Így játszunk mi - Avagy a kedvenc M.A.G.U.S. háziszabályaink
Az oldal előző változatán egy 10-es toplista várta a rajongókat, de tegyük fel a kérdést: Miért pont 10 szabály lenne a fontos? És meddig szabály
IRC-től a Roll20-ig, asztali szerepjáték online
Emlékszem. Volt egyszer két akció. Az egyiket Mindenkinek néven hirdette akkor még a MATÁV, a legnagyobb hazai vezetékes telefon szolgáltató, a
Campaign Cartograper 3+ Abszolút kezdőknek
10000 Forint nem kevés pénz. Nem az az összeg amit a legtöbben egy hirtelen érzelmi döntés után elköltenének. Az imupulzusvásárlás ennél
Régi? Új? Rendszer?
Amikor a Delta Vision felvetésére, hogy házi rendszereket is vártak jeleztem sok embernek van / volt kész rendszere, de nem küldték el ezért /
Csak egy kép a karakteredről I - Alapoktól a koncepcióig
Egy kép a karakteredről. Sokszor csak ennyit kívánsz. Csakhogy nem sok olyan egyszerű azt prezentálni. Sokak szerint a probléma ott kezdődik, hogy
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A Vampire 5. kiadásban megjelenő trigger warning megoldások kapcsán sokszor hangzott el a vád: immár nem vámpírral kell játszani, nem a horror jön át, hanem... És teljesen igaza van annak, aki ennek kapcsán rámutat, hogy mindez miért lenne idegen sok vámpírtól. De teljesen igaza van annak is, aki azt mondja, hogy ez a szemléletmód nem újdonság. Hiszen egy 100.000 emberre jut egy vámpír helyzet és a saját ismert környezetedben való játék kombinációja oda vezetett, hogy mondjuk Miskolcon lehetne 2 vámpír, agglomerációval együtt 3, ha az egész régió oda tartozik meglehet az az 5-6 vérszívó akik a csapatot alkotják. Induló karakterként egyik sem vámpír régebb óta, mint pár évtized, és még a mai ember szokásait hozzák. 

Így azt, hogy a vámpírok többsége egy másik kor szülötte és ez miért probléma rögtön el is felejthettük a koncepció szerint. De az is eszünkbe jut, hogy ez a vámpír nem volt korábban évtizedekig ghoul. Akkor más képzettségei lennének, és akár több is. De rendben van, nem csak erről feledkezünk el, hanem arról is, hogy amikor ilyen ritka a vámpír, és nem egy időben ölelik be őket, és nem minden vámpír ugyanazon tulajdonság szerint vállogat, akkor bizony az intelligenciát kereső vámpír úgy tud ölelni, hogy nála még jelölt az akit korábban az erőt vagy a szépséget kereső társa számításba vett. Azaz az új vámpír nem 100.000 emberből lesz a legjobb, hanem potenciálisan több millióból akár. Olyanból aki egy fényes jövőt veszítene el az öleléssel.

Mit kapunk? Azt a képet, amit egy átlag fiatal írna fel nagyjából önmagáról. Persze, ha saját magát modellezné, akkor játék közbe kiderülne, hogy mennyi apró egy pontos szakértelmet felejtett el, így ez az átlag diák csonka, egyszerűsítő képe amit használunk. És persze nem azé, aki valami komoly elvárásokat támasztó helyen harmadéves. Hanem azé, aki szentül meg van győződve, hogy a teljesítmény és objektivitás elvárása az elnyomó patriarchátus műve, ő diverzitási kvótával bekerült genderszakosként azért is a tudomány csúcsát jelenti, mert a témában minden szemetet leközlő folyóiratokban ő mennyi mindent publikál. Joggal tesszük fel a kérdést: Miért várnánk el tőle igazán jó szerepjátékosi teljesítményt, miért lenne a karaktere egy igazán jól kijátszott vámpír?

A forrásként megjelenő vámpírtörténetek viszont nem a legendákra, a keményebb horror történetekre alapoztak, hanem néhány olyan könyvre, amiben a homoerotikus tartalom a romantikára éhes fiatal nőknek épp oly vonzó, ahogy az írónő számára is. Ez pedig elmondja, hogy hagyományosan kik lennének a Vampire célközönsége. Ez a célközönség viszont könnyen bele tudja vinni magát a játékba. És tegyük fel magunknak a kérdést: Ha az objektivitás, a teljesítmény elvárása szerintük elnyomás, rasszizmus, szexizmus, stb. akkor a szerepjátékban miért várnánk el tőlük bármilyen szerepjátékosi teljesítményt? Ha pedig nem vámpírt játszik, hanem gender szakra törekvő tinit, és nem kell a horror, viszont nem csak irodalomórán, de a játékasztalnál is elvárja a biztonságos tereket, az ehhez tartozó durva cenzúrát, akkor máris indokolt ez a játékmechanika.

A probléma az, hogy sok ember, ha egy rossz terméket vagy szolgáltatást vásárolna, esetleg rossz pártra szavaz, hajlamos racionalizálni. A racionalizálásból könnyen lesz rajongás, és így piszok sok olyan ember játszott a Vampire különböző kiadásaival akik nem részei ennek a célközönségnek, csak nem voltak hajlandóak a rendszer hibáival, gyengeségeivel szembenézni. S persze a rajongók könnyen építenek visszhangkamrát, vonulnak vissza a rajongókból álló, a rendszert védő véleménybuborékba. Ez a fajta rajongás viszont egy új kiadásnál összetörhet. Mert a közösség egy részének sok lesz pár változás, és ők a véleménybuborékon belül kezdik el szidni az új kiadást, a visszhangkamra pedig immár a negatív véleményt visszhangozza. És amikor az inga így visszalendül a korábban túl optimista, túl pozitív kép kapcsán a túlzás megmarad, csak éppen immár a negatívumokat fogják sokat irracionális mértékben hangsúlyozni.

A D&D 4. kiadása kapcsán a játékos közösség hangosan kritizálta azt az alkotói véleményt, hogy a D&D szörnyű szörnyek megöléséről és a kincseik elvételéről szól. Hiszen ott lenne a szerepjáték, a szabadság és sokminden más. A kritika jogosnak tűnt, hangos volt. Csak éppen a kritizált alkotói mondat a harmadik kiadás készítésének idején hangzott meg, és a játék áramvonalasítása kapcsán ekkor lett cél az, hogy ezt a koncepciót hangsúlyozzák, a más értékeket hordozó "sallangot" lenyesegessék.

De természetesen a magyar M.A.G.U.S. kapcsán is jellemző probléma az, hogy bár a rendszer mögötti koncepció is változott az évek során, de a játékos közösség jelentős része egy olyan játékkal próbál játszani, aminek nem ő lenne az igazi célközönsége. A játék elsőként jelent meg, így nagyjából mindenkinél ez volt az alapértelmezett, és az emberközpontúbb világban sokan szörnyeket akartak leverni, mást vártak a harcrendszertől, s a mágiarendszer kapcsán sem érdekelte őket a mágiaelmélet, a koncepció jelentős része. Az eredmény? A rendszert háziszabályokkal alakították a saját képükre, és egy idő után vastagabb volt a háziszabályok gyűjteménye, mint a hivatalos alapkönyv. 

A biztonságos terek iránti igény sokszor nem csak a politikai kérdésekben merül fel, hanem a legtöbben azokhoz a véleménybuborékokhoz is ragaszkodnak amik a kedvenc játékukhoz, a kedvenc sportcsapatukhoz vagy éppen a kedvenc zenei stílusukhoz kötődik. A szerepjáték kapcsán viszont a játékstílussal kapcsolatos igények fontosak. Van akit a szerepjáték untat, van akit a harc. Van aki győzni szeret jobban, van aki borzongani. Van aki erős karaktert keresne, más részleteset, megint más a gyengébb karakterrel akar teljesíteni. A cél az, hogy a játékosok és a mesélő számára pozitív vonások és a szükséges negatívumok arányát optimálisan tartsuk. 

A trigger warning jelzés is szólhat arról, hogy a zavaró dolgok arányának csökkentésével a játékot a játékosok számára élvezhetőbbé tegyük. Az pedig, hogy ehhez milyen triggereket és milyen mértékben kell kerülni nem a játékosokról, az ezt segítő rendszer szintű lehetőségekről, hanem a játékosokról szól. Ha a trigger warning felmerül és jelezned kell valamit, ami a másik számára trigger lehet, és félő, hogy ő ezt nem viselné el a játékban, akkor az nem a rendszeren, hanem rajta és a témán múlik. És ezért pont annyira hiba a Vampire 5. kiadását hibáztatni, mint amennyire hiba azt felróni neki, hogy ez is olyan karakterekről szól, mint a korábbi kiadások. Csak most ez az információ, a rideg valóság betört sok rajongó szubjektív valóságába és kicsit felrúgta azt. Amúgy túl nagy változás nem történt. 

Comments on A Vampire 5 hibái nem újdonságok

Be the first to comment
Please login to comment

You don`t have permission to comment here!

Útvonal

Aktuális gondolatok

Ha saját szerepjátékot alkotnál, legyen az első kérdés az: Van-e valami olyan játék, amivel játszanál, de nem elérhető a piacon?

Bejelentkezés

Kereső

Cookie kezelés

This website uses cookies to manage authentication, navigation, and other functions. By using our website, you agree that we can place these types of cookies on your device.