A nemzetközi helyzet

Természtesen azokban az országokban ahol nem járultak hozzá korábban az AD&D lefordításához folyamatosan romlott a helyzet, elegendő csak arra gondolni, hogy ekkor már a mi régiónkban sem volt piacvezető az AD&D, javarészt helyi játékokkal játszottak, és már a M.A.G.U.S. lengyel nyelvű kalózfordításairól, azok esetleges legalizálásáról is hallottunk. Azaz egy piacot a TSR szépen lassan javarészt elvesztett. Ez csak a mi régiónkban párezer játékost biztosan jelentett, de nem lenne meglepő, akár a 10.000 körüli szám sem. Rendben: Ez kb fél millió dollárt, az 1996os árbevétel 1%át jelentette. Ha azonban azt is megnézzük, hogy a svédeknél is saját rendszer terjedt el, de több más kisebb / nagyobb piacon, akkor a vesztesség sokkal nagyobb. Vagy említsek mondjuk német rendszereket is? 

Egy pár százalékos különbség a bevételek terén pedig önmagában is megviseli a cégeket. De nem ez az igazi gond, hiszen a világ nemzetközibbé vállt, egyre több ember olvashatott arról, hogy hol és milyen játék volt népszerű, terjedhettek kalózfordítások, megannyi más rendszer tudott elterjedni.  A TSR pedig kimondottan rosszul kezelte ezt a helyzetet. Ebben az időben pedig minden cent számított, így ez is. A helyzet egyre sötétebbnek látszott, bár időnként még voltak olyan termékek amik látszólag kiutat kínáltak ebből a kilátásalan helyzetből. 

1996ban mentőövként jelent meg az eleinte sikeresnek tűnő Dragon Dice, a TSR pedig úgy gondolta, ha eddig jól fogytak a kemény kötésű drágább regények, akkor immár évi 12 regénnyel probálkozik. A Dragon Dice kiegészítők kudarca okán a cég bevételei így viszonylag gyorsan apadni kezdtek a 40 millió dolláros árbevétel nem tűnt túl jónak, leginkább azért mert közben a kassza szinte üresen állt. Hiányzott minden olyan cent amit elvesztettek akár a kisebb piacokon, akár egy-egy méltán népszerűtlen lépés okán. Ráadásul a regények sem fogytak, az eladhatatlan könyvek kapcsán jelentkező visszáru váratlan, és végül kezelhetetlen költséget jelentettek. Mikor a Random Housetól egy nagyobb tétel eladatlan és eladhatatlan regény visszaérkezett, a visszárut is ki kellett fizetni a TSR villámgyorsan fizetésképtelenné vált. Így pedig nem volt esélye új termékekkel megjelenni sem. A lehetőségek cseppet sem tűntek fényesnek.

A csőd, az adóságok átstrukturálása is lehetőségnek látszott, mint egyes jogok eladása, vagy akár befektető keresése aki befektet a cégbe, esetleg fel is vásárolja azt. Azt hiszem senkinek sem mondok túl nagy újdonságot azzal, ha elmondom, a Magic sikerén villámgyorsan meghízó Wizards of the Coast vásárolta fel 1997ben a kiadót. A TSR már nem láthatta meg önálló cégként a Baldurs Gate megjelenését, nem neki kellett megkűzdenie a WOW ellen, hiszen beolvadt egy jóval fiatalabb, a kártyajáték piacon meggazdagodott cégbe. A Williams korszak lezárult. Könnyű lenne azt mondani, hogy a Dragon Dice és a regények vártnál lényegesen gyengébb szereplése a csőd közvetlen oka, ám nem lenne cseppet sem igazságos ezekkel a termékekkel, Hiszen a Dragon Dice váratlan sikerrel indított, a regények java is erősnek indult. Csakhogy a véges piactól végtelen növekedést váró irreális elvárások, az ezek mögött meghúzódó problémák már évek óta jelen voltak, méghozzá több területen is.

A TSR túl sok kockázatot vállalt, és meg sem próbálta a kockázatosabb dolgokat külön cégbe menteni, hogy azok bukása ne vágja haza az anyagcéget, ez pedig önmagában is súlyos hiba egy kockázatos manőverek sokaságával előre menekülni próbáló cégtől. Hasonlóan komoly hiba, hogy számos kockázatos, a tömegtermeléssel többnyire veszteségessé válló termékvonalat nem adtak el, nem bíztak külső fejlesztőkre, nem tették elérhetővé független fejlesztők számára. A kockázatos termékek jelentős része veszteséget hozott a konyhára, ez pedig a TSR helyzetét tovább rontotta.

Az pedig, hogy a TSR pénzt költött a rajongók elleni jogi fellépésére, és rajongói oldalakat lehetetlenített el, mert a rajongói oldalonak termékükkel kapcsolatos grafikák, márkanevek is helyt kaptak többszörösen is rossz volt. A közvetlen hatás, hogy az ilyen jogi huzavonák pénzbe kerültek, és sok esetben nem is voltak túl olcsók. Az ügyvédekre költött pénz nem térült, nem térülhetett meg. Nem mondom, hogy ez fedezte volna a Random House visszáru számláját, de azt igen, hogy növelte volna a cég mozgásterét. Másfelől ezek mögött a rajongói oldalak, fanzinok, stb. mögött a TSR legnagyobb vásárlói álltak, akik a perek után kénytelenek voltak szembesülni a ténnyel: Más játékok, más kiadók környezete barátságosabb. A harmadik komoly gondot az jelentette, hogy ezzel a közösség jelentős részét is maguk ellen hangolták és a termékek ár / érték arányát is rontották. Részben a kevesebb játékos, részben a kevesebb ingyen elérhető támogatás miatt.

És persze a játékosok között voltak akik emlékeztek még korábbi ügyekre, akik azt mondták érdemes lehet a D&D vetélytársait is támogatni. A TSR sokak szemében a Microsoftnát is gyűlöltebb cégnek számított.