Széttárja a karját és vigyorog, mint aki meg van győződve, hogy szellemes. Igazából nincs.

- Vagy az egyik, vagy a másik. Talán csak egy kis vadnyugati izgalomra vágyik. Ki tudja? - a többi mondanivaló kicsal belőle e kis hunyorgást. - Majd ha túlélem ezeket az izgalmakat nem felejtem el megtisztelve érezni magam.

Ha a másik jól tudja, akkor egész szép kis ütőerővel szolgálnak és ez alatt nem csak tűzerőt kell érteni. Egy kicsit talán nyugodtabban alszik majd tudva, hogy a sherwoodi vidám legények ilyen nagy erőkkel fogják a pártjukat. Minél többen és minél jobbak közte és a repülő ólom között, ugyebár.

Komoly-e? Még fogalmam sincs. Én csak egy szegény középvezető vagyok. - sajnálkozó képet vág, de ne annyira, hogy komolynak tűnjön, aztán a háta mögött a páncélosokra bök. A járművek úgy gubbasztanak az élénk tekintetű birodalmi rohamosztagosok között, mint a huszonegyedik század harci elefántjai. - Csak következtetni tudunk, nem?

Read More...

Kellemesen meglepődött, meg kell hagyni. Észrevétlenséget, rosszabb esetben undorodó pillantásokat várt, amiért egy csapat bunyós és kurva között kötött ki piásan; ehhez képest rövid időn belül a kezét rázogatják. A szolgálata többet látszik számítani mint az azóta eltelt idő... Ki hitte volna. Nem fog egy csapásra gyökeresen megváltozni az önértékelése, persze, de ez most jólesett neki, különösen egy ilyen robin hoodi hírnévnek örvendő bagázstól. És így talán jobban ki is mer bontakozni a Zsaruk jelenlétében. Talán még jól is járnak ezzel, bár nála sose lehet tudni.

A szerelő trióval hajlandó törődni. Őket kikérdezi az előéletükről meg arról, mihez értenek, mivel volt már dolguk a praxisuk alatt. A többieket csak végigmustrálja. Kidobó legyen ijesztő és kemény; a többiekhez meg csak annyira ért, amennyire a kocsmatöltelékek - elég pár szó. Fast forward előre, és vélhetően mindannyiukat leszerződtetik.

A megszólításra felnéz és szélesen elmosolyodik. Jóval fesztelenebb, mint fél órája volt.

- Ja, remekül van. És jó a füled. Az ügynök megkezdte bandás napjait. - vigyorog. Láthatóan csiklandozza a humorérzékét a szituáció. - Vagy mi csaptunk föl zupásnak. Döntsd el magad. Mindenesetre nagyszabású rendcsinálás van a láthatáron.

Read More...

Ismét bizonyítja, hogy az életmódjához szorosan és elválaszthatatlanul hozzátartozik a vállvonogatás.

- Nem nyugdíjas állásra kellenek az új kölykök. - mondja olyan lágyan, ahogy csak az ilyen kevéssé emberbarát kijelentéseket lehet. De azért folytatja. - D ha sikerül megfelelő áron elpasszolni, annak se vagyok ellenére. Majd meglátjuk.,

Lehuppan a motorháztetőre, és onnan, a lábát lógázva nézi végig, amint az ágrólszakadtak elősorjáznak a fedezékükből. A szemén látszik, hogy máris derűsen számolgat és felméri leendő (khm) üzletfelei adottságait. Mikor mind előkerül, ő is is odabattyog a többi említésre méltóval a legintelligensebbnek tűnőkhöz, hogy tájékoztassák őket a helyzetükről: ebben örömmel ki is veszi a közvetlen részét, derűsen magyarázva, hogy RASZtalan felebarátaik végre a nagyfiúkkal egy pályán játszhatnak. Persze ha nem teszik, az se baj, de a katonák ingerlékeny teremtmények... Rajong az ilyen helyzetekért. Valószínűleg nem hal bele, ráadásul megvan a tehetsége, hogy néhány könnyed, csevegő tónusú mondattal érzékeltesse, pontosan mennyire is fenyegetve vannak a beszélgetőpartnerei. A fegyveres fenyegetés előtt mindig ott kell legyen a fegyvertelen fenyegetés is, és most ezt adja elő - szigorúan cukormentes változatban, itt és most bűn lenne túltolni - a zökkenőmentes együttműködés érdekében.

A technikai részleteket megkapja Csavaranyu.

Végül készséges üzletfeleik szétszaladnak, és csakhamar kiderül, hogy valóban megdolgoznak a... Ha nem is pénzükért, de hogy jó szemmel nézzenek rájuk. Egész szép kis menüt hoznak össze, amiből ők aztán szemezgethetek. Sheriff különösen megörül a sufnituningos szerelőknek - ha valaki ilyen körülmények között ilyen tehetséget mutat, annak adj egy tisztességes műhelyt és ragyogni fog. A kocsmaszemélyzet nem olyasmi, amit sárból előhalászott gyémántnak nevezne egy mégoly elfogult illető is, de első blikkre használhatónak tűnnek és nem lesznek nagyok az igények. Ha a pusztulatból kikerülnek, már az is komoly előléptetés lesz mindannyiuk számára.

Ekkor dobja fel az elf a javaslatát, és ezzel erősen vegyes érzelmeket kelt kedvenc iszákosunkban. Hallott már szegről-végről a Zsarukról, hogyne hallott volna. //Hallottam? Van Bandaismeretem.// Annak viszont, hogy diplomáciába is bonyolódjanak velük, nem szükségképpen örülne. Nem vágyik rá, hogy ezen a környéken belefusson egy jobb sorsra érdemes régi ismerősbe; és még kevésbé vágyik arra, hogy ez a régi ismerős felismerje, és érzékeltesse, mennyit zuhant rendőrségi múltja óta. Valószínűleg sokkal többet, mint a Copper Boys tagságának nagyobb része. A gerincük is lámpaoszlop ahhoz képest, ami neki megmaradt. De azért rábólint. Mi mást tenne? Az erősítés az erősítés, és nagyobb méltánytalanságokat is lenyelt az utóbbi években.

Csak ne várja senki, hogy a reflektorfénybe áll velük szemben. Fegyverrel kell kergetni, hogy arra hajlandó legyen.

Read More...

Nem minden derültség nélkül követi fél szemmel a menekülőket. A jelek szerint valóban tekintélyes játékszereket hoztak magukkal. Ha valami, hát ez gyárilag nyerő helyzetbe helyezi őket: nem csak hogy életben tartja őket a betondzsungelben, de egy effajta erődemonstráció a legtökéletesebb vonzerő, amit csak el lehetne képzelni. Melyik porbafingó ne akarna azokkal a nagyfiúkkal bandázni, akik katonai járművekkel parádéznak végig Redmondon?

A javaslatra helyeslően rábólint.

[/b]- Egyetértek. Jobb az óvatosság[/b] - ő már csak tudja. De azért ebben a helyzetben nem állja meg, hogy ne vigyorogjon. - Majd szétosztjuk azok között, akik felcsapnak. Aztán persze boldog karácsonyt kívánunk nekik.

Úgy parkol, hogy minél inkább takarásban maradhasson a járgányuk, amiben ülnek; nem szakértője a kisegységes taktikának, de annyi józan paraszti esze van, hogy a páncélosokat akarja kívül látni. Valószínűleg jut itt bőven összeszedni való szemét, de azon van, hogy gyorsan és hatékonyan felpakolják. És, ha akad rá lehetősége, arra is ügyel, hogy ne az ő csomagtartójába kerüljön a robbanóanyagok java.

- Azt hiszem, elég meggyőzőek leszünk. - mormogja bizakodóan, miközben a tekintete a tűzerejüket simogatja. -- Tehát lássuk csak, merre is futottak leendő testvéreink és munkatársaink...

Read More...

Maga vezet. Sok esetben botorság lenne a volánhoz engedni, ha olyan is ül az autóban, akinek egy piculát is ér az élete, de ma egy korty sincs benne még, és amikor így áll, elég tisztességes sofőr. Sőt, kifejezetten élvezi: egyfajta nosztalgiát kelt benne.

Az ellenőrzőpont hasonlóképpen, bár jóval kevésbé kellemes módon. Van már annak pár éve, hogy elhagyta a céges rendőrség kötelékét, de még így is kényelmetlen érzés olyanokat látni, akik nem lendültek túl ezen a határon. Ha több büszkesége maradt volna, mint amennyi, azt mondaná, egyenesen szégyenteljes érzés. De így nem - már nem. Azok az idők már sajnos elmúltak.

Mindenre rábiccentenek nála, a Cavalier revolvereket is beleértve. Ijesztő darabok, ezért is hozta el végszükség esetére. Nagyon reméli, hogy nem kell használnia őket - egy pisztolyt sokszor előhúzni is bőven elég, sőt sok is - de ha mégis, egyszerű kábítólövedékkel vannak megtöltve. Ezen a kettőn, két tárnyi extra muníción meg kiszolgált, vén csuklótelefonján kívül nem is "cuccolt" fel mást. Ez a lényeg. Egy sheriff nem lehet sheriff revolver nélkül.

Nem vezet különösebb céllal. Valamiféle lepusztultabb kocsmát vagy hasonló intézményt keresnek, ahol sok lehet a leendő sorkatona egy terjeszkedő banda számára. Ha valaki ismer egyet errefelé, boldogan megy az ajánlás után, egyébként találnak amit találnak. És menet közben időről időre Aikáék autóját keresi a visszapillantóban. Az ügynökék valahol mögöttük járnak, ha minden igaz, és még nem biztos benne, hogy ez jó érzésekkel tölti el vagy sem.

Read More...

Filozófia, mellékvágányok, filozófia, mellékvágányok. Aztán egy kis filozófia, aztán a változatosság kedvéért mellékvágányok... Bandaháborúval kezdték. Hogy a fenébe lett ebből klubest? Már nem is tudná megmondani. Mindenki csak vitázik és vitázik egyre lényegtelenebb dolgokról...

...tele van a töke, na.

- Oké, kedves mindenki. - amilyen lendületesen áll fel, az ember azt hinné, hogy frissen és üdén kelt madárcsicsergésre. - Aki akar, az marad és átbeszélheti, hogy milyen márkájú szintiket vegyünk és hogy ki jár itt a legtöbbet bíróságra. Én a magam részéről összeszedem a cókmókom, mert k*rva kevés időnk van. Akinek szimpatikus a toborzás, az jöhet utánam.

Minden további ceremóniát mellőz. A fiatalok úgyse szeretik a seggüket mereszteni, követik majd elegen.

Read More...

- Rendben, na, nem akartam belegázolni az érzékeny lelkedbe. - morogja félhangosan, mert a türelme kezd felőrlődni, amitől mindig szomjas lesz. Úgy általánosságban mindig mindenfajta stressztől szomjas lesz.

Egyébként meg a társalgás lassan kezdi elveszíteni. A tenyerébe támasztja az állát és lassan, de fokozatosan csúszik lejjebb. Ez lassan átmegy könyvelőmunkába, attól pedig ő személy szerint fejreáll. Ráadásul folyamatosan sört és whiskeyt emlegetnek, ami határozottan nem könnyíti meg a helyzetét... Kegyelem. Kegyelem szegény mátós fejének.

Read More...

- Ez az! Erről beszélek! Köszönöm!- tárja szét most először lelkes arcot öltve a karját JD irányába. - Gyerekek, ezt teszi a több diploma! Azért... - teszi hozzá féloldalas vigyorral. - ...tudjuk mi, hogy jedi is vagy. Titokban.
A fejtegetés hátralevő részére is élénken bólogat, a szarkazmustól narancssárga benyögésre rekedtesen felhorkan.
- Epedve várom a napot, amikor a bandát átkereszteljük Walker Utcai Gourmandokra. Világszenzáció lenne.
Egy darabig csöndben hallgatja az ezt követi vitát a szocadeptus és a domina között, vakargatja a füle tövét, ide-oda vándorol a tekintete, mintha teniszmeccset nézne. Végül csak beleugat, lusta és pimasz tónusban, ahogy nem szégyelli.
- Bocs, cicám, de a kölyöknek kivételesen több igazsága van szerintem. - bök mutatóujjal az említett felé, miközben megvillant egy újabb görbe mosolyt. - Nem abban, hogy informatikus, de... Nem érdekes. A lényeg, hogy a régi cucc, az nem azért drága, mert régi. Azért, mert annak látszik. Azt a félmilkós ágyat Fidó se hugyozná körbe eredetiségi bizonyítvány nélkül... Ha viszont én veszek fillérekért egy öreg puskát, kerítek egy jó hamisítót és végül eladom mint Kurt Cobain utolsó furulyáját, akkor keresek egy halom pénzt. Nem egy istenverte lakberendezői díjra fogunk hajtani... Legalábbis nem most, nem itt és biztosan nem velem. - fintorog. - Nem kell nekünk semmiféle menő cuccot eredetiben megvenni, ha nem muszáj. Abban a korban élünk, amiben le lehet tölteni egy Cadillacet, a pokolba is. Kurvákat talán nem, bár fene tudja... De azt, ami nekünk kell, mindenképpen. Nem mondom, hogy ne vegyünk semmit, de akkor visszakanyarodtunk az ügyvédek, macskák és szexmunkások luxuskiadásaihoz, és a végén az egész pont ugyanúgy fog kinézni. Eh?

Read More...

Lehet, hogy ő adta meg az irányvonalat, d ő meg a zenje már túl vannak azon, hogy ebbe komolyabban belemenjen. Különben is, nem lakberendező ő, csak egy züllött volt zsaru, aki nem tudja csukva tartani a büdös nagy száját. Még ha érdemit nem is tud hozzátenni, az "ügyvédek" megjegyzés után még akkor is hozzászúr egy megjegyzést - Mesterségem címere... - sanda, koffeinfoltos vigyorral. Végül akkor száll be, amikor úgy érzi, helyre kell tennie egy megjegyzést.
- Nehogy azt hidd. Az emberek a leghülyébb dolgokat is képesek relikviaként kezelni. A nosztalgia rohadt nagy úr. És akadnak, akik legszívesebben mindenestül lefagyasztanák maguknak az egész korszakot. - nem áll minden szimpátia nélkül, de láthatóan remekül szórakozik az ötleten.
- Egyébként meg ha minden kötél szakad, még mindig csináltathatunk utánzatokat. Amíg magunkra nem haragítunk valami híres lakberendezőt... - vonogatja a vállát.

Read More...

- Ó, egyetértek. A szabadság olyasmi ebben a világban, amit ki kell harcolni, nemde, barátaim?! - emeli fel időközben harmadszorra is kiürített kávésbögréjét viking kupaként a jelenlevő bandatagok felé. Ezek imádják, ha szabadságharcosoknak állítják be őket, Robin Hoodoknak, akik bevették magukat a sherwoodi betondzsungelbe. Wengnernek semmi hasonló illúziója nincs. A jó hanglatot, azt viszont szereti. Olyakor nem érzi magát annyira koravénnek.
Remélhetőleg itt jön a zajos tetszés, majd snitt.
- Nos, mi itt mind örülünk, hogy rugalmas hivatást választott, különleges ügynök. - pislog végül visszafordulva a lényegi tényezők felé. - Akkor, aszondja... Ha jól emlékszem, a klubhelyiség kidekorálásánál és a hasznos ügyfeleknél tartottunk, nemde? - villant kissé bárgyú mosolyt Wendy - vagy ha az ügynök magára vállalná a válaszadást, emrt végül is ő hívta ide a dominát, akkor Aika - irányába.

Read More...

- Miért ne lehetne mindkettő? - mosolyog vissza, egy még mindig egészen jóképű roncs váratlan sármjával. Pontosan tudja, hogy alkoholizmus ide vagy oda, maradt még benne némi kakaó, és néha jobban szereti, ha látják is az érdekeltek.
Persze ez csak villogás, igazából őt is jobban érdekli az igazi fejlemény, ami a két nő között látszik zajlani. Kíváncsian sandít Aikára, majd a dominára, majd vissza, majd vissza, mintha teniszmeccset nézne, méghozzá kitűnő játékosok meccsét, és próbálja elkapni a reakciókat. Ennek a kettőnek, úgy tűnik, múltja van egymással, és nem tenné még egy karját arra, hogy kizárólag szakmai. Mivel pedig az elf képviseli itt a mindenható állam bácsit, nem bánná, ha rájönne, mivel lehet hatni rá.
És mindeközben nagyon, nagyon igyekszik befogni a száját, nehogy elrontsa az esetleg infódús pillanatot. Pedig neki az ilyesmi nehezen megy...


//Dobások: 1, 1, 2, 2, 10//

Read More...

Egy szinti? Kicsit felhúzza a szemöldökét, de nem kifejezetten az érdeklődő módon. A kliensek talán a Boleróra kefélnek a nővel? Kinek a rock, kinek a rockné...
Míg a többiek a zeneszerszámmal szórakoznak, ő felkel és egy újabb kávéért csámpázik. Hanyadik ma, talán harmadik? Nem tudja, de alig érzi az előzőeket. Talán annyi káros vegyianyagba pácolta már magát, hogy felépített valami általános immunitást. Nem is lehetetlen. Sheriffből így lesz majd egyszer Toxic Crusader.
Menet közben vet egy pillantást az antennafejűekre. Mind a semmibe mered egy pillanatra; valószínűleg az előző állításnak néznek utána. A procedúra végeztével pedig egyik se tűnik felzaklatottnak, úgyhogy valósíznűleg minden rendben van. Zenei fórum? Mi a fene? A Broadwayre készült Ms. Hegyesfülű, mielőtt úgy döntött, hogy kormányügynöknek lenni családbarátabb? Bár az is hétszentség, hogy ez egy fokkal több befolyással jár.
Őt a maga részéről a zenénél egy fokkal jobban foglalkoztatja a nő lába.
- Biztos lenne itt, aki értékelne egy felvételt. - jegyzi meg derűs hangon.

Read More...

Steve, hűbelebalázs, mint mindig. Másokat ennyire felidegesíteni, aztán pár szóvalelsimítani minden kimondott marhaságot, na ez a varázslat. Taníts, ó bölcs, mert én is mondok néha marhaságokat.
A besasszézó csajokat mérsékelt érdeklődéssel bámulja, nem kifejezetten esete sem egy domina, sem az ilyen nagy merülésű latina. Szeret a maga feje után menni, a másik lehetőség meg az igazi mélyamerikai rémálom. Ha kicsit megöregszik, majd bajuszt növeszt és szerez magának valami narkófejet, aki csinál neki pár gyereket, és hallgatja a cigimarta rikácsolást. Nem, Wengner akkor kapja föl a fejét, amikor kiderül a rejtett ismeretség. Valami informátor lesz...? Amennyi infóval bír, akár egész nagypályásokkal is összefekhetett a nő korábban. Na, újabb kérdéskör, ami megérhet egy kis shadowlandezést.
- Helyes, helyes... Vegyetek sütit, kávét, és kést vagy szemceruzát, kinek mi fekszik. - bólogat egy másnapos zen buddhista nehézfejű derűjével, hogy kedélyességel pótolja a humora hiányát. - Mik lennének a "más cuccok", eh?

Read More...