Nyomtatás
Kategória: M.A.G.U.S.
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Alina óvatosan körözött az arénában. Pontosan tudta, hogy ezúttal veszélyes ellenféllel került szembe. Drisqar, az ork ugyanis nem csak nagyobb és erősebb volt a törékeny lánynál, de tapasztalt gladiátor, sok viadal bajnoka is. A közönség tombolt. Kedvelték Alina stílusát, de a bajnoknak is számos rajongója akadt, így pedig a lassú kezdés csak tovább fokozta az izgalmakat. Egyik pillanatban Driskar szeme összeszűkült, majd egy hatalmas kiáltással vékonyka ellenfele felé hajította a csatabárdját. Ellenfele villámgyorsan tért ki a fegyver útjából, a fegyver pedig az aréna falába fúródott. Megannyi dühös néző átkozta a bajnokot a könnyelműen elhajított csatabárdért... S Alina is átkozta őt, a jó dobás okán. A világ minden kincséért nem árulta volna el, de pontosan tudta, ellenfele nem hiába hajította el fegyverét.

A pontosan kiszámított időpontban elhajított dobás elől Alina ugyan gyorsan félreugrott, ám szinte természetszerűen kicsit meghúzta a jobb lábát. Ha a fájdalom vagy a húzódás nem is volt igazán jelentős, félt tőle, hogy ez idővel le is lassíthatja. Az ork támadásával belekényszerítette egy fájdalmas mozdulatba. Hogy a falból kirobbanó apróbb szilánkok között akadt ami elérte Alina hátát, s pár karcolással is gazdagabb lett? Jóval kevesebbet számított, mint a tény, hogy ellenfele tudatosan akar valamit kezdeni fürgeségével állóképességével. S bizony az orknál újabb fegyver volt. Újabb hajítás, újabb fájdalmas mozdulat, s az arénában lassan megtett kör folytatódott tovább. Ahogy pedig az ork elért a fegyveréhez, számára egyetlen rántás volt azt kiszabadítani, nem volt megterhelő a fegyverzet cipelése sem. A nézők pedig kedvelték az ork kezdeményezőbb harcmodorát.

Persze Drisqar mindent megtett azért, hogy fennmaradjon a helyzet, ha ellenfele közeledett volna, hamar félreugrásra kényszerítené, s megpróbálná visszaszorítani a körözgetéshez, a lassú távolsági harchoz, amiben felőrölheti. Remek taktika volt. Alina pontosan tudta ezt. Ám tudta azt is, hogyan ejthetné át ellenfelét. A negyedik hasonló támadás elől nem kellett ugrania, ügyesen elhajolt az érkező fegyver elől, s kicsit bele is ütött annak a nyelébe a fegyverével. Az ork hibázott. A fegyverei közé egy szigony is keveredett, az eltérített, homokba fúródott hegyű szigonyt pedig könnyen megszerezte törékeny kinézetű ellenfele. Immár mindkettőjüknél volt hajítófegyver, ami a következő támadásnál kiegyenlítettebbé tehette volna a feltételeket. Az eddigi taktika így nem működött tovább.

Drisqar persze nem véletlenül volt az aréna bajnoka. Ha egy előnyét el is vesztette, ő még nem küzdött húzódásokkal, így még mindig jelentős előnyben érezte magát. Rohamot mímelve megindult az ellenfele felé, arra várva, hogy az majd eldobja a szigonyt, s visszaállhat az előbbi rend. A hajítás viszont elmaradt. A lány lazán egy kézzel fogta a szigonyt, saját fegyverét még elő sem vette. Drisqar úgy döntött, egy újabb roham segít átszelni a kettőjük közti távolságot. Számított egy kitartott szigonyra, nem akart belefutni, így igyekezett volna az utolsó pillanatban oldalra kitérni. A lány azonban meglepte. Üresnek hitt bal kezében az aréna homokjából tartott egy nagyobb adagot, s ezt hajította a rohamozó, fújtató ork felé, ki a szemébe, szájába, orrába kerülő homokra volt a legkevésbé felkészülve.

Aliana ügyesen kiegyenlítette az esélyeket. Bár az ork prüszkölt, köhögött, zavarta a por, mégsem hagyta, hogy ellenfele fölébe kerüljön. Hasonló hosszú fegyverrel előnyben érezte magát, részben mert erősebb volt, részben pedig a lány magassága miatt. Mit számít a lány magassága? Részben a hosszú végtagok miatt talán kicsit messzebbre tud támadni a lány, részben pedig így nem kell annyira "lefelé" támadni... S más a mellkas előtt ujjnyira elsuhanó támadás ami a szívet célozta volna meg, s más az, ha egy törékeny szépség kebleit szántja végig a fegyver. Egy magas lány pedig e szempontból sebezhetőnek tűnt. Legalábbis egy pillanatban, de villámgyorsan harcállást váltott, és igyekezett a lehető legnagyobb előnyt kihozni a rugalmasságából, ruganyosságából.

Immár egymás körül köröztek a küzdőfelek, a fegyverek megannyi alkalommal csaptak össze, hogy utána újra szétváljanak, megannyi kemény hárítás, fájdalmas mozdulat őrölte volna fel a két gladiátor tartalékait. Igazi sebekben nem gyönyörködhettek a nézők, de így is volt miért élvezniük a küzdelmet. A lány egyszer hátralépett, ellenfele pedig okkal számított arra, hogy a fegyvert elhajítva támad, vagy megfelelően beletartva egy mozdulatba akadályozza meg a közeledést. Kettejük között gyorsan megnőtt a távolság, mígnem a lány rohamra indult. Az ork úgy gondolta nem fog tudni kitérni egy meglendített fegyver elől, de a lány a fegyverét a földbe szúrta, és azon átfordulva magasra ugrott s az ork csapása felett érkezve ugrott ellenfele nyakába.

Drisqar-t, az aréna bajnokát ledöntötték a lábáról, a lány két combja szorosan fogta össze a nyakát, s ő tehetetlen volt. Látta, ahogy a törékeny lány felemeli a fegyverét... Lesújtania nem kellett, az Arénának új bajnoka volt. Hosszú évek után újra egy haonwelli nerton győzedelmeskedett a kemény abasziszi udvari orkok felett.

utestavSzabályértelmezés:A játéktechnikai értelemben vett találat nem feltétlenül jelent a világban is tiszta találatot, jelentheti azt is, hogy az ellenfelet egy fájdalmas mozdulatra kényszerítjük, hogy egy eltalált berendezési tárgy darabjai záporoznak az ellenfélre. A fegyver "sebzése" a direkt találat esetén okozott sérülés mértéke mellett a fegyver jelentette fenyegetést is jelenti, azt is meghatározza mekkora fájdalmat, sérülést, zavart hajlandó elviselni az aki ki akar térni előle, aki a fegyvert semlegesítendő közel akar kerülni. Ez utóbbi kapcsán a "fenyegetettséget" a kockázatot természetesen a várható "effektív" sebzés határozza meg, így az SFÉ ezt is csökkenti.

Így könnyű elmesélni, hogy egy harc alatt, hogyan lehet, hogy valakit sokszor eltalálnak nehéz kétkezes fegyverekkel, mégis csak pár FP sebet veszít. Ugyanakkor arra is rávilágít, hogy egy "sima támadást" is el lehet mesélni sokféleképpen. Nagyon ritka, hogy egy harcos a "szándékai" szerint támadjon, és ne a "lehetőségek" szerint. A lehetőségre nem figyelni, a tervet keresztül vinni hiba. Így a sokféle támadásra módosítókat mondani is butaság lenne. A kettős életerő rendszer, az FP és az ÉP megkülönböztetésének a célja is pontosan az volt, hogy hosszabb harcokat, több "indirekt sebzést" lemesélve érdekesebbé tehessük a küzdelmeket.

A harc viszont többnyire dinnamikus, a felek mozgásban vannak, érdemes elkerülni a D&D több kiadásában megismert sakkozásra hasonlító "taktikai" harcot. A támadások száma is inkább az észrevett lehetőségektől, sérülékenységtől függ, és nem pusztán a fegyver fürgeségétől. Bár az életben a két kezes kard sok szempontból gyors fegyver volt, a megfelelő támadási lehetőségek kialakítása azzal sem volt automatikus.

A hosszú küzdelmekre panaszkodó játékosok, KMek jelentős része nem tudta jól leírni az FP sebeket, így született meg később a "kötelező ÉP vesztés", amivel a kettős életerő rendszer és a szintenként kapott FP sokat vesztett a jelentőségéből. Ez utóbbi kapcsán az Első Törvénykönyv kevésbé kiegyensúlyozott, mint az eredeti alapkönyv. Ne feledjük, hogy ezzel bármely a hatalmát szabadon fittogtató tapasztalati mágiahasználó akinek nem kell túlütnie, könnyen okoz nagy sebet, a magas sebzés miatt szinte automatikusan ölhet. Nem kell támadó dobás, sok varázslatot kivédeni sem lehet. Jobb megmaradni a kötelező ÉP vesztés bevezetése előtti állapotnál.

A történetben szerepet kapott a magasság kérdése is: Mely pont van az ellenfél "vállához" közel, mi az amit könnyen elér? Ha a váll, akkor a lány nincs hátrányban. Ha monjuk a gyomor, akkor sincs. Ha a mellei, akkor komoly hátrányban van. Ez viszont a két fél magasságától, de a harcállásuk magasságától is függ. Aki támad, előre is lép egy kicsit, alacsonyabbra kerül a súlypontja, alacsonyabbra kerül a válla. Így hiába magasabb egy kicsit, a mellkast tudja egyenesen ütve, szúrva eltalálni, míg a védekező fél számára az arc, a fej lenne közel. Ezt a helyzetet ábrázolja (nem tökéletesen) a jobb oldali kép. 

A combot elérni, a mozgékonyabb karokat, fejet támadni nehezebb, a támadások jelentős része a felsőtestet érné. Amikor viszont valaki egy "gyors megelező támadást" hajt végre, a célpontok között a támadó karja, a feje is könnyebben ott lehet. A harc lemesélésénél érdemes erre is figyelni.

A vértek súlyuknál és sok másnál fogva általában leszorítják a kebleket. A harchoz öltözött lány formáit éppen úgy nem könnyű megbámulni, mint az orosz tél szépségeit megnéző bölcsészlányt sem, a hidegtől és némi párnázással az ütésektől is védő vastag öltözet miatt, ami egy vért része. 

Az ugrás / akrobatika roham esetén is növelheti a rohamozó fél védő értékét, és harc közben is meg lehet lepni a másik feleet, amire egy érdekes példa akad a történetben is. 

Találatok: 16227

Comments on Pengetánc 1: Az Aréna Homokja

Be the first to comment
Please login to comment


You don`t have permission to comment here!

This website uses cookies to manage authentication, navigation, and other functions. By using our website, you agree that we can place these types of cookies on your device.