A hosszú történelemlecke után persze joggal mondhatja a játékos vagy a mesélő, hogy ettől bizony még a zombi az zombi marad és tökéletesen mindegy, hogy karddal aprítják föl, baseball ütővel verik szét vagy épp mesterlövész puskával lövik fejbe, a lényegen semmit sem változtat, pedig bizony hogy de. Ad egy bizonyos mélységet ezeknek a szörnyetegeknek. Visszaadja azt, amit a taktikai szerepjáték elvett belőlük. Fogadjunk, máshogy fogsz arra a zombira gondolni, amikor fölismered benne az egyik elvesztett csapattársat. Fogadjunk nem fogsz olyan nagy harci kedvvel nekiesni és lehentelni, ha tudod hogy még menthető mert csak mérgezett. Akkor sem fogsz unott arcot vágni, amikor utólag derül ki, hogy akármi is kényszeríti ellenetek a volt szövetségest, az illető menthető lett volna valamilyen módszerrel.

Emellett a visszatérő halott remek lehetőség visszahozni egy régi ellenfelet. [Még Shadowrunban kiberzombiként is amíg ki nem nyírják azt a köcsög aztlani vérmágust aki életben tartja.] Ugyan mekkorát néz majd az a csapat, aki azt hitte véglegesen lecsapta azt a nyavalyás kultistát, aki most viszont egy kisebb hadsereggel jön vissza. Ilyen volt például Joseph Curwen a nekromanta a Charles Dexter Ward esete c Lovecraft történetben, aki évszázadok távlatából jött vissza a saját halott testébe és aki már elkezdte gyűjtögetni halálon túli seregeit amikor elűzték. Második világháborús környezetben meg [lásd Achtung Cthulhu, World War Cthulhu, Laundry stb.] akár a számítógépes játékhoz hűen akármelyik SS tiszt visszajöhet. De például a csapat is ráeszmélhet véletlenül, hogy valamiért nem mer, és nem bír ellent mondani a megbízójának. Akkor ugyan mit tesznek? Menthetőek? Ha nem akkor a halált választják? Netán a segítségükre siet valaki más, aki erősebb az eddigi gazdájuknál? Mikor jönnek erre rá?

1945 után meg ugye a ruszkik és az USA felprédálták az egész német kutatást. Jött a hidegháború, amerikai oldalonj az MKULTRA ami ugye foglalkozott a hipnózissal az alvó ügynökök kiképzésével. Elvileg Kennedy-t is egy ilyen irányított előre programozott szolga lőtte le, akit aztán el is ítéltek. De a ruszkik is kísérleteztek a szkopolamin használatával. Ha jól tudom sikerrel, csak náluk ezt nem verték akkora nagy dobra, mint az USA LSD kísérleteit.

Ha az okkultabb irányba indulunk, akkor meg ki tudja mit tudtak megszerezni a kommunista csapatok és mit az amerikaiak? Nyugodtan fölteheted magadban a kérdést, hogy ugyan miért volt az összes szovjet vezető olyan ős öreg és elhasznált kinézetű? Biztosan csak az életükből következik, vagy csak addig következett, amíg éltek és most valaki egészen más van a háttérben?

Látjátok erre jó pár napnyi kőkemény fejlövés-osztogatás.