti étterem választós beszélgetés kapcsán látjuk a mindkét félnek jó megoldást olykor nem is könnyű megtalálni.

Sol tudós, szociológus. Van aki felvetette a szakmai elemzésében „nem vette észre” az ellenőrző kérdéseket, pedig az milyen alap dolog. Azokat két esetben kell észrevenni. Ha vagy nagyon rosszak, vagy nagyon jók. Az "ügyes Magnus, Okos Magnus, Szép Magnus, megtalálta az A betűt a billentyűzeten" c. dícséretek nem része a szakmai elemzésnek. Ezt a remek munkát meg lehet hagyni a szerző környezetének. Ugyanis az A betűt megtalálni is alap dolog lenne. Pont, mint az ellenőrző kérdés, ezt dícsérni viszont durva személyeskedés kategória. Sol viszont nem pszichológus, nem marketinges. Ha egy kérdőív célja az, hogy megszokd, az adott témát, kérdőívet pénteken keresed, ehhez pozitív élményt társíts, visszajelezz, és a fejlesztés későbbi szakaszában ez a párbeszéd működjön, akkor a legrosszabb amit tehetsz, ha a válaszadó a kérdésedhez és a brandhez negatív élményt társít. Ha manipulálod. Ne adj isten átvered. Megegyeztek ő hiába vár. De éppen így hiba, ha nem látszik profinak a megoldás és ezt a véleményt erősíti meg. Ehhez rendszeresség kell. A minőséget érintő negatív visszacsatolás oda vezethet, hogy más híreidet sem fogja figyelni. A csalódás haragot szül. 

A közvéleménykutatónak is van egy fontos szempontja legközelebb is szóba állj vele, sőt lehetőleg legyen adatbázisa azokról akiket könnyen meg tud kérdezni. Ezért ő nem a téma iránt épít lojalitást, hanem önmaga iránt. A kérdőív kapcsán a legtöbb történet három résztvevős: A válaszadók, a közvéleménykutató és a megrendelő. Mindhárom oldal preferenciáinak meg kell felelni. Számos cég nem igazán vállalná el a nemzeti konzultációt. De nem egyszer látjuk, hogy egy kérdőív kitöltésre vonatkozó felhívás weboldalakon, Facebook csoportokban jelenik meg. Az utóbbi kapcsán cél lehet a csoportban való közbeszéd tematizálása. Viszont, ha valaki más ajánlja a kérdőívet weboldalán, Facebook oldalán vagy máshol akkor sajnos felmerül annak a kockázata, hogy a negatív véleményt a hirdetést közzétevőhöz is kapcsolhatod. Ebben az esetben megjelenik egy negyedik oldal akinek meg kellene felelni. 

A kérdőív tehát sokszor egy téma felé tereli a közösséget vagy az egyént. Egy kultista akár ilyen eszközökkel is akarja megnyitni a te elmédet is az általa követett tanok befogadására. Az ismétlődő kérdőívek, a rejtett vagy kevésbé rejtett manipuláció, a megerősítéssel és visszacsatolással kialakított feltételes reflex vagy függőség olyan dolog amit egy kultistából kinéznénk. Az információ begyűjtése kapcsán felmerül pár probléma. Nem mindegy, hogy csak az egyes válaszokra voksolók táborát mérjük, vagy kíváncsiak vagyok mondjuk átlagra, mediánra, szórásra és számos más olyan dologra amiből jóval részletesebb képet kaphatunk. A tipikus kire szavaznál, ha most lenne a választás kérdés esetében viszont nincs se medián se átlag. És a kapott válasz kutatónként sem egyforma, de pláne nem tükrözi az eljövendő választást. A fenti szempontok sokszor in character kérdőív készítésnél is megjelennek, de a szerepjátékkal kapcsolatos kérdőíveknél is fontosak. De most jöjjön egy olyan téma amit in és out már máshol kell kezelni. Ugye ott tartottunk az unalomig ismert kérdés nem tükrözik a közelgő választást. De miért?

Mert nem ma van a választás. Nem tudjuk, kik indulnak együtt. A „nekem ez a párt a szimpatikus, de ha összefog amazzal akkor inkább nem” preferenciák abban az időszakban ahol nem téma az összefogás nem jelennek meg. Mert nem ma van a választás. A reprezentatív mintán mért pártpreferencia nem jelent semmit. Nem igazán számol az egyéni jelöltek rendszerével, a független jelöltekkel és még sok más aprósággal sem. Mandátumbecsléshez kevés az adat. De tök jól kommunikálható, látunk belőle grafikont, az Index lehozza hírként az eredményt. Csak éppen az eredmény nem lesz releváns. És a kérdőív célja a játékban nem az, hogy NJKk tömegei olvasgassák az eredményt. 

Éppen így megkérdezed, akkor egyetlen szerepjátékos sem vérpistike. Főleg nem akkor, ha névvel kell vállalni. Egy közvéleménykutatás anonimitásában vagy bízunk, vagy nem. Sok kutatás persze eleve nem anonim. És a politikai közvéleménykutatás kapcsán is fontos az, hogy sokan nem árulják el a preferenciájukat. Ha nincs „nem tudom, nem válaszolok” opció akkor biztosan nem a valós preferenciáik szerint fognak szavazni.  A kormánypárti a hangos ellenzéki csoporttól fél, az ellenzéki pedig a hatalom bosszújától. A korábban említett ellenőrző kérdések ezért vannak. Csakhogy egy in character kérdőívnél ritkán kellenek ellenőrző kérdések. Mert senki sem akar ezzel plusz időt pazarolni. Az őszinteség pedig megegyezés vagy éppen próbadobás kérdése ilyenkor. De mi értelme ennek a kérdésnek? Milyen információt szűr le ebből valaki is? Kérem szépen önmagában pont annyit, mint a minden fórumon szidott M.A.G.U.S. kérdőívből.

Amikor úgy teszed fel a kérdést, hogy azok körében akik ebben a körben nem valamelyik jobboldali pártra szavaznak, azok körében vizsgálod a DK, a Jobbik és a Kormánypártok elutasítottságát, akkor máris választ kapsz arra a kérdésre, hogy érdemes-e a DKval összefogni. Az elutasítottság mértékét már tudod mérni mondjuk egy 10-es skálán, itt van átlag, medián, szórás, minden ami a statisztikusnak kell. Csakhogy ezt az adatot nem kapja meg az Index és ilyen adatból nem is nagyon akarna cikket írni. A hol, a milyen eszközzel jó kérdezni is fontos kérdés. Mint az is, hogy kit? Vagy miért?

Az, hogy akarok egy kérdőívet csinálni erről és erről a témáról... Hogy a válaszokat valamilyen módon akarod használni... Az ilyesmi nem elég. Se egy In Character sem egy Out of Character kérdőívnél.