Amikor a D&D első kiadása megjelent, az első ismertetők is a korlátlan lehetőségekről szólnak. Azóta sok olyan rendszer és kiadás van, ami ezt az ígéretet tűzi elsősorban a zászlójára. Hatalmas szabadságot, mindenki számára vonzó rendszert ígér. Ez pedig egy olyan ígéret, amire könnyű legyinteni, hogy ismerem a reklámokat ez csak marketing bullshit. Csakhogy a rajongók ezzel sokszor találkoznak, számukra ez sulykolás. Ha pedig egy rendszert nem igazán valós ígérettel reklámoznak okuk lehet racionalizálni is. Így pár rendszer kedvelői más rendszerekre vonatkozó kérdéseknél is jönnek elmagyarázni, hogy X rendszerben, Y kiadásban aztán tényleg mindent meg lehet csinálni, sőt minden mást is. Ha pedig ez a kártékony viselkedés jön egy rendszer kiadója és kedvelői felől, akkor nehezen engedem el azt a témát, hogy a rendszer mennyire nem hozza azt amit ígér. Az Anthemet, a Mass Effect: Andromédát megvédem, pedig ott is volt más marketing bullshit, az ilyen rendszereket nem. És nem véletlen, hogy az Anthemet hozom példának.

Az Anthem ugyanis az elmúlt év egyik legnagyobb csalódása sokak szemében. Csakhogy van egy kis gond. Vagy nem is olyan kicsi. Az Anthem kapcsán ki tudtam mondani, hogy az Origin Access: Premier még mindig jobb deal, mint a Netflix. Pedig a Bioware miatt szerepjátékot, storyt vártunk, és ebből a szempontból hatalmas a csalódás. Ha a D&D kapcsán bosszant, ha valaki azt mondja, ne bosszantson az oda nem illő tartalom, mert medzsik, vánder, miafene, akkor az Anthem számos értelmetlen kavarását is le lehetne nyelni. Itt még látványos is, és nem csak sakkozunk. Kinyírjuk a felszínen más, "megmagyarázatatlan" szörnyeket, csak itt a sakk feeling helyett harc feeling is jut.

Csakhogy amikor a beígért szabadság mégsem működik, viszont a rendszer rajongói mindent telespammelnek az egy plusz bosszúság. Ha pedig a rendszerre már ezért is haragszom, akkor az a rendszer rosszabb játékélményt hoz számomra, mint semleges helyzetben. Csakhogy ebből a helyzetből van többféle kiút. A rosszabb amikor az adott emberek nem spammelnek, kinyilatkoztatnak, hanem azt mondják: Ők márpedig megpróbálnak úgy mesélni, hogy az a karakter is beleférjen amit kitalálok, hogy az általam kért játékstílust támogassák. És persze a karakterlap megcsinálását is megoldák segítséggel az ötlet alapján, mert ők azt biztosan meg tudják csinálni. A jobb amikor ehhez rögtön hozzá tudnak tenni pár olyan játéktechnikai szempontot, ami működik.

Case study: A D&D a visszájára fordul

A tudom, hogy sok DM nem használja, másra használja, máshogy használja, de a PHB-ben az Inspiration használható úgy is, hogy ... Ha a Fantasy Grounds, a Roll20 közösségében gondolokodom, akkor sokkal több játékos és DM van, mint akit offline el tudnék érni. Igaz, ehhez legalább az elfogadható chatelés szintjére kell az angol. Ha a karakter hátterének a kijátszását, az előtörténetben szereplő dolgokra építést, ha arra nem is volt elég pont, folyamatosan jutalmazza a DM, és az Inspiration nem egy ritka jutalom, hanem egy fenntartandó állapot, akkor sok minden változik. Nem lesz 1:20 esélyem az egyesre, mert szinte mindig ott az advantage. Ami az előtörténetbe belefér képesség abban jobb leszek annál, akinek a hátteréhez nem tartozik hozzá és nem kell pontból kijönni. A szerepjátékot romboló off taktikázás helyett a folyamatos szerepjátékot jutalmazza a rendszer. 

A PHBben szereplő opcionális szabály erre tökéletes. Csak pár képességet gyengít az, hogy anélkül is van advantage, hogy arra nehezebb story szinten megoldást találni, de a hátrányt okos előtörténettel mindenki be tudja hozni. Tulajdonképpen egy olyan opcionális szabályt kaptunk, amit érdemes lehet a D&D tetszőleges más kiadásába beültetni és amivel a játék sokkal szerepjátékosabb lehet, és ezzel más igényeket is kiszolgálhat. Oké sok világleírás nem ilyen, oké van egy csomó képesség ami nem ilyen, oké tulajdonságeloszlások, maximumok kapcsán van egy csomó aggályom amiket nehéz megoldani és ezért elengedtük a D&D 5 kezét, voltak olyan problémák amikről azt láttuk nehéz megoldani. De a végeredmény nem negatív.

• Lesz más közös játék.
• Ők is sokat fejlődtek saját bevallásuk szerint.
• Ha valamiért D&D 5 kell kevésbé zavar.
• Kitapasztaltam máshova átültethető opcionális szabályokat.
• A hibákkal együtt alapvetően szórakoztunk

Jelenleg az is felmerül, hogy amit más a D&D 5 előnyeit bizonygató mesélőhöz találtam ki koncepciót az nekik abszolút bejön, de érdekes módon itt sem 5E lesz, hanem konszenzus alapján más rendszer. 

Case study: Vampire, de nem 5E

Amikor egy-egy rendszer egy hívétől az egyszerűbb válasz jön, és ott tartunk, hogy ők márpedig megpróbálnak úgy mesélni, hogy az a karakter is beleférjen amit kitalálok, hogy az általam kért játékstílust támogassák, abból pedig karakterkoncepció születik. Nevezzük ezt a karaktert Angelikának. A helyzet itt egy picit bonyolultabb. Ismerjük a helyzetet, amikor valaki azt mondja: Találj ki bármilyen karaktert meg lehet csinálni X rendszerben. Ismerjük, mert ott van mögötte a tapasztalat, amikor a játékosai "étlapról" vállogatnak sosem jött panasz, hogy ne tudnák megcsinálni. A troll ilyenkor keresne olyan képességeket, adottságokat amiket okkal nem lehet együtt felvenni a rendszerben és ezek egy durva kombinációját írná fel egy papírra, ő ilyen karaktert akar.

Én ennél csak kicsit csináltam rosszabbat. Azt mondtam, hogy akkor nem érdekel a rendszer, a karaktert csak a világból közelítem meg. És, hogy a lehető legkisebb valószínűséggel legyen benne túl sok inkompatibilis állítás (pláne nem megkerülhetetlenül) ezért az előtörténet rugalmas. Vampire kapcsán sem beszéltem benne klánról. Még ölelésből is csak annyi volt, hogy a történetben ez egy lehetséges ölelés helye. Azaz még azt sem tisztáztam, hogy a karakter ghoul, permanens ghoul, vampire, vagy éppen valami más egy az öregedést letiltó előnnyel. A világon belül, azt nem mélységeiben ismerő játékostól, viszonylag reális előtörténet, szép hosszú, gazdag.

Ez az a pont amikor a majd ő megmutatja, hogy mindent meg lehet csinálni, ha ő mesél minden működik üzenet mögött lévő rutinos vén róka arcáról lefagy a mosoly. Nem az a baj, hogy a "mazsola" nem tudja kitalálni milyen klán, milyen diszciplína kell neki, hanem a vén róka aki biztosra mondta, hogy az ő segítségével meglesz a karakter sem kapott erre támpontot. Ellenben tök máshol meg nem fog kijönni a pont. Hogy több lesz vagy kevesebb szinte mindegy, mert amikor a story írásánál egyszerűen nem számolok a pontokkal, hanem csak a konzekvens storyt írom ki, akkor szinte biztosan nem annyi szakértelmem lesz, amennyit a rendszer szerint fel kellene venni.

És jön az ismert helyzet: Azért nem jön úgy össze, mert egyensúly kell, de mégsem jön igazán egyensúly, mert azt kb. lehetetlen megcsinálni. Én meg azt mondom úgy tették tönkre a szerepjátékot, a szabadságot, hogy az egyensúlyra hivatkoztak, de azt sem kapjuk meg. Csakhogy az eredmény itt sem a tiszta kudarc. Hiszen egyfelől lett egy olyan karakter koncepcióm ami tetszik és amivel szívesen játszanék és amire vágyok. Másfelől ezek a viták már 2000 előtt elkezdődtek, Angelika pedig kötődik a 19. századhoz, aminek miatta néztem utána, és így nyert meg magának a 19. század feldolgozására alkalmas pár AD&D-s kiadvány. És persze jön a következő pont...

Case study: Merre is van Észak?

Ha már a D&D kapcsán beszéltünk erről a helyzetről, akkor szóba került többek között a Mage is, hogy egy kampányötletet még abban is könnyebb megvalósítani. Nos itt került elő Sol egy története arról, hogy sok Mage karakter elutasítja az Unió paradigmáját, akkor például az irányok kapcsán sem kellene az iránytűre és más hasonló találmányokra építeni. Az iránytű, a moha rossz támpont, mert sok paradigma kapcsán nem releváns, a technokraták számára viszont igen. Ahol az asztrológia vagy a csillagászat felmerül lehetőségként ott nyilván adott a sarkcsillag. Nyilván nem tudok arról beszélni, hogy bármely más karakter paradigmájába mi fér bele és mi nem. De hamar felmerült az a kérdés, hogy Angelika paradigmájába mi fér bele és mi nem.

A koncepció még Vampire kapcsán született, így direktben nem került elő paradigma. De a koncepcióban alapvető fontosságú volt a hit, a tudomány és a technika kapcsolata. Míg egy időben ezeket szembeállították, szembeállítják, akad egy olyan időszak (pl. a Dracula kapcsán is ezzel találkozunk), ahol ezek egy oldalon vannak. Mögötte lehet akár Aquinói Szent Tamás azon véleménye, hogy "a tudomány poharának mélyén megtalálod Istent", de éppen így az is, hogy a tudományos és technikai fejlődés képessége olyan talentum, aminek megforgatására, haszonosítására Jézus egy példabeszéde is felhív, persze a főparancsolat mentén várható jó célt szem előtt tartva. Sok ilyen gondolat kapcsán kialakul a karakter képe hitről, tudományról és persze ebből egy személyiség. De ez azonnal megalapozza a paradigmát is.

Egészen biztosan nem utálhatja a technokratákat, hiszen azok a felebarátai. Haragudhat rájuk, de akkor "értük haragszik" és a fejlesztésben a mindenkinek (így nekik is) jó megoldásban motivált. Viszont a paradigmák fejlődését, ennek kapcsán a nyitottságot és az előre mutató vitát fontosnak tartja. Miért ne használhatná az iránytűt? A gond ott van, hogy az Észak kapcsán több definíció van. A forgástengely szerinti Észak, a mágneses észak, hogy csak két példát említsek. Attól függ, hogy éppen melyik definíciót fogadjuk el Északként, az iránytű különböző mértékben lesz problémás. A mágneses északot közelíti, de van ami zavarhatja. Ezt simán elfogadni Északnak problémákhoz vezetne.

Például azért, mert sok eredményt lenne aki megkérdőjelezne. Pontosabb eszközökre van szükség az irány meghatározásához, sokféle korrekcióra, számításra. Technikai fejlődés, tervezett avulás, javításhoz való jog, kedvenc üzletek, napi szokások és sokminden részlet előkerült. És innen az is eszünkbe jutott, hogy a tapasztalt Mage mesélő számára is kellemes meglepetés az, ha egy karakter és a paradigmája kapcsán ennyi mindent átgondolt egy játékos. Pedig sokszor a rajongók nem szoktak ennyit átgondolni, pláne nem azok akik Vampire felől érkeznek.

A tanulság pedig...

Ha ezekből lesznek a legjobb karakterek, kampányok, kalandok, akkor nem ártana az sem, ha akkor is tudnánk legalább hasonlóan gondolkodni, hasonló karaktereket és játékélményt produkálni. Csak amikor egy általunk ismert és kedvelt rendszer az alap, hajlamosak vagyunk étlapról választani és nem a világba beleférő ötlet akár nehezebb megvalósításával foglalkozni, ezért tud különleges inspirációt jelenteni a hasonló győzködés. Ez viszont így nem túl jó.