Home

"Az emberek teremtik az isteneiket, nemcsak kinézetükre, hanem életmódjukra is."
Ira D. Cardiff

Kezdjük hát a legfélreprogramozottabb úttal, a vallással, ha már úgyis ebből indult ki mind.

Az első vallásokat a paleolitikum [őskőkor] idejére datálják. Ekkor szorítja ki a Homo Sapiens a neandervölgyi embert. Ennek az időszaknak a vívmánya a beszéd, a displacement, azaz a szimbolikus kommunikáció azon formája, ami már képes a fogalmakat olyan dolgokhoz kötni, amik nincsenek jelen térben vagy időben.

A temetkezéssel kapcsolatos vallási eszmékre már 300 ezer évre visszamenőleg lehet bizonyítékokat találni [elrendezett, rituális ékszerekkel földíszített halottak formájában]. Az őskőkor Kr. e. 50000 és 13000 közötti időszakából előkerült leletek egyértelműen erre mutatnak. Ilyen például az a félig ember, félig oroszlán figura, amit Németországban találtak, a Hohlenstein barlangban. Hasonló, de párezer évvel későbbi az a félig bölény, félig nő, amit a Chauvet barlangban találtak Franciaországban. Ezek a korai vallási naturalizmusra, animizmusra, samanizmusra és vallási fetisizmusra utalnak. [A fölsorolás sorrendje tematikus, az absztraktabb gondolkodás felé halad.] A szintén ebből a korból előkerült Willendorfi Vénusz szobrocska pedig a mezőgazdaság előtti időszak proto-társadalmára, matriarchátusra és termékenységkultuszra utal. Az igazi társadalmi rétegződés egyébként a késő bronzkorba tehető. Az említett vallási koncepciók nagyon fontosak, ugyanis alapjai ezek a modern vallásoknak.

A vallási naturalizmus lehetett talán az első lépcső a mostani vallások felé. Egy megfigyelésekre alapozó morális kódrendszerről beszélünk ebben az esetben, méghozzá egy nagyon emberközpontú rendszerről. A naturalista szerint nincs természetfölötti. Minden természetes és összefüggő, egész. Egy ilyen hitrendszer az élet értelmét vizsgálja, de mindeközben a hívő mindennapi könnyű, boldog életét is szem előtt tartja. Ha az embert állítjuk a középpontba, akkor a naturalista arra keresi a választ, hogy van-e és ha van, akkor mi az egyén életének az értelme. Ez a rendszer a természet [amelynek természetesen része az ember is], a világ megfigyelése, megértése és az ebből leszűrt morális kód.

Szerepjátékosoknak ajánlom figyelmébe az AD&D-s druidákat. Igazából, ha vennénk a fáradságot és nem csak az animal companion értékeit írnánk föl, akkor rájönnénk, hogy bizony ez az a True Neutral hozzáállás és az a bizonyos egyensúly, amiről ők beszélnek. Hasonló figyelhető meg bizonyos indián törzseknél. Az ábra például az Ojibwe törzstől származik.

Az animizmus [animus lat., lélek] az abban való hitet jelöli, hogy mindenben jelen van valahol az élet princípiuma valamilyen formában, azaz minden bír valamiféle irányító lélekkel, a természetes és a természetfölötti világot pedig semmi nem választja el egymástól. Ismerős gondolat valahonnan? Ha nem is az első, de az egyik legkorábbi vallásos koncepció ez. Lényegében annyit jelöl, hogy olyan dolgokat is élőnek kezel az, aki elfogadja ezeket az eszméket, amelyek élettelenek. Azzal próbálja a világot megmagyarázni, hogy minden okkal van és minden mögött valamilyen akarat áll, ami hasonló, mint a miénk. Mint tudjuk, agyunk nagyon szeret önmagából kiindulva általánosítani, így nem csoda, ha ezt a módot választotta történelmünk hajnalán. [Animista vallásnak számít a modern korban a shinto.]

A fetisizmus talán még azokból az ősi időkből származik, amikor a vadászok festett képek előtt játszották el a vadászatot, hátha sikerül meggyőzni a szellemeket, akik a képen keresztül testesültek meg, azon keresztül lettek megidézve. Erre látunk gyönyörű példákat a barlangrajzon keresztül. Azért kellet az élethűség, hogy az adott zsákmány szelleme ugyanúgy használja a képet, mintha az a teste lenne.

A fétis egy ember alkotta tárgy [innen ered a neve is, fétiche, franciává tört latin facticius => mesterséges], amiről azt tartják, hogy hatalma van mások felett. Jellegzetesen ilyen a krucifix és a szentelt ostya. A hatalmáról meg a vámpíros filmekben lehet meggyőződni.

A szerepjátékot csak azért nem emlegetem, mert ott nem a fétisnek van hatalma, hanem a fétis az illető hatalmának kifejező eszköze. Gyakorlatilag az illető hitének a fókusza, így a Vampire vámpírjai megehetnék az ostyát, leöblíthetnék szentelt vízzel és keresztet akaszthatnának a nyakukba, de ha ezt mondjuk egy igaz hitű pap tenné velük, menten elhamvadnának. Más a koncepció.

Ha a másik aspektust emlegetem, miszerint az istenek bizonyos tárgyakban testesülnek meg, így a tárgyakat kell imádni, mindjárt bálványimádónak fognak kikiáltani még azok is, akik vallásos hittel imádják a feszületet. Egyébként pont ez volt a fétis jelentősége. Átirányította az ember figyelmét az anyagi világ felé, megpróbálva egy természetesen nem valós ok okozati képet összeállítani a világ működéséről. A fétisnek táncolsz és imádkozol, és akkor az történik, amit kértél. Ismerős? Ez az a lépés, ami a mágia felé fordítja majd az emberiséget. Ez már proto-mágia. Jellegzetes modern időkben is létező ilyen alapokra épülő vallás a vodun, vagy ismertebb nevén vudu.

A totemizmus egy a természetből vett hitrendszer, ami szerint bizonyos emberek, csoportok rokonsági kapcsolatban állnak bizonyos állatok formájában megjelenő természeti szellemekkel [totemek]. Bár a totemizmus nem vallás, sok vallásnak jellegzetessége. Az egyén számára ezek őrző szellemek, ősök és útmutató társak. Természetfölötti erővel fölruházott lények, amelyeket vallásos tisztelettel-félelemmel öveznek. Az ilyen totemek nevének a kiejtése, vagy vadászata, fogyasztása tabu alá esik.

Jellegzetes totemállat a farkas, aminek az eredeti neve toportyán, vagy fene, de azt csak a sámán mondhatta ki, így az állatra máshogy kellett utalni. A fene egyébként egy ártó szellem neve is. [„A fene vigyen el!”] De ugyanez figyelhető meg a róka esetében is, ami a ravasz rav- rov- tövéből származik. A megújulást jelképező évente új agancsot növesztő szarvasnak is ilyen az eredete.

„A szarv szó származéka -s melléknévképzővel, fenti főnévi jelentése egy feltehető szarvas állat szókapcsolatból való önállósodása révén alakult ki. Ez a megnevezés az ősidőkből ered, amikor a totemként tisztelt állat valódi nevének kiejtését tabu tiltotta, így lett a farkas’ is, valamint a medve szláv előzménye, medvedj, tkp. ‘mézevő’.” [Tótfalusi István: Magyar Etimológiai Nagyszótár]

A sámánizmus szerint a természetes és a természetfölötti világ élesen külön válik egymástól és ezt csak bizonyos megváltozott tudatállapotban érhetik el egyes kiválasztott egyének. Ezt a kapcsolatot aztán jövendölésre, gyógyításra használják föl, mégpedig úgy, hogy „megjavítják” a sérült/beteg lelkét, elűzik az ártó szellemeket.

Nézzük meg azt a sámánhitet, ami hozzánk a legközelebb áll. Az ősmagyar hit szerint létezik felső, középső és alsó világ és ezt mind benépesítik a különböző furcsa lények, amelyek szerves részei ennek. A felsőben a jó szellemek laknak, a középsőben mi, az alsóban pedig a rossz szellemek. Mint mindennek, ennek is van egy közepe, ez pedig a világfa vagy „tetejetlen fa”, életfa, amely átjárást biztosít a világok között. Ezt tudja megmászni a sámán vagy a táltos [magyar sámán]. A kiválasztása származás és testi elváltozások lapján történik. A lényeg, hogy több csonttal születik, vagy furcsa ismertetőjeggyel [számfeletti ujj, fogakkal születik, hajjal, burokban stb…]. Képességei közé tartozik a jövendölés képessége, az időjárás szabályozása. [Sokszor sámánviadallal döntötték el, ilyenkor a legendák szerint alakot váltottak. Fekete és fehér csődörök, bikák vagy vörös és kék lángok alakjában.]

A sámánok kiválasztása testi jegyek, születés illetve a szellemek hívó jele alapján történik. A sámán vagy a ceremónián, vagy előtte súlyos betegség következtében átkerül a holtak földjére és onnan szerzi a tudást a szellemek segítségével. Más részről azért is fontos, hogy a sámán megértse a betegséget, hogy tudja, mit kell meggyógyítania.

„Aki dudás akar lenni
pokolra kell annak menni
ott kell annak megtanulni hogyan kell a dudát fújni.”
Magyar népdal

A pokolra menni az a másvilágra utazásra a révületre vagy az epilepsziás rohamra utal, amit sokáig szent vagy királyi betegségnek tartottak.

A sámánok egyébként a hatalomba is beleszólnak, hisz ők az egyetlenek a törzsben, akik képesek a lelkekkel, a szellemekkel társalogni, így csak ők tudhatják, hogy ki az, akiből jó törzsfő lehet majd. Közelebb áll a modern vallások papjaihoz?