Print
Category: Asztali Szerepjátékok
Star InactiveStar InactiveStar InactiveStar InactiveStar Inactive
 

A többség nem azért, mert jónak tartaná. Mert lássuk be arra amire a többség használná nem igazán való. A M.A.G.U.S. tagadhatatlanul a 90-es évek első felének terméke, ami részben jó, részben rossz. Jó, mert akkor "story revolution" címszó alatt egyre több lehetőséget akartak adni a történetre, és persze a szerepjátékra. Csakhogy a kicsit félkész rendszer kapcsán sok minden befejezésére sem jutott elég idő, nemhogy tesztelésre, a könyv jó szerkesztésére. A gond az, hogy talán a gondolatok összeszedésére sem.

Így született meg az a helyzet, hogy a Rúna táborban Novák Csanádot a varázsló és a hidrogénbomba kapcsolatáról kérdezte egy-egy játékos, mire a VP nagyfőnöke magából kikelve adta elő, hogy Yneven nincs is hidrogén. S a konkurenciával folytatott harcban megtápázott hitelességű alkotók egy részének a játékosok többsége ezt nem is hitte el. Pedig ugye ahol őselemek vannak, ott az ősvíz bizony elem, s nincs értelme a vizet hidrogénre és oxigénre bontani. Szóval tulajdonképpen Novák Csanádnak igaza volt, csak...

Csak éppen a MAGUS alkotócsapatának annyi hitele nem maradt, hogy bárki elhiggye nekik akár azt, hogy 1+1=2. És amikor a hivatalos alkotók is így állnak az előző csapat munkájából, abból nem egységes, átgondolt rendszerek szoktak születni. Nos innen a M.A.G.U.S. arról lett híres, hogy háziszabály hegyek vannak, és nincs olyan hülyeség amit valaki ne mesélne be, akár JKként is. Azt pedig, hogy valaki az eredetileg kigondolt szerepjátékos irányt és ezt a katyvaszt egyszerre keresse egy játékban szinte kizárható. 

Csakhogy van egy kis gond: Bármennyi baja lehet is sok játékosnak akár a M.A.G.U.S.-sal akár a reálisan elérhető M.A.G.U.S. csapatokkal, az eredmény mégis az, hogy az alternatíva rosszabbnak tűnik. Ha pedig előveszi a nagy zöld valamelyik kiadását sok dolog történik. Ennek egy része biológia, feltételes reflex. A könyvet és a kockát megfogva máris hormonok szabadulnak fel megvan az öröm, boldogság, és kicsit a függőséget is lehetett etetni. Éljen a M.A.G.U.S.! A másik része, hogy tényleg visszajönnek emlékek. És ez a minimum amit el tud várni.

A nagyobb baj az, hogyha a "k100" helyett "d20" kerül elő, akkor nem azt kérdezi meg, hogy a dobókockára miért nem volt jó a d... Nyilván az AD&D miatt. És ahogy a Dungeon Master helyett is Kalandmester lett, aminek azért van némi előnye, itt is D helyére K jöhet. Az igazság az, hogy 1993-ban kevés ember volt online, az irc sem ment nagyon, így az embernek eszébe sem jutott az, hogy a d-t nem csak sok rendszer használja (nem okoz jogi problémát), de még a programok is jobban megértik, mert ugye általános. Pedig ez az öncélú különcködés nem feltétlenül tett jót a M.A.G.U.S.-nak már akkor sem. De akkor, nyilván a jogi szempontoktól félve bizonygatni kellett, hogy a M.A.G.U.S. nem (A)D&D.

Amikor pedig az identitás gerincét az adja, hogy ez nem AD&D, nem D&D, akkor azonnal adja magát az összehasonlítás az AD&Dvel, D&Dvel. Ez pedig egy olyan összehasonlítás amit a M.A.G.U.S. normális helyzetben nem nyerhetett meg. Csakhogy az, hogy a rosszul szerkesztett, félkész rendszer nem lesz jobb a bevált és fejlődő AD&Dnél akkor sem, ha a M*-ból a legpozitívabb helyzetet kihozó embereket kérdezzük nem jelent semmit. Mert a D&D, kemény munkával és sok hazai hangadó segítségével el tudja veszíteni az összehasonlítást. Tud rosszabb élményt nyújtani, mint akár a M.A.G.U.S., akár sok más rendszer. 

Szóval kijött a 3. kiadású D&D, a nyílt licencű fejlesztés és sok minden más. Nekem pedig elég vegyes véleményem volt a dologról, és ez a vélemény a mai napig elkísér. Míg kis hazánkban sokan adják elő, hogy ők "Vampire rendszerben mesélnek Alient", és a D&D 5 jóságát időnként 5E kompatibilis házirendszerek (pl. Mass Effect 5E) használatával akarják alátámasztani, a 3. kiadású D&D legnagyobb újdonsága az OGL licence volt. A D&D, a d20 system, és az erre épülő számos játék körül kiépülő ökoszisztéma állt szemben időnként 1-1 játékkal. És bizony az 5. kiadású D&D mellett ezért jelenik meg az OGL licence, ezért van elérhető SRD. 

És amikor valaki arra büszke, hogy mennyi mindent ki tud cserélni a D&D-ben, mennyi mindent el sem kell olvasni, akkor szépen lassan eljutunk oda, hogy nem D&D-t játszik, henem 5E compatibile homebrew-t és elfelejti, miről is szól az OGL licence, az SRD. Arról, hogyha valamit a D&D el is szúr, az ökoszisztémán belül legyen másik. Ha a D&D adott kiadása nem találja el valaki ízlését, igényeit legyen másik. És ha egy más játékban csak néhány jó ötlet van, de az alatta lévő rendszer félkész, hát készülhessen belőle egy olyan játék ami készen kapta a rendszer javát, cserében a saját jó ötleteit is hozzáadja az ökoszisztémához.

A kettős életerőrendszer nem lett volna rosszabb attól, hogy mondjuk egy toroni gladiátorviadal d20 alapú megoldásával csomagolják össze, és nem a Star Wars d20 részeként jelenik meg. Akkor sem, ha mellé csomagolnak egy Ynev térképet és megígérik, hogy ezen a világon több más hasonló kisebb kiadvány fog megjelenni, de közben ötleteket adnak rá, hogy melyik világokba hogy illesztheted be. Az OGL licencnek, a nyílt forrásnak, annak, hogy "forkolhatsz" és lehet saját játékod a közös alapból kiágazva komoly előnyökkel bír. 

Ha valaki az OGL ilyen lehetőségeire is figyel, és a D&Dnek megtalálja a helyét, akkor a D&D bizonyos játékok kiszolgálására működik. Többet ígér, amit nem teljesít és ennyiben rossz, de ott van mellette az ökoszisztéma, és vannak olyan helyzetek amire a D&D a legjobb eltérhető választás. Csakhogy az átlag M* játékos nem ezt az oldalát fogja meglátni a D&Dnek. Mert aki a legjobban győzködi az egy olyan fanboy / fantroll lesz aki ezeket az előnyöket, lehetőségeket nem érti. Nem érti meg azt, hogy sokféle igény van, nem mindenre ugyanaz a jó. Nem érti meg azok igényeit akinek éppen mesélni fog. És sokszor éppen azokra fókuszál ami nagyon más, mint a M.A.G.U.S, és így az átlagosnál jóval kevésbé találja el a megtéríteni próbált M* rajongó preferenciáit.

Az erőszakos viselkedés és minden más ellenére a többi D&D rajongó a hasonló fanboyt állítja be jónak, így könnyen jut eszébe a D&D kipróbálása után sokaknak, hogyha ilyen a jó D&D, akkor milyen a rossz? Nyilván ugyanez van Storyteller és Storytelling system és pár más rendszer kapcsán. A hasonló csalódások és a kapcsolódó kellemetlen élmények, idegesség szépen lassan feltételes reflexet alakít ki. Részben arra az esetre, ha a d20, vagy egy-egy brand előkerül. Ilyenkor már ideges, összerándul a gyomra, szóval garantálható, hogy rosszul fogja érezni magát. És persze a fenti konfliktus mentén kap megerősítést olyanoktól, akikkel jobban szórakozik, mint azokkal akik a D&D-t kipróbáltatták vele. 

A zöld könyvét markolászva viszont máris hat rá a tény, hogy efféle baszogatás és szenvedés nélkül próbálhat szórakozni, és ezt az örömet a M.A.G.U.S. automatikusan tudja. És lehet, hogy egyszer majd a D&D 6 a világ legjobb játéka lesz, lehet, hogy számára is tökéletes lenne, de ez a feltételes reflex és a tapasztalatok alapján felépített előítélet akkor is ott lesz az útban, ha azt a játékot kellene kipróbálni. És a hasonló ajánlgatások után mást sem akar már kipróbálni, sokaknak éppen ezért marad "csak a M.A.G.U.S." függetlenül attól, hogy valóban jól szórakoznak-e ezt játszva. 

És ez akkor is úgy van, ha neki nem a D&D való, de a nyílt forrású alapokkal ő is boldog lehetne, és akkor is, ha más módon a D&Dvel találkozva a meglévő D&D lenne most a kedvence. És az sem számít, hogy neki a M.A.G.U.S. jó, vagy neki rossz választás. Sőt az sem, hogy úgy játssza-e a M,A,G,U,S,-t ahogy az jó lehet, vagy a saját döntései miatt okkal elégedetlen az eredménnyel. 

A M.A.G.U.S. játékosok többsége ma már ragaszkodik a "k100"-hoz, ennek minden hibájával együtt. Abban igaza van, hogy míg a d20 esetben 5%-os különbséget látsz, és ennél kisebb valószínűséget alapvetően nehezen tudsz 1d20 segítségével kezelni, az 1d100 felbontása ennél jobb. Csakhogy sok esetben nem kell ennél jobb felbontás. Ahol pedig kell, ott az embert az olyan ritka események kezdik el érdekelni, amiknek több ezer dobásból egyszer kellene megjelennie. Ott viszont a száz oldalú kocka felbontása kevés. Itt mindenképpen fontos lenne a több dobókocka és az elszakadás a diszkrét lineáris eloszlástól. 

És ettől ma már valamennyire a D&D is elszakadt. A M.A.G.U.S. kapcsán sokan univerzálisnak tekintenek problémákat. Mások tapasztalták, hogy ezek messze nem minden csapatban jelennek meg, sok probléma a mesélő, a játékos, a közösségben terjedő rossz minták bűne, és nem beleesve ezekbe a hibákba a M.A.G.U.S. tök jól működik. Akár több évtized hosszúságú életút játékot is kiszolgál a jellemzőnek mondott hibák megjelenése nélkül. De ezek a hosszabb életút játékok minden esetben azzal járnak együtt, hogy kitartunk egy régi rendszer mellett.

De ez a rendszer ettől még elavul. Mert az, hogy sok új rendszer sok szempontból rosszabb, nem jelenti azt, hogy részletekben ne fejlődnének, ne ismernénk fel új lehetőségeket, új megoldásokat. És a régi rendszerek ezekből nem tudnak profitálni. 

Hits: 16512

Comments on Miért játszik valaki még ma is M.A.G.U.S.-t?

Be the first to comment
Please login to comment


You don`t have permission to comment here!

This website uses cookies to manage authentication, navigation, and other functions. By using our website, you agree that we can place these types of cookies on your device.