Egy beszélgetésben felmerült, hogy valakinek túl sokszor hiányzik. A M.A.G.U.S. több alapkönyve is etikátlannak tartja a koncepciót. Más rámutat, hogy legyen szó fórumos RPGről, MMORPGről, vagy asztali szerepjátékról a többi játékos védettsége szerinte nem reális. Mások pedig pont arról beszélnek, hogy a PVP öli meg a szerepjátékot, a realitást és alapvetően a játék minősége okán kell tiltani, nem pedig a megtámadottt védő homáyos etikai szabályok miatt. De hol a fenében van az igazság? És egyáltalán a szerepjáték eltérő változatait nézve ugyanott van-e?

András, szerepjátékosként azzal érvelt, hogy ugye "nem reális a védelem", ezért megy PVP serverre, azért szeret EVE onlineben is PVPzni, mert egy reális világban nincs olyan korlát, hogy játékos karakter. Legyen. Megkérdeztem, mikor rohant meg pár olyan települést, ahol NPC őröket megtámadva lemészárolhatta volna magát. Mikor ment olyan helyre, ahol Eve Onlineben sok kemény NPC hajó van. De sok random NPC megtámadására is rákérdeztem. Azok az érvek, hogy kiket támadna meg a karaktere, abban a pillanatban ahogy meglátja, mindjárt nem voltak igazak az NPCkre, kiváltképp akkor ha a reward nem érte meg.

"Bandikám, te akkora szerepjátékos vagy, hogy a te világodban az emberek feje felett 2 méteres betűkkel lebeg a szintjük, és hogy játékos karakterek-e. De még talán a loot táblájuk is." - Alakult ki elkerülhetetlenül a véleményem. Ha valaki a változatos harcra, kihívásra hivatkozik és nem szerepjátékos szempontokra, akkor megértem a PVP-t. Már akkor, ha a kihívás a szórakozás valóban cél, és nem csak a kisebb, gyengébb zaklatása folyik kihívás nélkül.

Volt aki fórumos szerepjátékban akart PVP-t, többnyire karakterlap és igazi rendszer nélküli oldalakon, ahol ő úgy gondolta, ő előtörténetből erősebb, és ezért joga van szétcseszni a másik játékát. Az adminisztrátori javaslatra, hogy kalandban NJK ellen is lehet ő hentes mészáros, éppen úgy nem lelkes, mint arra sem, amikor az oldal csapata éppen annak a jelenetnek nyitna topicot ahol őt a gyuilkosságai miatt levadásznák. Nem annyira hitelesség vagy szerepjátékra való lehetőség tűnt fontosnak innen, hanem az, hogy büntetlenül lehessen köcsög.

Az általa kitalált tápika junior karakterben pedig kevesebb volt a munka, mint azokba amit le akart mészárolni. Pedig az utóbbiakra is azt mondanám, történet nélkül, csak romatnikára és szexjelenetre kihegyezett egy dimenziós karakterek. És nem arról van szó, hogy a karaktere a szemét, és azt játszaná ki a következményekkel együtt. Hanem csak következmények nélkül szeretne rombolni. Kihívás, harc, számos más történeti elem menne NJKk ellen is, de valamiért a több lehetőséget kínáló kalandra való jelentkezés nem stimmel azoknál akik a kalandot nem, de a PVPt hiányolják. És bizony az ő karakterük halála, az előtörténetbe fektetett munka kidobása az ablakon rögtön más helyzet, mint a PVPben leverhető gyengébb karakter halála. És abban is biztos lehetsz, hogy a PVP akkor megy, ha biztos lehet benne, hogy ő fog nyerni.

Volt aki asztali szerepjátéknál magyarázta azt, hogy ezek a határok miért rombolják szerinte a szerepjátékot. Szerinte. De az is igaz, hogy a karakter alkotásnál egyérteműen tisztázott karakter koncepció, aminek része volt, hogy olyan karaktert hozzon aminél nem merülne fel a PVP, de ő érdemi változások nélkül mégis PVP-zni akar, akkor két dolog lehet... Nem a megegyezés szerinti karaktert hozza, vagy nem azt játssza ki amit hozott. Egyik sem a szerepjáték szabadságáról szóló helyzet. Ha kalandmesterként elfogadsz egy csapatot, akkor alapvető szempont az, hogy ne merüljön fel a PVP pár óra játék után. Mert ez esetben csak a befektetett munka kerül kidobásra.

Ha a PVP a karakter kijátszásának korán lenne része, vagy korán adna erre valaki okot az baj. Igen, olykor "out" motiváció miatt, mert a játékos tudja, hogy mondjuk a mősik JK boszorkány. Az out információ bevitele szintén nem a szerepjáték csúcsa, ugye? De ő arra hivatkozik, hogy az ő karaktere... És amikor elkezdi mondani, hogy kivel mit csinálna, csak az nem stimmel, hogy csupa olyan dologra hivatkozik amit a karaktere nem tudna. 

Ha elkezd egy karakter olyan irányban változni, hogy a PVP reális lenne, akkor nem a PVP megtiltása lesz az első lépés amit kalandmesterként megteszek. Csak felhívom a figyelmet arra a tényre, hogy neki immár a csapaton kívül is lesznek olyan ellenségei akik úgy általában a csapatnak nem ellenségei. Ha ő maga lenne az aki PVP-t kezdeményezne, akkor ez ellenfelek is kiiktathatják, nem feltétlenül lát merev irreális határokat. Igen: Ha a csapatban 5 emberből 4 változik és ezért az 5. lenne a PVP célpontja, akkor 4 karakter is lemészárolható.

Ha viszont a megváltozó karakter lenne a többiek által meglincselt áldozat van esélyem kimesélni. És így a csapat kompatibilitás, mint a játékban való részvétel feltétele megmarad.

Hogy miért? Mert a legtöbb esetben azok az emberek akik egymás megölésére is kaphatóak feltehetően a csapatmunkára, a közös kalandozásra nem keresnék egymás társaságát. A két dolog nem feltétlenül fél bele egy karakterbe, és aki ezzel nem számol, az nem a karakterét játssza ki. Ugyanakkor a szerepjáték szempontból fontos érdek az is, hogy olyan karakterek legyenek összemesélhetők, a játékegyensúlytól függetlenül, akik reálisan együtt is kalandozhatnának. Sokan örülnek annak, hogy ezért nem előírás az egyensúly, van elmenne a gyengébb elleni PVP irányba, természetesen a koncepciót kidobva szerepjátékra hivatkozva.

És borítékolhat az is, hogy amikor kiderül, hogy mégis ő volt a gyengébb, és KMi közbelépés nélkül is csak ez derül ki, akkor a PVPt erőltető játékos aki visszaélt volna azzal, hogy nincs egyensúly fog a legjobban sírni, hogy a KM hagyta, hogy őt lenyomták és nem volt egyensúly, fúj táp... Az eltérő szintű karakterekből álló csapat, olykor a mester-tanítvány viszony is fontos része a szerepjátéknak. És ezt azért, hogy "egyensúly legyen és PVP" a fenti megfontolások után nem feltétlenü áldoznám fel. 

Persze: Egy cyberpunk, shadowrun jellegű világban van olyan, ahol a csapat koncepció része a potenciális árulás és a PVP. Ott viszont ez előre tisztázott helyzet, és a csapat koncepció része. Csak ilyen játékokba nem azok jelentkeznek, akik szerint az ideális helyzet, ha ők ölhetnek játékost, a másik meg ezt elszenvedheti. Játékos ellen akarsz harcolni? Ott vannak az asztali stratégiai játékok is. Csak akkor számolni kell azzal is, hogy visszaütnek. Amikor az első szerepjátékok csomagolásán még a "Roleplaying wargame" felirat volt, a lényegi innováció pont az volt, hogy PVP helyett itt a PVE, a kaland.

Ha nem egy adott karakterrel van konfliktus amiből kiléphetne a karaktered, hanem csak "PVPzni akarsz", akkor tekintve, hogy a karaktered nem tudja a különbséget JK és NJK között, a PVPre való törekvés sem része a szerepjátéknak.