1981: Megjelent a Call of Cthulhu szerepjáték. Magyarországon még javában tart a Kádár rendszer. Alapdobozhoz jutni már csak azért is közel lehetetlen lett volna, mert az egyszeri ember számára mind a Nyugatra is érvényes útlevél, mind a megfelelő valuta, mind sok más nehezen beszerezhető lett volna. De, ha valaki be is hozza, a többség nem tudott angolul, az iskolában ugyanis az orosz nyelv oktatása volt a kötelező. A gyerekek pedig kisdobosok, úttörők voltak, úttörőtáborra, építőtáborra készültek, nem pedig RPG partyra. Amikor arról beszélünk, hogy a korszerzű szabályrendszer egyszerű, gyors, kicsi, nem árt róla tudni: A dobozban lévő BRP rendszer szabályfüzete 16 oldal volt. De a lázadó kamaszok ezt nem ismerték, így a politikai témájú szamizdatok helyett nem keletkeztek szabálykönyvek az innen-onnan szerzett írógépen.

Labirintusok, kazamaták, barlangok bejárása helyett megjelent egy új koncepció, amit bizony a hagyma rétegeihez hasonlíta a szakirodalom, és arról szól, hogy a karakterek lépésről lépésre, egyre mélyebbre ássák magukat bele a történetbe, egyre mélyebb felfedezéseket tesznek. Teljesen más alapon működik a narratíva ez esetben. Persze az igazság ennél kicsit összetettebb: Ha egyféle felépítésűek a kalandok, akkor az természetes, hogy a következő is olyan lesz. Ha van kétféle, akkor az a természetes, hogy elgondolkodsz lehet-e harmadik úton elindulni. Ugye senkit sem lep meg, hogy 1984-ben már az AD&D felől is megjelenik a Dragonlance Chronicles, ami a regényciklust végigkövető történettel egy újabb lehetőséget mutat be. Az új struktúra viszont új kihívásokat jelentett. Ahhoz, hogy a karakterek sok esetben észrevegyék mi a furcsa, nem ártott, ha a játékosok ismerik a világ működését. Természetes volt, hogy a Call of Cthulhu szerepjáték kezdett nyitni az akkori jelenkor felé.

És meglepő módon ez a korszak volt az utolsó olyan korszak, amikor még természetes volt sok helyen a horror történethez segítő izoláció. Az Internet, a mobiltelefon is sokmindent megváltoztatott, de a korszerűbb nyomozási módszerek is. Az 1980-as, 1990-es évek egy olyan korszakot jelentenek amikor már van első kézből megszerezhető információ, amire tudunk építeni, de még neem kavarja meg sok újdonság a nyomozós kalandok működését. Ráadásul a világrend változott, így sok történetben a karakternek el kellett dönteni miért is furcsa valami. Az nyom, vagy csak a világrend megváltozása. Mi pedig itthon, Magyarországon, tulajdonképpen az egész közepében ültönk.

Bár a jelek szerint nem Magyarországon vagy, mégis magyar nyelven olvasol egy Magyarországról szóló cikket. A magyar valóság valószínűleg nem idegen számodra. Akár magyar nyelven mesélsz magyar játékosoknak, akár idegen nyelven egy helyi klubban, vagy online jó lehetőséget jelent számodra a magyar környezet használata. Ismered aazt a helyzetet, hogy fel kell tartani a telefonálás közben a hívót, hogy megtudjuk hol is van? A filmes klisé ma már butaság. Ma már a távközlési rendszernek pontosan ismernie kell a hívó felé vezető útvonalat. Az Interneten pedig elég régi megoldás az IP alapú geolokáció. Sok weboldalon ennek megfelelően lehet feltételes tartalmat is kínálni. De a rendszerváltás korának Magyarországán nem digitális úton továbbították a hangot, és sok telefonközpont elektromechanikus volt.

Nem volt "Caller ID", a hívott félnél nehéz volt megállapítani ki hívta. Oké: Le lehetett nyomozni a hívót. Hiszen a hozzánk közeli telefonközpontban meg lehetett vizsgálni, hogy amit ide kapcsoltak az honnan jött. Valamelyik helyi vonaltól? Vagy másik központ továbbította a hívást? Nos a vonalkapcsolt hálózaton az utóbbi esetben azt láttad egy másik központ felől, X kábelen, Y érpáron jött a hívás. Rendben, akkor meg kell nézni, X központban mit kapcsoltak az Y érpárra és az honnan jött. Sok esetben akár manuálisan is. Ha figyeltek erre, akkor adott volt mennyi idő alatt lehetett egy helyi hívást lenyomozni, mennyi idő alatt lehetett egy távhívást, és megvan az alapja annak amit a filmeken látunk, hogy fel kell tartani kicsit a hívót. Az arányok persze akkor is úgy jelentek meg a filmekben, hogy a rendőrség sikeres legyen.

De ahogy egyre többen jutottak nyugatra, úgy egyre több ember számára vált elérhetővé ilyen vagy olyan számítógép. A számítógépes játékok világában egy-egy játék utalt a szerepjátékokra. És persze a Ctrhulhu mítosz is sok játékot inspirált. Szépen lassan regények is jutottak az országba. No meg a rossz nyelvek szerint AD&D is. És egyre több felnőtt ember nézett szembe a problémával: Ezek a mai fiatalok nagyon máshogy viselkednek, mint annak idején ő, és nagyon sok dologról nem tudja eldönteni, hogy az most veszélyes vagy veszélytelen. És ahogy közeledett a rendszerváltás persze sok olyan ideológiai vita is teret nyert, ami korábban nem igazán fért volna bele.