Még a 2. kiadású Shadowrun idején jártunk. Megszoktam, hogy az olyan könyvek, mint a Street Samurai Catalog, a Fields of Fire, vagy a kárábbi Shadowtech, a Cybertechnology és a többi kevésbé ismert könyv egyaránt elhalmozott új felszerelési tárgyakkal. Adatokkal. A Virtual Realities és a Grimoire kilógott ugyan a sorból, hiszen az előbbi kiberdekk tervezésre, az utóbbi varázslat tervezésre tartalmazott szabályokat. Nem lepett meg, hogy a VR 2.0 is tervezési szabályokkal jött. Az viszont meglepett, hogy a tervezési szabályok felé való eltolódást a Rigger 2 is képviselte. Így aztán nem lepett meg, hogy a Shadowrun 3 kiadásához készült Cannon Companion is csatlakozott a sorhoz. Sőt az sem, hogy mondjuk egy fegyvercsatoló rendszert komponensenként veszünk meg. Annak idején össze is dobtam egy kisebb programot ami segített fegyvert tervezni Cannon Companion alapján…

Egészen addig nem volt gond sem a programmal, sem a szabályokkal, míg komolyabban használni nem kezdtem. Mert akkor hamar előjött egy komolyabb probléma. Az elkészülő fegyverek drágábbak ugyan lehetnek a könyvben eleve szereplőknél, de sokkal rosszabbak nem. Márpedig egy kellően primitív fegyvert rosszabbnak képzelnék el. Hogy miért? Mert a modern lőfegyverek többsége precíz darab és a lövedéket füstmentes lőpor hajtja. Amikor a pusztulatban felmerül, hogy mindenből lehet fegyvert csinálni, és a rendőrség sem mer beküldeni egy magányos Citymastert a környékre, akkor bizony van olyan barkácsolt eszköz ami képes lehet sok rendőrt megállítani. A kézenfekvő megoldást a robbanóanyagok, és az abból épített rögtönzőtt robbanóeszközök, pokolgépek jelentik.

Csakhogy a street sweeper példája is mutatja: Amiből fegyvert lehet barkácsolni, abból fegyver is lesz. Még akkor is, ha az ilyen fegyver cseppet sem hatékony. Még akkor is, ha a felépített házibarkács ágyú, ostromgép, stb. tűzereje nem is elegendő ahhoz, hogy az ellenfél védelmét átüsse. Nem is kell neki, hiszen a célba juttatott szeretetcsomag robbanhat, éfhet, jelenthez megannyi más módon fenyegetést. A pusztulatban ez is jelentős előnyt jelenethet a másik féllel szemben. Most képzelj el egy olyan apróságot amiben bármilyen nagyobb nyomású gáz lő ki egy szeretetcsomagot. A fegyver egyszerre lesz nagyobb, nehezebb és gyengébb is. Ez a szeretetcsomag mondjuk álljon a következőkből: Egy vastagabb, visszaváltható pet palack és egy valahonnan szerzett gránát együttese. A palackban minden van repeszektől, petárdán át, elérhető robbanószerekig. Az így összeálló meglepetés többet fog sebezni, mint a gránát önmagában, és messzebbre is repül el.

Pár ilyen meglepetés jó helyen felállítva elegendő lehet ahhoz, hogy a hajítással elérhetőnél nagyobb távolságból, több veszélyes anyagot juttasson valaki a célpont közelébe. Persze akad olyan ötlet is, hogy teherautók laprúgóiból épített "dárdavető" viszi a vasúrd köré rögzített meglepetéseket. És persze bármi más hasonló. Nem fogja átütni a páncélt, de könnyen marad az ellenséges jármű közelében. Amikor a szeretetcsomag felrobban akkor sebez is. Ekkor jöhet oldalról a következő csomag meglepetés, majd az az után következő. A gázpalacktól a kuktáig bármi ami felrobbanhat, és valahol megszerzhető az ebben a környezetben fegyver. És a kezdeti támadás után ez jön. Mi más jönne? 

A fő gond ott van, hogy a hasonló házibarkács eszközökre igen nehéz lenne megmondani melyik fegyver kategóriából erednek. Két lehetőségünk is van. Az egyik eset azt mondani, hogy „bár máshogy működik, ez egy ágyú” alapon képzeljük el a fegyvert, vagy azt mondjuk itt az erőt nem a karakterek fejtik ki, hanem a gáz, a mechanika, de leginkább a Sling Launcher nevű túlméretes csúzli rokonának tekintjük a megoldást. Az utóbbi esetében a hatásos lőtáv stimmel. Az erő minimum 5-ös értéke nyilván kevésbé jellemző és nyilván befolyásolható az erő. De a súly sem csak 7 kg, és a kilött lövedék súlya sem csak annyi. Ha azt mondjuk itt nem rugó (gumi) dolgozik, de mégis ehhez áll közel a működés, akkor kapunk egy jó alap elképzelést.A sűrített gáz, mint gázrugó elég közeli rokon. Persze könnyen mondhatjuk azt: Ilyen kreatív szabályalkotást játékosnak általában nem engedünk meg, mesélőként pedig hasraütésszerűen is adhatnánk statisztikákat a hasonló meglepetésnek.

Míg 1 kg lövedéket, izomerő felhasználásával kilövő megoldás 7 kg, akkor kiindulhatunk abból az elképzelésből, hogy ugyanezeket az adatokat helyigény és sok más szempontból is tartva más működési elvvel is használhatjuk. Ha pedig mondjuk 5 slingshot launcher egymás fölé szerelve együttesen működhető, akkor egyetlen olyan egység is ami 5 kilogramot lő ki. Persze a felhúzásához is kell gép és kell valami amihez csatlakoztatott fegyverekkel egyszerre kezelhetjük. Az utóbbira is van eszköz így a teljes rendszert elképzelhetjük úgy, mint egy mechanikusan irányított tornyot, ahol mechanikus eszköz (gázzal) „húzza fel” a rendszert, ha itt nem is kell ilyen erőforrás, és így több eszköznek megfelelő lövedék mennyiséget lövünk ki. Ahova vízágyú elfér oda ez is elfér alapon azt mondjuk, hogy a forgatáshoz, emeléshez nagyjából egy „közepes torony” méretű szerkezet kell, a fegyver maga is eléri a 35 kg-t ebben a méretben így ez 135kg + a nagynyomású gázt tároló tartály + lövedékek súlyba elfér egy ilyen megoldás. Az alap amire építik akár egy törmemléket tároló konténer, ami sok szeméttel megtöltve, kicsit összebetonozva fedezékül is szolgál. 

A fenti remek alap. Akár ilyen fegyverre, akár sok hasonlóra. A gond az, hogy amikor azt mondjuk játékosnak nem feltétlenül jó megengedni a trükkös szabályalkalmazást, a szabályok pontos alkalmazásán túllépő egyedi fegyvert, karakteralkotáskor mindez felesleges lehet. Játék közben persze a hasonló barkácsolásba azért könnyen belekezdenek, és ilyenkor felmerül, hogy mégis mi jön össze? A legegyszerűbb és leggyávább döntés azt mondani: valamire való árnyvadásznál, sok más karakternél ez nem jön szóba, az olyan bandánál ahol szóba jöhet viszont nem automatikus, hogy megvan minden nyersanyag. A válaszadás megúszható. A másik megoldás az, hogy hasraütésszerűen adunk valamilyen statisztikát. A harmadik az, hogy szerencsénk van és valamilyen analógia közvetlenül működik. 

És igen: Az ilyen analógiák felé terelni a játékost kevésbé durva, mint mindent letiltani. És persze könnyebb, mint minden alternatívát azonnal megválaszolni. Viszont feketelőporos fegyvert sokféle méretben gyárthatnak, a street sweepertől akár egy történelmi korokat idéző ágyuig. Ez esetben persze a torkolati energia és a pontosság mentén lehetne hasonló erejű analógiát találni. A nagyobb méretet, nagyobb tömeget viszont bármikor el lehet fogadni, mert plusz súlyt, rosszabb elrejthetőséget, nagyobb helyigényt bármikor elérhet a karakter. Innen pedig már csak ezekhez az adatokhoz kell közelíteni.