Az Anthem érdekes játék lett. Piszok sokan beszélnek a töltőképernyőkről, mert ugye az kicsit hosszúra sikerült. De őszintén szóval más egy hosszó töltőképernyő, és más az a helyzet, amikor ezt a hosszú töltőképernyőt pár dolog megelőzi. Mivel nincs single player, nem tudunk küldetés közben menteni. Így betölt a játék, majd betöltjük az erődöt. Majd felsétálunk a javelinünkhöz, hogy elinduljunk. Kiválasztjuk a missziót, jön animáció, majd csak úgy matchmaking, majd loading screen. Jó esetben indulhat a móka, rossz esetben viszont az egyébként stabil internet mellett is jön a csatlakozási hibára utaló üzenet, és tölti be újra az erődöt. Amikor egy hétköznap nincs túl sok időd a játékra, akkor ez annak elég jelentős részét tudja elrabolni. 

A fenti helyzet nem túl extrém, ennél sok esetben jóval rosszabb a helyzet. És ne feledjük, ez esetben az erődben újra meg kell, hogy tegyük az utat. Ahhoz, hogy az ember jóval kevesebb időt veszítsen el feleslegesen az is elég lett volna, hogy egy hiba miatti újracsatlakozsnál máshova tegyen le a játék. Ha a szinte biztosan bekövetkező hibákkal számol a fejlesztő, akkor ugyanaz a hiba jóval kevésbé lenne bosszantó. 

És tovább rontja az, hogy az egyébként négyszemélyesre tervezett küldetésben nem biztos, hogy kapunk segítséget. Ha pedig az akkor és ott a játékra fordítható idő lejárt, meg kell szakítani a játékot, akkor bizony újra a fenti menetrend jön. És lehet újra megcsinálni a repülést, a küldetés azon részeit is, amiken már túlvagyunk. Erre a helyzetre találták ki a játékmentést. Csakhogy ez a megoldás itt nem működik. A játék alapját az eventek során változó világ, egyfajta közösen átélt plot jelenti. Ez kellemes. A gond csak az, hogy az első ilyen lépés kb. 1 hónappal jön a megjelenés után. Az 1 hónap az 4-5 hétvége, amiben lehet bármi más program is. 

A saját tapasztalatom egy kicsit furcsa volt. Volt olyan eset, hogy bugok és más miatt ötödször is újrakezdődött egy küldetés. És bár nem akarom spoilerrel elrontani senki szórakozását, így a küldetésről magáról keveset mondok, de az azért nem titok, hogy a javelinhez szaladva itt cutscene indult, majd loading screen után egy strider (lépegető) belsejében új cutscene jött, majd mission választó képernyő, kis animáció, matchmaking, újabb loading screen. És jött az újabb hiba. Ez amúgy a játék eddigi legnehezebb küldetésénél volt, mondjuk úgy a kész történet végén. Bosszantó volt. 

Hála a bugoknak, egyáltalán nem triviális az, hogy valaki a storyval idejében eljut eddig, de az sem, hogy az eventre megfelelő felszerelés összefarmolására van idő. Ha pedig nincs idő, és nincs sima pénz, hát vehet shardokat valódi pénzért, és egy paywall került a játékba. Amikor a single player nélküli megcsonkított játékot látjuk, eszünkbe juthat sok más csak multis cím. Igaz, azok ingyen vannak, ez meg AAA játék árban, és ez az AAA játék ár annyiban is rosszabb, hogy a másodpiacot sokminden nyírja ki. Aki később száll be, annak a történet eleje hiányzik, aki a történet vége előtt eladja a játékát annak a folytatott történet vége fog. És nem csak a másodpiac, de a későbbi akciós értékesítés, és az Origin Access: Basic kapcsán várható vaultba kerülés is érintett. 

A #loadingscreengate botrány, amivel az Anthem sikeresen nyitott nem arról szól, hogy egy kicsit hosszabb a töltőképernyő, de senkit nem zavar. A multiplayer ilyen módon való erőltetése kapcsán sok más jut eszembe, nem csak a matchmaking képernyővel súlyosbított töltőképernyő, hanem az általános ellenérzések az online only irány iránt. Persze az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a netkapcsolat instabilitása miatti aggodalmamra remek választ adott a játék: Mission közben egyszer volt kapcsolódási gond. Az új missionok elején? A launch baynél? Azokon a helyeken, ahol mindenki másnak? Rendszeresen. 

Mondjuk a hajamat téptem volna ki, ha egy hosszabb és nehezebb küldetés végén történik ez és kezdthetek mindent újra. 

Örömmel próbáltam ki a játékot, és már az elején kellett némi freeplay is a történet részeként. Belefutottam egy elég öreg ash titanba. Akkor még, alacsony szinten, gyenge javelinnel, kezdőként ez borzasztóan nehéz volt. Ma már gyorsabban lemenne. Jól jött volna a segítség. De hiába volt online barát, akit hívhattam volna, ha a 4 fős multi akkor is 4 fős, ha a 3 ráderőltetett idegen a világ másik végén kergeti a saját céljait, és egyik sincs a másik közelében. 

Azzal, hogy a freeplay kötelezően publikus, és berakott 3 idegent, elvette annak az esélyét, hogy a nehéz tartalomba futva erősítést kapjak egy-egy baráttól és ne egyedül kelljen megküzdenem a csapatra tervezett tartalommal, a csapatra tervezett harcrendszerben. És természetesen az, hogy nem egy animáció alatt kezd el tölteni (ami akár sok animáció egyikeként változatosságot is teremthetne), hanem az után jön egy matchmaking miatti várakozási időszak még, majd a loading screen, hogy utána segítség nélkül küzdj meg a csapatra szánt tartalommal baromira nem mókás. 

A fenti helyzet azért problémás, mert a játékosok jelentős része számára a játék storyjával való haladást akkor is durván akadályozza, ha a játékot és a storyt egyébként élveznék. Ha pedig a játék felépítésében, az alap struktúrában van a játékot potenciálisan élvezhetetlenné tévő hiányosság, akkor a játékot jónak, vagy akár közepesnek mondani is mindenképpen túlzás lenne. Hiszen az ilyen hiányosságok csak az alapot jelentik, erre jönnek rá a bugok, pár más furcsaság, és amikor azt vizsgáljuk, hogy mennyire rontja el a játékot sok probléma, akkor innen már csak lejjebb van. És ez rosszabb, mint a megszokható, de sok szempontból gyenge animációk, az időnként elszálló hang problémája. 

És igen: Sok helyen az Internet kevésbé stabil. Elő tud fordulni az, hogy amikor egyedül kell végigszenvedni egy nehezebb feladatot, mert nincs segítség, akkor a kapcsolódási hiba kidob. Vissza a kezdetekhez, kezdheted előlről a borzasztó nehéz küldetést. Mert az online only működés mögött nincs meg az a védőháló, nincsenek meg azok a mentési és egy opciók, amik ilyenkor megmentenének. Ha valaki ilyen okok miatt nem jut el oda, hogy az event idejére végigcsinálja a korábbi storyt, így nem is tudja élvezni a csavart, akkor nem fogja dícsérni azt a játékot, hogy milyen jó volt az az ötlet, amiből ő a játék tervezési és technikai hibái miatt kimaradt. 

És az, hogy a játékos egy órányi szenvedése után a glitch visszadobja az egy órás szenvedés elejére, ahol újra a bugok a fő ellenfelek, nem elfogadható már az 1980-as évek játékfejlesztői számára is teljesen egyértelmű volt. Léteznek olyan hibák, amik mellett a játék minden másban lehet tökéletes, de az az egy hiba önmagában is indokolja akár a tömeges 0 pontos értékeléseket is. És ahol ezt egy független külső reviewnek is ki kellene mondani. 

És itt lehetne vége akár a történetnek, akár a spoiler mentességnek, hiszen a történetből kizárt embereknek is elmesélhetnénk a storyt. Ezen a ponton akár 2019 legrosszabb játékairól, akár az EA történetének legrosszabb játékairól, akár a Bioware történetének messze legrosszabb játékáról lenne szó. Az Anthem pedig akkor született meg, amikor a Bioware pár csúnya mellényúlása miatt sokak szemében okkal népszerűtlen, és a scifit kedvelő rajongóik bizalmát most kellene visszaszerezni. És azt mondani, hogy egy ilyen szempontból csalódott játékos adjon a játéknak n+1 esélyt, mert X vagy Y eleme a játéknak szórakoztató, teljesen irracionális elvárás lenne.

Csakhogy ezt a történetet az EA még megmentheti. Nem a Bioware, nem a fejlesztőcsapat bármelyik tagja, hanem az EA. És az Anthem erről szól. Arról, hogyha 1 évvel ezelőtt jön ki egy ilyen játék, akkor a játék kapcsán sokan anyáznánák a pénzkidobás miatt, és még többen vásároltuk volna meg olyan platformon, ahol ilyenkor nehéz a refund. De tavaly nyáron az EA úgy döntött, hogy az Origin Access előfizetésnek jön egy többet tudó változata: Az Origin Access: Premier. Ez az EA-nak biztos bevételt jelent. De azt is jelenti, hogy amíg az egész csomag jó, addig könnyen kiszolgálhatnak réteg-igényeket is. Jöhet sokféle olyan játék is, ami kapcsán épeszű kiadó nem vállalná a kockázatot.

Az EA, akit minden innováció ellenségének ismertünk, akiről magam is elmondtam, hogy úgy ismerkedtem meg a Poserrel, a DAZ Studioval, hogy őket akartam bojkottálni, kitalált egy olyan üzleti modellt, ami lehetőséget ad a kísérletezésre. Végiggondoltam mit jelent ez. És miért őszintébb a fix előfizetési díj, mint "megvenni egy játékot" arra az időre, míg nyitva van a bolt és míg van kompatibilitás. És természetes volt előfizetnem. És míg sokan akik az Anthem körüli hypenek bedőltek, várták, most iszonyúan csalódottak, miután kifizették a játék árát.

Én nem voltam lelkes. Nem voltam lelkes, mert amikor attól várták az immerziót, hogy sokszor nem látjuk a karakterünket, és páncél nélkül soha, akkor sejtettem, hogy ez nem segít. Ugyanis sok más Bioware játéknál nem volt baj az Immerzióval, a Quake viszont nem a szerepjátékok bajnoka. És persze el lehet képzelni, hogy milyen a karakterünk, egy asztali szerepjátéknál simán megy, és még meg is próbálhatom utána ezt megvalósítani DAZ Studioban. De a vizuális műfajban, ahol pont ez hiányzik? Sokkal nehezebb megkedvelni.

Az őselemek, a hol scifinként, hol science fantasyként említett koncepció, ahol végül a tudomány kimarad, csak pár futurisztikus technikainak látszó elem maradt meg, de felmerül a kérdés, hogyan működik a Javelin építés, az ahhoz szükséges robotika, képernyő, számítógépek, stb. nélkül? Csak azért mondom, mert ezek és mondjuk a honnan lesz élelem, hogy működik a világ jobban kell az immerzióhoz, mint a rosszul pozícionált first person kamera. Az eseményekre építő story kapcsán tudtam, hogy ez mindenkinek ugyanaz, és ebből a szempontból a lineáris story sokkal butább, mint a többi Bioware játék elágazó storyja. Millió és egy okom volt rá, hogy ne legyek lelkes.

De legalább nem csalódhattam. És fél éve azt mondtam, ez nem lesz jó játék, le sem fogom tölteni, bármennyire is ellenszenves volt sok dolog, és bármennyire tudtam, hogy lesz legalább egy kocsmáros, aki említ egy azonos nemű házastársat, hogy megúszós az, hogy a karakterünknél viszont nem játszik a romance (Mert ne járjon minden karakter ugyanazzal), hogy zavaró, hogy pont a harcostársink nem kerülnek elő a városba, ők soha nem kapnak arcot, és bármennyire tudtam azt, hogy az erre a vacakra is átcsoportosított erőforrások sokat számítottak a Mass Effect tönkretételénél... Hogy ezen azok dolgoznak, akik ott is rontottak, mégis letöltöttem a játékot.

Mert az Origin Access: Premier így működik. A legkisebb kíváncsiság elég arra, hogy a download gombra nyomjak. Mert biztosan nem lesz rosszabb, mint mondjuk a This is the Police 2 volt, de az is megkapta az esélyt. És amikor a loading screen után el lehet menni lövöldözni és erre jó belül a rendszer, a tartalom, az nem rossz. És ritka a tisztán kooperatív játék. És ez amikor fel kell ébreszteni egy kis akcióval megteszi, és a kooperatív játékmenet azoknak is jó, akik amúgy nem kedvelik az akciójátékokat. És könnyed kis szórakozásnak, kikapcsolódásnak elég. 

Pár órával több szórakozás van miatta az Origin Access: Premier előfizetésembe. Amikor az időnkből, pénzünkből áldozunk nem az a kérdés, hogy melyik hasonló játék kell két majdnem ugyanolyan közül. Itt egy pályán versenyez, a Netflix, az Origin Access, egy regény, egy mozijegy, egy szabálykönyv. És ez a plusz lehetőség, ez a pár óra szórakozás is egy azon érvek hosszú sorában, ami miatt az Origin Access: Premier-t jó konstrukciónak tartom. 

És, ha emiatt időnként szívesen lövödözök az Anthemben, akkor az eventeket is meg tudom nézni, és akár pár jó részlet, kellemes emlék is kijöhet belőle. 

És végiggondolva megannyi hasonló és nem hasonló játékot, többnyire előkerül a PVP s millió más dolog, mert azzal is több játékost vonz. De az Origin Access: Premier egy olyan üzleti modell, ahol van helye a rétegjátékoknak, a kísérletezésnek, a bukásoknak és a végén jó is kisülhet belőlük. Amikor szidjuk a kiadókat, hogy az SJW miatt erőltetve beleírt tartalom tesz tönkre mindent, akkor nem nálunk merül fel a bojkott kockázata. A HBO is azért mer nem PC lenni, mert a hosszútávú előfizetések teremtik meg az üzleti lehetőséget a bátorságra. És az Origin Access: Premier, ennek az útnak a zászlóshajója PC-n. 

És ezt a zászlót most az Anthem viszi, minden bénaságával, minden hibájával. Azzal, hogy a tempó, a struktúra és megannyi más kapcsán minden hiba benne van, de lehet, hogy egy kooperatív shooter, ahol nem lehet egymásra lövöldözni sok dolog miatt rétegjáték, de mégis bevállalható. Hogy a hibák, a bénaságok bevállalhatók, mert az előfizetés ketyeg tovább, és vagy a patchban, vagy egy kettővel későbbi hasonló játékban a koncepció jobb lesz.

És azzal is, hogy a hibák ellenére is racionális megtartani a játékot és időnként benézhetünk kicsit lövöldözni. És, ha erről az oldalról nézzük, akkor az Anthem az egyik legjobb dolog, ami a játékiparral történhetett. De a megérdemelt 0 pont és a masszív dícséret közötti különbséget nem a felsztárolt, bálványként imádott Bioware adja, hanem a bűnei miatt sokszor gyűlölt EA. Köszönjük néked Electronic Arts!