A szerepjáték egyik velejárója, hogy a karaktereknek megannyi alkalommal van lehetősége dönteni, és szembesülni a következményekkel. De a játékos sokszor kerülhet egymástól független, hasonló helyzetbe megannyi következményt és lehetőséget megismerve. Láthatja azt, amikor a hazaküldött menekült hal meg az otthonában. És láthatja azt, amikor a befogadott menekültek között a miliciák tagjai is menekülnek. Okuk van rá, hozzák a családjukat. De nem felejtik el a befogadó országuk ellen korábban hirdetett szent háborút, és egy óvodánál a játszó téren, stb. is lesz áldozat. Lovecraft ghostwriter volt, mások nevében, mások helyett írt, és éppen ezért ott is meg kellett írnia ki tudja hány döntés, ki tudja hányféle következményét. Művelt volt, mint minden művész érzékeny, az ilyen helyzet miatt tájékozott, és saját bevallása szerint rasszista, és tegyük nyugodtan hozzá, hogy Xenofób.

A játék során lesz olyan, hogy férfi karakter ver meg nőt. De lesz olyan, hogy nő ver férfit. Lesz olyan, hogy férfi itat le nőt és él vissza a helyzettel (ez is erőszak), és lesz olyan, hogy nő itat le, vagy drogoz be férfit, majd amikor "nem tud nemet mondani" jöhet bármi. Lehet, hogy lopni akar, de beleegyezésre képtelennek tett szexuális felhívás amire az levetkőzik ugyanúgy nemi erőszak. Még akkor is, ha erz a felhívást ráutaló magatartással (kihívó viselkedéssel, öltözékkel) teszik. Lesz menekült a kultista, és lesz menekült ellenes politikus. És lesz olyan, hogy ezt transznemű követi el, és ekkor is lehet a hasonló visszaélésnek következménye. Aki pedig ez utóbbi miatt transzfóbiát kiált, mert ennek a következménynek miért van úgy helye, mint minden másnak... Az ne játsszon. Mert nem a politikailag inkorrekt kalandok, témák a probléma, hanem ő maga. 

De lépjünk tovább, és a "mitől ér többet", "kinek van joga" kérdést feltehetjük másképpen: Kinek van több joga itt lenni? Annak aki az első biztonságos államban menedéket kér, még ha csak korlátozott időre kapja is meg, és nem is dolgozhat. Majd megnézi hova akar menni, hova tud beilleszkedni. Választ magának egy új hazát. Elmegy a követségre. Elmondja, ő innen Magyarnak vallja magát, szeretne kérni vízumot tanulásra, és engedélyt, hogy közben dolgozhasson. Megtanul magyarul, megismeri a magyar történelmet. Letenné mielőbb az állampolgársági vizsgát, és bizony a bajban is a barátunk lesz. Mert az érdekeinkre is figyelemmel lévő bevándorlók befogadásánál sokféle rémképet hallunk a munkaerőpiacról, stb. ezek szerint ők dögöljenek meg ott ahol vannak.  

A másikat nem érdekli, hogy az együttműködés a befogadó országokkal, a szabályok betartása neki is kötelezettsége. Ő jól akar élni, ezért veszélyt is vállal, törvényt is sért. És ha hiába érkezik meg mégsem fog jól élni, mert nem illeszkedik be, akkor a dühére ki tudja, hogyan reagál a családja. Eddig csak a saját közösségük által elvárt mértékben ünnepelték a saját iszlám irányzatuk harcosainak terrorakcióit, és csak annyira pénzelték őket amennyire azt a közösség elvárta. Tényleg mérsékeltek, barátságosak, egy illúzióhoz tartozni akarnak. Egy olyan rendszerhez ami elfogadja őket azokkal a szokásokkal együtt, amik abszolút nem Európa kompatibilisek. De pénzeli a szervezett bűnözést, a migrációja számos veszélyt hoz és biztosan törvényt sért, biztosan nem törődik a mi biztonságunkkal. Ő meg jöhet. 

Mivel és miért ér többet a második ember, mint az első? Miért motiváljuk az ott élő embereket arra, hogy a második úton lehet célt érni, nem az elsőn? A fő baj az, hogy erre a kérdésre érdemi válaszra nem lehet számítani a politikából, civil szervezetek részéről. Egyszerűen azért, mert aki a politikai életben a legerősebb fegyverének azt tartja a politikai ellenfele ellen, hogy egy-egy ilyen válasz után előhozza a xenofób, menekültellenes jelzőt és arra számít, hogy az ellenfél kiíródik a politikából, az ugyanezt saját magával szemben is el tudja képzelni. Másfelől egy egyszerű kérdés miatt. Ha egy valakitől elhatárolódsz aki áthágja a törvényt, és annak "elnyomó" ...-ellenes voltára hivatkozik, akkor mindenki más hasonló hivatkozási alapjáról is be kell látnod, hogy nem abszolút érv. Nem lehet azt mondani, hogy "politikailag inkorrekt elnyomó" az aki az ezt kiálltó emberrel szemben a törvény betartását elvárná és csak több oldal érveinek meghallgatása, mérlegelése után hozna kompromisszumot. 

Sok területen egy ilyen kompromisszum után felmerül az is, hogy más téren is meg lehetett volna keresni a kompromisszumot, más irányba kell harcolni, mint eddig, ez pedig a politikai identitás feladását jelentené, és az "egyféle okos" mai elképzelésével élesen szembe menne.

Ismerjük azt, hogy sokszor az egyházra hivatkozó emberre, akik hit alapján keresik az igazságot rámondják erről az oldalról "kultista", de az igazság szerint a mérsékelt hívők jelentős részére nem a vak hit a jellemző. Sőt sokszor azért hívők, mert a vallás tanaiban érthető igazságot látnak, ez pedig jelentős részben racionális döntés. Az ilyenkor kultistázó, a PCbe, az egyéni szabadságba vetett vak hitétől a szükségszerű következményeket sem látó elvakult harcos pedig sokkal jellemzőbb pl. Nyarlathotep kultistaként, mint bárki más. De sok más kultusz is összekapcsolható az ilyen harcos alkatokkal, csak akkor meg kell nézni ők még miben térnek el a rendtől. Ha a hasonló social justice warrior csoportból találnánk sorra kultistát és mutatnák rá, mennyi és mennyi érvük hamis, derülnének ki játékban ezek negatív következményei, és ezzel számos csoport érdekében mondott érvek jogosságát dobnánk sutba... Nos az igen élesen megy szembe a politika korrektség elvárásaival. 

Márpedig ez az a csoport, ahol nem lehet úgy mérlegelni, hogy "legyen-e benne kultista, és ha igen milyen", mint a menekülteknél. Ha ebben a csoportban nem lenne tömeges Nyarlathotep kultista, akkor a mesélt világ hitele alapvetően kérdőjeleződne meg. Ugyanis ők az igazi sztereotip kultisták és nem a menekültek, papok, hitszónokok. És a "kultista ellenes" felszólalásaik ahol sok egyház, egyházi irányzat törvényei ellen szólalnak fel okkal vagy ok nélkül nem sokban különbözik attól, mint amikor Nyarlathotep útmutatásai szerint üldözte az inkvizítor a "feketemágus, démonimádó" kultistákat a középkorban.

És egy rövid megjegyzés: Van abban ráció, hogy sokan "veszélyeztetnek másokat" sok veszélyt lehet közösen vállalni. Ez közmegegyezés kérdése. Csak aki nem várja meg ezt a megegyezést, hanem másokra kényszeríti az akaratát, majd a rá használt szóhoz kapcsolódó negatív képzettársítások miatt azt is meg akarja tiltani, hogy az ember az anyanyelvén beszéljen új és új szavakat kitalálva magára pár évtizedenként, és aki nem alkalmazkodik "az nem politikailag korrekt" se itt, se ott ne dolgozhasson, lehetőleg ne is élhessen... Na az ne panaszkodjon elnyomásról.