A Call of Cthulhu egyik alapfelvetése, hogy a játékos karakterek nyomozók. Nem egy könyv ilyen néven említi őket. Sok esetben előkerülnek a természetfeletti ügyek, máskor azonban világi ügyekbe keverednek bele, hiszen Lovecraft sem csak természetfeletti horrort írt. Ezúttal erről a helyzetről lesz szó, hiszen ideális esetben ez viszonylag gyakori, és itt nem az okkult ismereket fejtik meg a kalandot. Csakhogy máris felmerül a kérdés, hogyan is kezeljük az ilyen nyomozós kalandokat? Azt kell, hogy mondjam jelentős részben világ- és korszakfüggő a megoldás. Elegendő csak az 1920as éveket összehasonlítani a 2000-es évekkel, és máris látjuk a különbségeket. Hiszen a 2000-es évek eszközei között ott a jól felszerelt labor, a számítógép, az adatbázisok. Az 1920as években újdonság lehetett a "Leica kocka", és az úgynevezett 135ös film. De a Kodachrome megjelenésére 1936ig még várni kell. A fotó mint bizonyíték használata sem magától értetődő.

A pszichológia fejlődik, de még nincsenek profilozó egységek. Már akadhat labor, de a jól felszerelt bűnügyi laborok korszaka még messze van. Akad már autó, de még a legtöbb helyen nem igazán elterjedt. Akad már légiposta, az első légitársaságok is megjelentek már, a világ elkezdett megváltozni. És igen, ha nem csak Lovecraft iránt érdeklődünk, nem árt tudni, ekkor bizony aktív volt Agatha Christie is. És bizony a legtöbb műve is ebben az időszakban játszódtak. Ez volt a krimi irodalom egyik fénykora. Márpedig, ha Lovecraft műveiben is fontos a nyomozás, de a krimi irodalom fénykora is a két világháború közé esett, akkor mondhatjuk úgy is, hogy a öz fokozott érdeklődésére számot tartó nyomozás bizony a kor velejárója volt.

Az ekkor még nem túl pontos sajtó éppen úgy kereste a szenzációt mint ma, a bűnesetek, misztikus történetek részletein csámcsogni pedig jól esett, és megannyi amatőr vagy hivatásos nyomozó volt jelen ebben a korban. Ha ezt a hangulatot keressük, akkor elengedhetetlen sok jó nyomozós kaland. Érdemes hát végiggondolni, hogyan meséljünk jó detektívtörténetet. Persze mondhatnánk azt, hogy láthatunk elég krimit a TVben, jó források ezek, ha inspirációt szeretnénk szerezni. De azt kell mondjam, ez sok esetben súlyos tévedés.

A modern sorozatok java ugyanis nem csak, hogy más korszakban játszódik, más módszerekkel dolgozó nyomozót mutat be, de nem is feltétlenül a nyomozásra fókuszál, inkább a nyomozók életére, stílusára. Sőt, ha egy kicsit vissza is megyünk az időben, akkor is azt látjuk, hogy akár Columbo is az "első pillanatban" minden ok nélkül megsejti mi is történt, és addig jár a gyilkos nyakára amíg ki nem csikarja a vallomást. Ebben sem volt sok nyomozás. Vajon milyen lenne az a kaland amit úgy kezdünk tudjátok ki a gyilkos, járjatok a nyakára... Ugye ezt senki sem hívná nyomozós kalandnak.

Ha visszamegyünk Agatha Christie történeteire egészen más képet látunk magunk előtt. Itt már megjelenik az érdemi nyomozás. És megnézhetjük az író módszereit: Mindig 1-2 nyommal, információval többet kapunk, mint amit az olvasó tud követni, de ha minden adatot követnénk, magunk is eljuthatnánk a helyes végkövetkeztetésre. Ha ennél kevesebb adatból is összerakható az összkép, akkor a kaland szinte lineáris, magától értetődő. Ha viszont az adatokat rendszerezni kell, a felmerülő kérdéseket észben tartani, minden részletre odafigyelni, akkor egy kicsit összetettebb lesz a nyomozati munka.

Ha a játékos nem próbálja meg feljegyezni, végiggondolni a bizonyítékokat, elfelejt egy-két kérdést, mert más irányba el tud indulni, akkor nagyon könnyű tévútra jutniuk, hiszen fontos bizonyítékok maradnak ki. Ilyenkor bizony a szerepük körülbelül olyan lesz, mint Hastings kapitányé a Poirot történetekben, vagy akár Watson-é Sherlock Holmes mellett. Hiszen ők nem jöhetnek rá az igazságra, de valaki mellettük megfejtheti a rejtélyt.

A jó nyomozó kénytelen jegyzetelni, és ezzel együtt sokszor a játékos is rákényszerül az adatok összegyűjtésére, újra és újra elemzésére. Márpedig ebben a korszakban a karakterek legfőbb eszköze még a jegyzetfüzet. Az akták között viszonylag nehéz keresgélni. De mi a helyzet akkor, ha más korszakot választunk? Tulajdonképpen az 1850-es években is már sok dolog hasonlóan működne, csak a gázlámpák fényét nem fenyegeti az áramszünet. És persze akkor még nincs autó, s kevesebb a vonat is. S bizony a számítógépek elterjedéséig keveset változnak a dolgok. Sőt: Mivel jegyzetelni is kell, az erre alkalmas laptopok elterjedéséig a jegyzetfüzet marad.

A ruhák változnak, egyre több egyre modernebb autók lesznek, fejlődnek a laborok, a törvényszéki munka jelentős része fejlődik. De az adatok összegyűjtésénél, rendszerezésénél mégis fontos marad a papír és a ceruza. És amíg a számítógépek nem lesznek igazán felhasználóbarátok, addig a számítógép ritkán ad választ a nyomozónak. A 90es évekbeli nyomozás kapcsán kezd el ez megváltozni. A 1992 bemutatott, 1993ban forgalomba kerülő IBM Simon kapcsán megjelenik az első okostelefon is. 2 év hűségnyilatkozatot vállalva egy nyomozó már magával is vihette az első okostelefonját. Legalábbis az USA sok városában ez volt a helyzet.

Egy nyomozó innentől pedig bármikor könnyen elérhetett számos információforrást, szépen lassan elértünk a modern korba, itt sokkal könnyebb rendszerezni az adatokat, hiszen a jegyzetfüzet mellett előkerülnek az adatbázisok. Itt már meríthetnénk a modern sorozatokból, ám az még mindig túl lineáris lenne. Így hát jó ötlet azt mondani: Ha a játékos egyszerre 7 adatra tud figyelni, akkor nem árt, ha kell a 8. adat is a megoldáshoz. Ha a csapat akar elindulhasson sok irányba, ha kedvük tartja elemezhessék az adatokat, hogy átlássák az esetet, legyen helye a csapatmunkának.

Az egyre fejlődő módszerek ugyanis csak látszólag könnyítik meg a nyomozók munkáját, hiszen egyre több adatot kell elemezniük, egyre több bizonyíték kell egy ügy megoldásához. Ugyanis nem csak a nyomozók tudnak egyre többet, hanem bizony a másik oldal tudása is növekszik. Ők is utána tudnak nézni a nyomozati módszereknek, kommunikálnak egymással, tanulnak egymás hibáiból. Sőt, meg is osztanak olyan módszereket amik segíthetnek megzavarni a nyomozókat.

Továbbra is igaz, ha nem akarunk lineáris kalandot, érdekel egy kicsit reális nyomozás, akkor inkább több nyomot kell adni mint keveset. Nem jó, ha túl sok és túl nehéz dobás kell minden nyomhoz, ha minden nyom elsőre is ugyanoda vezet. Az a jó, ha több lehetőséggel is szembesülhetnek a nyomozás kapcsán a karakterek. Ha a történetet ugyanúgy sokféleképpen lehet összerakni, akár a téves végkövetkeztetéssel is sokáig el lehet jutni, akkor persze érdekesebb a történet.

A téves végkövetkeztetések viszont előbb-utóbb kiderülnek. Ez például már nehezebbé teheti a kalandot.

De nézzünk meg egy másik apróságot is: A Call of Cthulhu legyen ijesztő, rémüljenek meg a karakterek. Ehhez semmi mást nem kell tennünk, mint felépíteni a bűnözők kapcsolati hálóját, ha pedig sokszor a "ki kivel ült együtt" és hasonló kérdések kapcsán felmerülnek olyan nevek, mint a bukaresti vámpír, stb. akkor el lehet hitetni a karakterrel, hogy az ügyek összefüggenek, hogy "ezeknek mindenhez közük van", ha pedig ezek után a nyomozós kultistákhoz is elvezet, akkor könnyű elérni, hogy az átlag JK minden bokorban rémeket lásson.

Fel lehet építeni a történetet úgy is, hogy a Sanity vesztés ne csak a dobáson látsszon, hanem a játékos lássa, hogy hogyan is őrül meg a karaktere, s miért. Amikor sok helyen gyanakszik valamire, maga kezd el mindenféle rémséget emlegetni, sok ember csak erre reagál. Nos ekkor a karakter bizonyára elkezdi azt hinni, a természetfeletti fenyegetés mindenhol ott van, hiszen mindenki tud valamit mondani róla. S ahogy a karakter beleveti magát a mítosz elemzésébe... Nos ezt az utat jól ismerjük.

A nyomozós kaland esetén szinte kötelező jelentős információtöbblet, a kapcsolati háló bővítése, sokféle magyarázat és vélemény könnyen elvezethet a mítosz elemei közül olyanokhoz amik bárhol előfordulhatnak. A közönséges világi nyomozástól a horror történetik pont ez a folyamat visz el. Nem árt mesélőként erre is oda figyelni.