Játékegyensúly és egy kis statisztika

Ismerjük az alapvető koncepciót: Most majd játékegyensúly lesz. Mindig lesz aki panaszkodik. Ahha. Egy sok harcot tartalmazó "tipikus" kalandmodulban a harcértékek igazán értékesek, ám egy "szinte harc nélkül" végigcsinálandó nyomozós kalandban a +10 TÉ éppen annyit ér, mint egy olyan kalandban, ahol a főellenfelet szélnek hívják, vagy esőnek, hónak, mert az időjárással kell megküzdeni. Amíg nem tudod, hogy mifféle kalandokat szeret a csapat, nem tudod azt, hogy mit fog mesélni a kalandmester, esélyed sem lesz felmérni azt, hogy mennyit ér a +10 TÉ. Jó egyensúly így nehezen lenne. És még a különböző kombókkal, a jellemből eredő korlátokkal, a játékosok sok adottságával nem számoltunk. Nem csoda, hogy az egyensúlyról oda-vissza vannak akik vitatkoznak.

Az egyik játékos azt mondja, az ő varázslatai leginkább sebeznek, idéznek, ártanak az ellenfélnek, bezzeg a pap tud gyógyítani is, meg egy kicsit harcolni is, igazságtalan lenne, ha a pap is hasonlóan sebezne a varázslatokkal. A pap pedig úgy látja, nem jó ő harcban, de sokszor rászorul, mert a varázserejét, az e mögött álló isteni kegyet kénytelen a gyógyításra tartalékolni. Ha nagy-nagy ritkán az imáival sebezhet, ne maradjon le egy tapasztalati mágiahasználótól. És a pap könnyen elmondja, amikor végre az imáival tud sebezni, annál a ritka alkalomnál nem ártana kitűnnie a tömegből, igazságtalan, hogy a boszorkánymester ilyen ritka alkalmakkor is elnyomja. Mindkét játékos érvei meggyőzőek. És milyen lenne ilyenkor az egyensúly? Hiszti mindig lesz. 

Ellenben fel tudod mérni, hogy egyes képességek általában milyen gyakran kerülnek elő különböző szintű karakterek, különböző tapasztalatokkal és igényekkel rendelkező csapatok esetén. Érdemes felmérni, hogy mennyire gyakori az Időkapu varázslat használata, amihez 22. tapasztalati szintű pap kell. Feltehetően a legtöbb csapat környékén nem sűrűn fordulnak elő Mogorva Chei-nél nagyobb hatalmú főpapok. És a varázstárgyak között is akad olyan, amiket a legtöbb csapatban igen valószínűtlen, hogy használnának. 

Készíts egy táblázatot, amiben az szerepel, hogy egyes jellemző csapat típusoknál 100 óra játék alatt az adott képesség, varázslat, varázstárgy, képzettség, stb. hány alkalommal fordul elő átlagosan.

Felejtsd el Dreonart

Azt, hogy a játékosok mit és milyen gyakran használjanak tudod befolyásolni azzal, hogy milyen kalandokat teszel elérhetővé, akár már az alapkönyvhöz mellékelve. Ne ezen akarj spórolni, és mire megjelenne az alapkönyv legyen kész több kaland, részben ingyen, részben pedig megvehető kiadvány formájában. Mielőtt azt mondanád, fordítva ülök a lovon, vagy esetleg azt, hogy hamar jutottam el matektól, statisztikától, alapoktól a lényegtelen kalandokig, megjegyezném: Egyfelől a kalandokon dolgozva is felméred mi az, ami mindenképpen előfordul a játékban már rövidtávon is. Másfelől viszont formálod is ezt a közösség legnagyobb része számára. A tapasztaltabb játékosok és kalandmesterek pedig eldönthetik kiegészítik-e maguknak a rendszert.

A lényeg az, hogy a rendszerhez nem csak az tartozik hozzá, amit leírsz. Hanem az is, ahogyan használják. Ha sok inkompatibilis kiegészítés születik, az eltérően értelmezett szabályok eredménye egy olyan kusza káosz, ahol a játékos szinte semmiben se lehet biztos, az nem lenne ideális helyzet. De éppen így hozzá tartozik az is, hogy hányan játsszák a rendszert, mennyire nehéz csapatot találni. Ha pedig kell minta kaland, nem árt pár minta karaktert csinálni, melléjük leírva a varázslataikat, képzettségeiket (egyszerű leírással), és némi egyszerű szabálymagyarázatot. De legyen ott a "B" terv. Ha elveszik a jogokat, akkor át tudd vinni a többséget a saját világodra. A cél az, hogy ne legyen érdeke senkinek elvenni a jogaidat, de te legyél rá felkészülve. Ne csak jogilag. 

Láss túl az első könyvön

Létezik eggyéválás, létezik átváltoztatás csókja, varázsló is képes "távirányítani" egy állatot némi mentálmágiával. De vajon mennyire tanulták meg a szárnyakat megfelelően használni? Hogyan kezelik a feláramlásokat? Tudják-e azt, hogy egy madarat is fenyegethet az átesés? Nos azt kell, hogy mondjam nem ártanának az állati testhez illő képzettségek. Mint ahogy a karakter már-már családtagnak számító macskája által tanult egyszerű képzettségeket is érdemes lehetne leírni. Sőt az átlagnál okosabb állatokkal való kommunikáció képessége sem. Viszont bolondság lenne ezt egy új alapkönyvön számonkérni. Nem minden tartozik egy alapkönyv lapjaira.

De egy Új Bestiáriumon? Más kérdés. Ott ez fontosabb. Hogy miért? Egy rendszer megalkotása során fontos feladat elképzelni azt, hogy a rendszer "teljességéhez" milyen kiegészítők tartoznak hozzá, és ha már a rendszer teljes lesz velük, hol tudsz elképzelni bővítést. És bár tudom, hogy sokan azt mondják, hogy mindig van hely kasztokon belül alkasztokat leíró könyvre, ennek sem feltétlenül kell, a Papok, Paplovagok szintjén mozognia. És leginkább nem kell meglévő képzettségeknek új nevet adnia, látványosan bemutatva, hogy a kiegészítő alkotói nem ismerik a rendszert amihez hozzászólnak. 

Ha a vallásról szóló kiegészítő kapcsán nem az a koncepció, hogy "van a hűtlenségnek istennője, de mi más istennőt nevezünk hűtlennek... van olyan papnő aki sosem tanul harcolni, de van pár fegyverhasználata a papi alapon felül, és a katonát azért lenyomja", akkor felmerülhetnek a küldöttek, az isteni síkok tulajdonságai, a kapcsolódó képzettségek. És ha lesz itt is lényalkotó, akkor az ahhoz tartozó opciók is itt kell, hogy helyet kapjanak. És sok más is megtervezhető. De nem mindennek ugyanott van a helye.