Így játszunk mi - Avagy a kedvenc M.A.G.U.S. háziszabályaink
Az oldal előző változatán egy 10-es toplista várta a rajongókat, de tegyük fel a kérdést: Miért pont 10 szabály lenne a fontos? És meddig szabályBővebben...
Egy kis D&D történelem
A D&D története nem a D&D-vel kezdőik, hanem az előzmények hosszú sorával. Ez már így volt az oldal előző inkarnációjának kapcsolódó cikkében is.Bővebben...
Mass Effect: Andromeda - szerepjátékos szemmel
Az év legjobban várt játéka, ami kapcsán az első balhé az animációkról, karakter modellekről szól. Az igazság az, hogy 10, 20, sőt akár 30 éve isBővebben...

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

GamerchickAkár új rendszerről van szó, akár régiről az egyik fontos állításom mindig azzal kezdődik, hogy teljesen máshogy értékel egy rendszert aki számára a M.A.G.U.S. a szerepjáték, vagy a fantasy szerepjáték, és az aki számára a M.A.G.U.S. csak egy a sok közül amivel játszik. És sokszor kell elmondanom ugyanazt az alapvető igazságot, hogy a két esetben nagyon más az elvárás. És persze azonnal elcsattan az ellenérv: a világ miatt játszanak. A M.A.G.U.S. projekt nem indult semmivel sem rosszabb helyzetből, mint a Witcher, ma már a kettő nagyon nem egy kategória. A világ, a történet és a narratíva miatti rajongás hozta el az egyre több női játékost is. Akik persze a szerepjátékok, számítógépes játékok mellett pl. cosplay formájában is megmutatják a rajongásukat. És tulajdonképpen a célközönség változása határozza meg a modern rendszert. De a világ és a narrítíva fontos. 

Rögtön megjelenik a világ és a narratíva kapcsán az irodalmi háttér és a szerepjáték világának kapcsolata. És kapásból eljutottunk ezzel három komoly problémához. Az egyik problémát az jelenti, hogy a kétes minőségű szabálykönyvek mellett a kétes minőségű irodalmi alkotások is olyan kanonikus elemeket hoztak be, amik nem egy kalandmesternek okoztak ősz hajszálakat, amik ártottak a játéknak, mert sok író úgy döntött nem akarja tartani magát a játékban megjelenő pár alapvetéshez, vagy éppen a technikai szinthez. És a játékos, sok szempontból nem is teljesen alaptalanul, valami olyan karaktert szeretne játszani, mint a regényhősök. Valahogy közelíteni kell hát a játék és az irodalmi alkotások világát egymáshoz. Jött is az ígéret, és meg is jelentek rá a válaszok...

szakadek komment

És az a furcsa helyzet, hogy Tislér András helyzetértékelésével egyfelől nagyjából egyet is értenék, ismerve az alkotócsapatot, viszont vitatkoznék is, ismerve a lehetőségeket. A fenti kérdésre alapvetően három teljesen eltérő választ lehet adni. Nyilvánvaló válasznak tűnik azt mondani, sok mindent amit eddig írtak kánon, és a játszott Ynevet ehhez kell közelíteni. Sok esetben még több ellentmondást, logikátlanságot kockáztatva, az időnként kétes színvonalú írások minden egyes hibáját kanonikus világelemként bele kényszerítve a játékba. Vannak akik ezzel próbálkoznak, ismert nagy oldalak ismert ynevológusai is ezt csinálják, ha pedig valaki elhiszi azt, hogy ez jó irány, akkor az új rendszer kapcsán ezt meg is teheti.

Akit viszont zavart a következetlen Ynev, és az is, hogy a sokszor retroaktív változások az életútjátékot is nehezítik, az ezt a precedenst valóban nehezen nyeli le. És igaza van Tislér Andrisnak abban, hogy amíg a döntési pozícióban lévő emberek nem változnak, addig nincs okunk az optimizmusra. Gáspár Andrásék eddig nem nagyon törődtek azzal, ha valami a játékban megtörténik azt kezelni is kell tudni. Emlékszem egy érdekes példára. Lehet részleteken lovagolni, hogy az Ellana papnő mennyire tud harcolni. Nem boszorkány harcértéke van, az átlag embernél, az átlag katonánál jobb harcértéke van, a papi kötelező alapon felül is kap fegyverhasználatot... Csupa olyan érv amit nem érint errata. Ha pedig abból indulunk ki, hogy a könyvben mesterfok szerepel és nem mindenhol vadásznak erratát, más képet kapunk.

Semmiképpen sem azt, hogy az Ellana papnők ne tanulnának harcolni. Igen: Érdekes lehet egy karakter aki nem is tanulhat fegyverhasználatot, akár vallási akár más okokból de a rendszerben nem ezt látjuk. De van egy ennél fontosabb dolog is: A játékos karaktereket a rendszer kalandozónak szánja, akik fejlődnek, és akik kasztjuktól és hitüktől függetlenül le tudnak győzni számos ellenfelet harcban is. Akár templom, akár társak védelmében. És ebben az esetben ők is megkapnák a maguk címét, rangját, jöhetne rend alapítás, sokminden. Az erre vonatkozó kérdés során viszont nem az a válasz, hogy igen, ha a játékban megtörténik így lehet támogatni. Az a válasz, hogy mi máshogy képzeljük el. Azaz legyen a játékos csapatból a lány az aki kimarad az egységes jutalomból. Nem a leírt világ, a történtek logikája miatt, hanem az alkotócsapat íróinak szeszéje miatt.

Azon túl, hogy bár a szexizmus miatt picsogó SJWket rühellem, de ez a megkülönböztetés nekem is sok szexizmusból és olyan szinten bicskanyitogató ami után az érintett szerzők azt a minimális tiszteletet ami megmaradt a többi rombolás után is elvesztették... Azon túl, hogy nem képesek felfogni, hogy a leírt rendszernek következményei vannak... Legalább három dolgot jelez. Azt, hogy nem érdekli őket, kinek teszik tönkre a játékát. Az, hogy az elképzeléseik szerint leírnak valamit valahogy (harcértékkel, háttérrel) nem jelenti azt, hogy tartják is magukat ehhez és nem lesz szakadék az alap leírás és az éppen aktuális írói szeszély megnyílvánulásai között. A harmadik pedig, hogy nem értik, hogy játékot kiadni a játékosok kiszolgálásáról és nem a saját ego legyezgetéséről szól.

Ezért nem tart ott a M.A.G.U.S. franchise, mint a Witcher. Ha ebből indulunk ki az "írt Ynevhez", az írói szeszélyhez közelíteni a rendszert a hozzáállás a következetlenségek okán tényleg elegendő lehet egy olyan hibára ami után a fejlesztett rendszer elvetése indokolt lehet. És igen ki lehet mondani, hogy ezeknek az alkotóknak a véleménye kapcsán sincs okod feltételezni, hogy az jobbá tenné a játékot. Nem erősebb az, mint Veér István internetes kiegészítője. 

Csakhogy az írott Ynev is közelíthető a játszott Ynehez, reboottal és a regények kapcsán a világhűséget garantáló minőségbiztosítási rendszerrel. Jól látható, hogy az ilyen irányú közelítés esetében a fent említett problémák akár meg is szűnhetnek, és az egész kérdés csak szavahihetőség kérdése. Amiből még mindig piszok szarul állnak az alkotók, de ezen már könnyebb javítani, például betartva az ígéreteket, tartósan felmutatva a minőséget. Kétségkívül probléma viszont, hogy ez az írói szabadságot behaatárolja, és az amúgy sem túl termelékeny írók mellett ez nem túl előnyös. E mellett viszont sokan az eddig megjelentekre építenének. 

A harmadik megközelítés arról szól, hogy az írói szabadság okán több független irodalmi Ynev is van, így számos következetlenség kevésbé zavaró, de éppen így számos játszott Ynev van, életútjátékonként eltérő. És mivel az életútjáték során Ynev történelme nem a regényhősökről, hanem a játékos karakterekről szól, amit egy író megengedhet magának egy regényben, az a játékban is elérhető opció. Nem lehet mindenkinél nyílgéppuska, mert az rombolja a világot, de a kiválasztott, világformáló játékos karakternek lehet az a különlegessége, hogy valami hasonlóan irreális és varázslatos fegyvert használjon. Az írt Ynev és a játszott Ynev egyenlő feltételek között, egyenlő közös alapra építve működhet.

Azaz az írt Ynev a "kanonikus lore" és a "majd mi megmondjuk mi lesz, mert mi vagyunk az atyaúristanek Ynev kapcsán" jellegű rombolásra alkalmas valamiből opcionálisan követhető egymástól is független példák gyűjteménye lehet. Ahol a példát megvalósíthatod, a regények történetét lejátszhatod... Sőt sokszor a regény és a kalandmodul együtt készül. Ezt a közelítési módot a rendszer alapfelvetésévé tenni és ezzel modulárissá tenni a rendszert és akár a világleírás egyes részeit is érdekes lehetőség. 

Tovább megyek: Van egy csomó olyan író akinek sokszor nincsenek jó ötletei, magától nem termékeny, de egy-egy javarészt kész történetet meg tud írni. Ha ők a játékosoktól kért történetekre épít fel regényeket és a történet alapját lefektetők is részesülnek a haszonból, a játékosokból alkotókört szervez ezzel a kiadó, de közben a játékosoktól, kalandmesterektől érkező vizuális alkotásokra (rajz, render, de akár cosplayeről fotó, stb) és másra is építenek, akkor viszonylag olcsón lehet egy olyan játék ami valóban a közösségé. Az írott és a játszott Ynev közötti szakadék ebben az esetben is eltűnik.

A rendszer sikere vagy bukása nem azon múlik, hogy el akarják-e tüntetni ezt a szakadékot. Hanem azon, hogy amennyiben ez cél, hogyan próbálják ezt megtenni. Ugyanis a fenti példára visszamutatva: ha a játékosok egy része azt látja, hogy fontosabb szempont, hogy az alkotó mit akar, mint az, hogy a játék számukra is szórakoztató legyen... és a leírt szabályokkal szembe menve zárnák ki a jutalmakból a lányt, vagy sok "ha a migránst is utáljuk szívjon a  dzsad is" alapon valakit, akkor a szakadék befoltozása nélkül is pocsék a rendszer és szar alakoknak kell tartani a készítőit. Ha pedig a rendszert fenntartó közösséget, a vásárlókat tisztelik, kiszolgálják és alap érték az, hogy ami tisztességes játékban, normális történettel elérhető az korrekt támogatást is kap kirekesztés és keresztbeírás helyett, akkor nem baj az, ha az irodalmi Ynev is ezt támogatja. 


You don`t have permission to comment here!

Útvonal

Aktuális gondolatok

Ha saját szerepjátékot alkotnál, legyen az első kérdés az: Van-e valami olyan játék, amivel játszanál, de nem elérhető a piacon?

Bejelentkezés

Bejelentkezés

Kereső