A "szerepjátékos gyilkosok" című történet nagyot futott a médiában. A kérdés kapcsán viszont igyekeztem megkérdezni rendőrt is, ügyészt is, bírót is, sőt még egy védőügyvédet is. Meglepő válaszok születtek. Az ismert tény, hogy Magyarországon magas a váderedményesség mindannyiuk szerint összetett folyamatok eredménye. Létezik egy intézmény, a pótmagánvád, ami akkor működik, ha az ügyészség nem akar vádat emelni, de a sértett, a képviselője igen. És az esetek egy szignifikáns része úgy végződik, hogy amire az ügyészség úgy gondolta, hogy neki nem eléggé bizonyított valami a vádemeléshez, az a bíróságnak már elég volt. 

Fontos különbség az amerikai filmekben látott helyzethez képest, hogy itt ügyészség nem csak a vádat képviseli. Míg az ismert amerikai filmekben egy csomó dologhoz rögtön bírói engedély kell, addig nálunk a nyomozás ellenőrzése jelentős részben az ügyészségre hárul, így számos dologhoz ügyészi engedély kell. Ha minden engedélyt ugyanattól az ügyésztől kérnek, akkor is lesz egy ügyész aki kontrollálja a bizonyítást, és bármikor mondhatja azt, hogy ehhez nem elég megalapozott a gyanú.

Mire valakit elítélnek az ügy átmegy a nyomozón, a vizsgálón, az egyes cselekményeket felügyelő ügyészen, és persze azon az ügyészen aki a vádat képviseli. A bíróság szakkérdésekben nem dönthet önállóan, így jó eséllyel az ügyben megannyi szakértő mondja el a véleményét. Csak azért, mert szerepjátékos senki sem jut el a bíróság elé, és még akkor is, ha egy bíró esetleg utálja a szerepjátékosokat. Ugyanis az előítélet, prekoncepció megléte egy hobbival kapcsolatban önmagában is probléma.

14. § (1) Bíróként nem járhat el,

e) akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.

A fenti szempont azt hiszem érdekes.  Igen, akár mondjuk két focicsapat rajongói közötti balhé kapcsán ideális esetben a bíró nem lesz szurkoló, stb. azaz nincs olyan dolog ami befolyásolhatná. A szerepjátékkal kapcsolatos kérdésekben tájékozatlan, tudatlan  bíró viszont könnyen előfordulhat, ez esetben ugyanis pontosan a bíróság előtt elhangzó érvekre fog hagyatkozni. Ilyen módon a szerepjátékos volt egy bírósági eljárásban akkor lesz valaki ellen terhelő, ha a tudatlan, tájékozatlan bírót a szakértők meggyőzik.

A gond néhány speciális esetben az, hogy aki nagyon nincs képben a kérdéssel, nem tud jól kérdezni, attól az ügy elfogulatlan megítélése azért nem várható, mert még szakértői segítséggel sem tudja megérteni és így igazán megítélni az ügyet. Ez a pártatlan megítélésnek objektív akadálya. Csakhogy ezt amikor kiderül, kb. senki sem fogja bejelenteni. Majd a másodfok orvosolja, többnyire megalapozatlan ítélet miatt megismételt elsőfokú eljárást előírva.

De van több más kérdés is. Ha egy ügyben van néhány perdöntő bizonyíték, akkor az egy egyszerű ügy. Itt könnyen dönt egyetlen bíró is elsőfokon, másodfokon, harmadfokon sosem dönt egyetlen bíró. Ott 3 vagy ritkán 5 tagú tanács dönt. 

13. § (1) Az elsőfokú bíróság - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - egyesbíróként jár el.

(2) Az elsőfokú bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, ha az egyesbíró az ügyet a bíróság tanácsa elé utalta. A bíróság tanácsa elé utalt ügyben később egyesbíró nem járhat el.

(4) A másodfokú és a harmadfokú bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.

Van még egy érdekes paragrafus amire felhívták a figyelmemet: 

496. § A bíróság az ügyet az előkészítő ülés befejezéséig a bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa elé utalja, ha ezt az ügy bonyolultságára, az eljárás ügyiratainak terjedelmére, a büntetőeljárásban részt vevő személyek számára tekintettel vagy egyéb okból szükségesnek tartja.

Az egyéb ok elsőre gumiszabály. De az ügy bonyolultsága kapcsán felmerült az, hogy egy ügy két okból lehet bonyolult. Az egyik, ha maga a cselekmény bonyolult és szerteágazó. A másik eset viszont az, hogy nagyon sok különböző jellegű közvetlen bizonyítékot kell mérlegelni, és el kell tudni dönteni, hogy ezek mennyire alkotnak a bizonyítás megvalósítására alkalmas zárt logikai rendszert. Amit hosszú ideig nem sikerült tisztázni, aminél az első eljárás nem volt elég, stb. annál erre bőven meglehet az alap. 

Számos csúnyább bírósági tévedés után derült ki, hogy a bíró a hozott anyagra hivatkozott, és kritika nélkül fogadta el a hozott vádat. Ehhez időnként a rossz ügyvédi munka járul hozzá, máskor az ügyészségbe vetett túlzott bizalom. Jelen eset kapcsán rendőr, ügyész, bíró egyaránt ugyanarra a pontra hívta fel a figyelmem. Az ügyészség által megszüntetett eljárásra. És arra, hogy nem a konkrét esetet elemezve, hanem általában egy megszüntetett és újraindított eljárás érdekes helyzet.

Ezt a védő szemével nézve ki kell mondanunk, hogy ezen a ponton nem volt a nyomozás folytatásához sem elég információ. Pedig a terheltekről ekkor is tudták, hogy bármikor kivihették az áldozatot az erdőbe, hogy a keresésnél ott voltak, és több más olyan tényezőt is, ami a bizonyítás során ellenük szól. De nem látták indokoltnak, hogy a környezetükből tanúkat hallgassanak meg, figyeltessék a csoport tagjait beszélnek-e a gyilkosságról. Azt se nagyon kérdezgették, ellenőrizték aki később vallomást tett. A nem tudjuk, hogy mi történt és az életfogytiglan között itt egyetlen tanúvallomás a különbség. 

És sok tényt a tanúvallomás tükrében értelmeztek. 

Sok ügyész, néhány bíró és a sértett érdekében eljárók máshogy látják. Számukra az, hogy az ügyészség egy korábban meghozott döntését másította meg az ügy folytatásakor, azt jelenti, hogy a vallomás meggyőző, egybevág a többi bizonyítékkal, és egy erősen szkeptikus ügyészségen ment át az ügy, a legtöbb potenciális ellenérvet már mérlegelték. 

Amikor egy ügyet a másodfok visszapattint elsőfokra, akkor olyan bíró nem vehet részt az ügyben aki az előző tárgyaláson részt vett. De így is nehéz azt kizárni, hogy ne jelenne meg tudat alatt egy gondolat, hogy ez már megismételt elsőfok. Tudatosan is eszébe kell, hogy jusson: hiszen így tud még alaposabb lenni a tényállás tisztázásakor. Sőt, az új eljárást elrendelő határozatban lévő plusz útmutatást is követnie kell, így akár egy-egy témára kell nagyobb hangsúlyt fektetni. De tudat alatt is dolgozik benne ez az információ és eszébe juthat, hogy más bírót már meggyőzött a vád. 

És persze az, hogy amikor a védő felmentést kér, nem mindegy, hogy bizonyítottság hiányáról beszél, vagy bűncselekmény hiányáról. Az utóbbi két dolgot jelenthet. Ha a vádban leírt dolog nem bűncselekmény az is bűncselekmény hiánya, ha a vádban leírt dolog a bíróság álláspontja szerint nem történt meg akkor a nem megtörtént cselekmény sem bűncselekmény. A védő viszont joggal gondol arra, hogy eleinte az ügyésznek is kevés volt a bizonyíték, engem sem győz meg, és a másodfokot sem győzte meg. 

A sajtó eltérő információkat kapott. Van aki szerint lopás is összekötötte a csapatot, van aki csak a játékot említette. Hogy a lopást egy helyen kitalálták, több helyen átvették, vagy az az eljárás során is elhangzott, de jelenleg nem bizonyított vád, amit nem is minden újságíró hallgatott végig kívülről nehéz eldönteni. Bíróságról származó információ alapján megírni, eldönteni ezt a vitát ritka ízléstelen volna. De az is biztos, hogy a bíróságféle az ügy szereplőivel kapcsolatos jellemzést kaphat a tárgyalásokon és erre oda is figyelhet. 

És azt kell, hogy mondjam a lopás kérdése különösen érdekes. Ugyanis nem csak azt mondja, hogy fúj, a csúnya gonosz vádlottak amúgy is bűnözők, hiszen az a közös pont. Azt mondja, a sértett bűnöző volt, sok embernek lehet indítéka vele szemben fellépni. Ha pedig az eredeti szándék elsősorban lopott holmi visszaszerzésére, ehhez szükséges fenyegetésre (jog nyelvén önbíráskodásra) irányult, akkor például lehet más az elkövető, és az előre megfontolt szándék sem állna meg, így az eset megítélése sokkal enyhébb lenne. Szóval a lopás felvetése a más követett el más bűncselekményt érvelés része is lehet. 

És a lopás, adott értékhatár alatt, csak szabálysértés. Nem is képezi a vád részét, a bíróság el sem bírálhatja, később pedig nagyon nehéz lenne bizonyítani, ki és mit lopott, sőt az elévülés kapcsán az időpontot is. Arra pedig, hogy a sajtó az ilyen kérdéseket alaposan kielemezze esély sincs. 

És éppen így a szerepjáték téma megítélése sem csak egy dimenziós és pláne nem egyszerű.

És itt a negyedik társ vallomásáról kell beszélni. Ha ő ott lett volna a bűncselekmény időpontjában, akkor valószínűleg ő is vagy halott lenne, vagy vádlott, csak a vallomása lenne nyomatékos enyhítő körülmény. Az, hogy ki, miről beszélt neked az legjobb esetben is közvetett bizonyíték és sokféleképpen lehet értelmezni. Az ilyen helyzet azért nehéz kérdés mindig, mert a tanú is félreérthetett valamit. Van ahol fixen kizárt az ilyen bizonyíték figyelembevétele, van ahol a bizonyítási szabadságba belefér, de nagyon alaposan kell kezelni. És ez az egyik olyan pont ahol belekavar a szerepjáték.

A Jani eltűnt, mit kezdtek a helyzettel kérdés szerepjátékosnál vonatkozhat arra is, hogy a karaktere még mindig ott van. Hát ki kell írni a történetből, és a karakter lemészárlását inspirálhatja a valóság.

Tudom, hogy nem Jani itt az áldozat neve, de ez csak példa. Konkrét ügyekről ugyanis senki sem fog beszélni, nincs jogerős ítélet, sem bíró, sem ügyész nem kommentálja a konkrét ügyet. A hasonló kérdésekben általában felmerülő problémákról viszont beszélhetnek. És születhet itt egy vagy több példa is. Ez a példa rámutat arra, hogy amikor a rendőrség hallomásból értesül egy beszélgetésről, amit a másik fél félreérthetett, az miért rendkívül gyenge bizonyíték ilyen esetben. Amikor akár a rendőrség, az ügyészség, akár a bíróság arról dönt, hogy egy ilyen vallomást hogyan kezel, alapvetően egy dologról kell dönteni: Az előre kitervelt kegyetlen gyilkosság a játékban rendezett el egy helyzetet amikor a lezárt nyomozás után újra tudnak játszani, a valóság volt, vagy az ügyben a valóság keveredik a fikcióval. 

A LARP kapcsán könnyű azt mondani, hogy összemossa a határt a valóság és a fantázia között. Hogy egy-egy cselekvésnél (kit találtál el mondjuk) elmosódik a határ a játékos és a karakter között. Ha egy LARP megrémít, megbotránkozhat kívülállókat, lehet olyan helyzet amikor felmerül a garázdaság kérdése. Ha valami veszélyhelyzetet eredményez, akkor a szervező esetében más vádak is megfogalmazódhatnak. De itt a vásárlás, a játékhoz kapcsolódó kutatómunka, háttérmunka kérdése is fontos.

Nálam nem LARPról van szó, de mielőtt egy kalandba belevettem volna az anyarozs kérdést, nem csak azt néztem meg, hogy hány történelmi eseménynél gyanítják az anyarozs közrehatását. Könnyű dolgom van, a NÉBIH és a CDC sok szakembere is szívesen válaszol kérdésekre, ajánlanak hivatkozásokat, stb. mert örülnek annak, ha az élelmiszerbiztonság kérdésköre érdekli az embereket. Ezúton is köszönöm a segítségüket. De, ha egy LSD-vel kapcsolatos ügyben felmerülne a nevem, piszok nehezen tudná akár rendőr, akár ügyész, akár bíró eldönteni, hogy csak a játék miatt érdeklődtem, vagy LSD-t akarok csinálni.

És persze a LARP kapcsán sem mindegy miről van szó. Sok esetben akár hagyományőrzéssel párosul. Mi mennyire élethű, mennyire lehet veszélyes, mennyire mosódhat össze a fantázia a valósággal. Ha valakire egy szakértő egyszer rásüti egy elhúzódó eljárásban, hogy nála hajlamos a kettő összemosódni és ez veszélyes lehet, és ha ez a bizonyíték nem repül egy eljárásból valami csoda folytán, akkor a bírót befolyásolhatja. Csakhogy, ha a bíró egy kérdést nem ért, pedig a szakértői vélemény egybehangzó, akkor nagyon nehezen fog tudni arról dönteni, hogy az ott valami bizonytalan dologra vonatkozó állítás, amit nem értékelhet a terhelt kárára, vagy éppen teljesen biztos állítás, amit éppen a vádlott kárára kell értékelni.

És sok szakértő véleményében a kockázatok, a mit miért nem jó összemosni kérdésben kapott válasz látszólag egzakt. Az in és az out összemosása veszélyes. És persze hall az in értékrendről, az outban is megjelenő kellékről, sok megbotránkoztató kifejezésről, a bíró állandó és jelentős veszélyforrást fog látni. És azt, hogy az in és az out összemosása rossz esetben katasztrófához fog vezetni. De nincs meg a tudása ami alapján az in és az out veszélyes összemosását, a LARPnál látszólag elkenődő határtól elkülöníthetné. Az ilyen helyzetben megjelenő szigort finoman szólva is ritkán hagyja jóvá a másodfok. 

Egy bíró tette fel a kérdést, hogy szerepjátékosként hogy látom: Ha a tényállás nem megfelelő kifejtése kapcsán a szerepjátékhoz kapcsolódó rész (mi in, mi out, mi keveredik, miért veszélyes) kibontása nem sikerült elsőfokon, ezért bizony a szerepjáték kérdésére is fokozottan kell figyelnie az új eljárásban egy szerepjátékban járatlan bírónak, abból mi lesz? Nem az, hogy jobban megérti a problémát, hogy szerepjátékosok sokaságát rendeli ki eseti szakértőként, hogy tisztázza a tényállást. Még csak az sem, hogy keres olyat a tábláról (Ítélőtábláról) akinek ez a hobbija és leül Shadowrunozni, D&Dzni és titokban megkérdezi, hanem megfelelési kényszerből ő a kelleténél többet fogja emlegetni a szerepjátékot az indoklásban. És igen, a veszélyeiről többet kérdez, jobban hagyja magát meggyőzni, több adatot szed össze, alákérdez a kérdésben a szakértőknek.

Ha pedig ezt az igyekezetet az Ítélőtábla nem díjazza, akkor elég sokat lehet ping-pongozni az üggyel. Ha az elsőfok nem tud megalapozott döntést hozni, a bíró láthatóan nem érti és nem is tudja megítélni a helyzetet és mivel tőle így a pártatlan megítélés sem lenne várható rég ki kellett volna zárni, akkor megy vissza az ügy szépen első fokra. És már volt sokszor példa többször hatályon kívül helyezett ítéletre, és a hasonló visszatapsolás kapcsán nincs akadálya akár a sokadik hatályon kívül helyezésnek sem. 

Piszok sok olyan bizonyíték van ami közvetlen, de nem feltétlenül megbízható vagy perdöntő. Nem véletlen az, hogy ahol közvetlen bizonyítékok vannak, ott is kell sok más. Van egy csomó olyan közvetett bizonyíték, ami megbízható és ezek összessége akár sokkal erősebb bizonyítottságot is jelenthet, mint néhány olyan közvetlen bizonyíték. És itt elhangzott, hogy követett bizonyítékokra épül a vád. A sok tárgyalási nap, a keletkező aktakupac kapcsán lehet sejteni, hogy ezek között sok erős, a gyanúsítottak körét biztosan leszűkítő, jó bizonyíték is van.

Csak éppen amíg nem volt vallomás, addig nem volt elég ahhoz, hogy eldöntse az ügyet. Nyilván, amíg az ügyben lehetett a vallomás után új bizonyítékot szerezni, az erősebb gyanú miatt, a vallomás részleteit ellenőrizve, sok részletet megerősítve, és ezzel akár a vallomást is hitelesítve sok minden változott az ügyészség eljárást megszüntető határozata óta. A gond csak az, hogy a megszerezhető új bizonyítékok jelentős része is közvetett. A még nagyobb gond, hogy a vallomás ellenőrzésénél sem feltétlenül lehet mindig tudni, hogy egy potenciálisan játékra, LARPra vonatkozó beszámolót hallomásból elmesélő vallomásban említett tárgy beszerzése LARP vagy bűncselekmény miatt volt szükséges. 

Közérdek, hogy az ilyen kérdések kapcsán az elsőfokot érdemben ellenőrizni képes bírók kellően nagy része a fellebbezéseket bírálja el. Csakhogy, amikor a megalapozatlanságnál a szerepjátékkal kapcsolatos kérdések tisztázatlanságára hívja fel a figyelmet, akkor mégis furcsán venné ki, ha mellé csapná a hétvégi Shadowrun vagy D&D party elérhetőségét, kipróbálni, megérteni mi az in, mi az out, miért fontos a különbség, miért és hogyan nem jó összekeverni. 

(5) A (3) bekezdés c) pontja esetén a megismételt eljárás alapján hozott határozat felülbírálatából nincs kizárva az a bíró, aki a hatályon kívül helyező határozat meghozatalában részt vett.

Azaz az ügyet akár ugyanazokból a bírókból álló tanács is visszadobálhatja elsőfokra még párszor ilyenkor.

De a szerepjáték kérdése nem csak ezeknél a vallomásoknál érdekes. Amikor egy-egy saját lehetséges történettel próbálja meg valaki megkérdőjelezni a vád állításait, akkor a bíró érdekes problémával szembesül: Sok olyan történet van, ami túl valószínűtlen ahhoz, hogy akár ésszerű kétséget ébresszen és a bizonyítást megkérdőjelezze. De azt is nehéz elképzelni, hogy azt a történetet akár egy bűnöző, akár egy ügyvéd összerakja úgy. Az ügyvéd a jogi szempontból fontos dolgokra koncentrálna, az átlag gyanúsítottból nehezen nézhető ki hasonló történet. De egy író, egy szerepjátékos esetében már igen.

Ha egy szerepjátékos azért vált veszélyessé, mert benne is összekeveredik az in és az out, de képes a jó és rossz között különbséget tenni, így büntethető és nem kényszergyógykezelés lesz a következmény, akkor a bíróság azon is el fog gondolkodni, hogy mennyi az esély arra, hogy a börtönben kezelni tudják ezt a problémát, mennyire merül fel nála jobban a bűnismétlés valószínűsége. Mit mond akár sok elfogult, akár kevés elfogulatlan szakértő.

További probléma a szerepjátékok megítélése kapcsán sok megkérdőjelezhető objektivitású szakértő véleménye. És ne feledjük, egy bíró nem igazán bírálhatja felül szakkérdésben az egybehangzó szakértői véleményeket, hiszen hivatalosan nem ért hozzá. És meddig rendeljen ki szakértőket? Ha ő konkrét véleményt akarna hallani, nem lenne pártatlan. Volt már olyan ügy az igazságszolgáltatás történetében, ahol arra a helyzetre, hogy a szakértőnek nem mondhat ellent igazán a bíró, direkt túl hangsúlyosan építette bele az ítélet indoklásába a szakértői vélemény túl problémás részeit, mert "a másodfok majd visszadobja" és az ő elégedetlenkedésük után sokmindent könnyebb megkérdőjelezni. 

De a LARP kapcsán egy-egy félreérthető jelenet is érdekes tanúvallomásokra ad lehetőséget. Ki, kit, hogyan fenyegetett meg kérdés mellett, a milyen dühödten ütik egymást és miket kiabálnak közben c. kérdés a nemzetközi gyakorlatban már felmerült vallomásokban. 

Ugyanakkor a szerepjáték kérdése azért is érdekes, mert a szakértői vélemények beszerzésénél sok esetben a bíróság nehezen tudja eldönteni ki az illetékes szerepjátékok kapcsán. Úgy tudom a témával többek között foglalkoztak pszichológusok, szociológusok, antropológusok is, a rendszereket elemző matematikusok és az irodalommal foglalkozók mellett. Hogy mi lesz a szerepjátékosokból, mi merül fel veszélyként, mi a gyakori azt sokan, sokféle szempontból vizsgálták. És sok esetben megjelenhet vád, hogy ők csak az érintettek egy kis szeletét látják. 

Ugyanakkor néhány dolgot mindenki egybehangzóan állít: A médiában megjelent részinformációk alapján az ügyet nehéz, sőt lehetetlen megítélni és ebből egészen vad feltételezések születtek. Senkit nem ítélnek el csak azért, mert szerepjátékos, az ügyekben elég sok bizonyíték és szakértői vélemény kerül elő. És végezetül ez a probléma nem szerepjáték specifikus. Sokszor közlekedési ügyekben ítél olyan bíró, akinek nincs jogosítványa. Bár tudok olyan bíróról, akinek van C kategóriás jogosítványa is. És azt mondja, ha a járműveket és ezzel a közlekedést egyáltalán nem ismerő bíró megalapozatlan ítéletet hoz, akkor azt is visszadobják első fokra. 

Bár, ha egy bíró egyáltalán nem tud megítélni egy ügyet, kellő ismeretek hiányában, akkor tőle nem várható az sem, hogy pártatlanul ítélje meg, a jelenleg joggyakorlat alapján ezt nem szokás jelenteni, nem szokás vizsgálni. A pártatlan megítélés képességének vizsgálatát a joggyakorlat meglepően ritkán értelmezi úgy, hogy ahhoz az ügy megítélésének képessége is kell.