A PDF történet

Igen, ismét előkerül Ryan Dancey neve. A 3. kiadás kedvelői sokszor az OGLt is kedvelik, ez ugyanakkor azt is jelentette: Teszteletlen, sokszor inkompatibilis kiegészítések is megjelentek. Lehetett hát szabadon tápolni. Nagyon sok helyen írták le, hogy az OGL, még akkor is, ha a Hasbro számára sok rövid távú előnyt kínált, miért nem volt tartható. A legjobb példa erre, hogy a 4. kiadásnak villámgyorsan konkurenciát állított a Pathfinder RPG, aki elégedetlen volt a váltással kapott egy új rendszert. Persze sok más gond is volt az OGL körül, de sokan az "open" szó hallatán dicsőitik azt mindentől függetlenül. Induljunk ki csupán az amerikai klubok szempontjai szerinti értelmezésből.

A 3. kiadás egyik fontos célja, hogy ezt a piacot egy olyan játékkal szolgálja ki ami szerint bárki is lemegy egy klubba, gyorsan tud játszani, mesélni. A játékosok karakterei jók lesznek a kalandjában, senkinek sem kell külön alkalmanként készülni. Ha viszont egymással inkompatibilis kiegészítőket fejleszthetnek sokan, és ezeket sokan is használják, az visszaütött. Más játékok viszont sokat vettek át a D&D szabályaiból, amik viszont az adott játék világához nem igazán illettek. Az OGL ráadásul sok dologban (melyik szabályt hol lehet újra használni) éppen olyan problémás volt mint az amerikai szabadalmi rendszer. Sok jó szabály az OGL megkötései miatt nem kerülhetett bele más játékokba, hiába lett volna ott logikus. Míg saját rendszernél könnyű hasonló szabályt alkotni, itt maradt a szabály hiánya, a kereszthivatkozás más játékokra, vagy a teljes inkompatibilitás.

Csakhogy a Wizardsot az zavarta, hogy az ő 3. kiadásuknak OGLes folytatásai jelentik a 4. kiadás vetélytársait, és sokszor ugyanazokban a boltokban kerülnek elő a PDFek mint az ő könyveik PDF változatai. A helyzetet meg kellett oldani valahogy. Sok rendkívüli felmondásra volt szükség, sok céggel kellett megszakítani a kapcsolatot (a Dragont és Dungeont korábban kiadó céggel is, hiszen ők adták ki a Pathfindert). Ehhez viszont az összes PDF eladásban hibát kellett találni. Megvolt a hiba: Nincs eléggé megvédve. Hamar lesz belőle kalózverzió. Ez talán igaz is volt. A friss védelmet (Watermark) megkeresni, kivárni míg lett elég vásárló a PDFen, hogy a korai vevő ne legyen azonosítható pár vásárlás alapján, és pár más hasonló késleletetés csak pár nappal volt lassabb mint egy 300 DPIs scan + OCR megoldás. Csak kicsit volt jobban megvédve a sok PDF a szükségesnél. Az ennél erősebb védelem csak a scan és a házi OCR világát hozta volna vissza. És ugye a 4. kiadásból sem nehéz scan-t találni.

Ellenben így a saját PDFjeik mellett nem jelent meg az "aki wizards terméket vesz az sokszor pathfindert vesz" ajánlás, nem erősített a 3.5E folytatásával operáló konkurenciát a PDF ajánlat. Mellesleg a saját D&D Insider platformon elérhető szabály adatbázis mint egyetlen hivatalos gépen olvasható szabálycsomag is felértékelődött. A Hasbro látszólag sok ponton nyert ezzel, ám a lépés cseppet sem volt barátságos. Az OGL storyval hosszú távon tehát bukott a Hasbro, és a történet kapcsán az a volt alelnök (Igen, Ryan Dancey) beszélt halálspirálról, aki ezt a folyamatot elindította. Tény viszont, hogy ezzel a folyamattal viszont a D&Dhez kapcsolódó nyomtatott újságoknak is befellegzett. Az újabb botrány semmiképp sem tett jót a Wizards megítélésének.

Ugyanakkor sem a korábbi PDFek (hála a színes designek) sem az új elektronikus formátum nem olvasható jól e-könyv olvasón, nem lehet azt mondani, hogy a D&D gyűjteményed veled van, és bármikor kényelmesen elolvasod. Az elektronikus dokumentumok kényelmes olvasása viszont hamar fontos szemponttá vállt. A játékos sok szempontból ismét mellőzöttnek érezheti magát. Ez pedig biztos mérhető negatív hatással jár a D&D rajongótáborára, ha pedig az ettől várható mértékű negatív hatást látjuk nem helyes máshol bűnbakot keresni.