Francba tehát a politikai korrektséggel, tegyük fel a kérdést: Befogadnál valamilyen fantasy / scifi faj egy egyedét? Mondjuk egy kedves Asari-t a Mass Effectből? És Xenomorphot az Alienből? Na ugye, hogy nem mindegy az, hogy kit fogadunk be! Ha valakiket feltétel nélkül fogadunk be, abba a végletek, a szélsőségek is beletartoznak. Szerencsére csak világon belül. És ezért nem szempont az, hogy politikailag korrekt, vagy sem a Call of Cthulhuban bemesélt bevándorló kultista. És ezért nem univerzális érték a feltétel és elvárások nélküli befogadás. De nézzünk rá olyan példát, amire nem lehet azt mondani, hogy "fantasy", hiszen Xenomorph nincs is. Induljunk ki egy egyszerű problémából. Létezett és létezik a történelemben egy olyan diktátor, és számos őket támogató ember, akit a tetteik elkövetésének idején hatályos törvények szerint nem lehetett volna elítélni. A bukásuk után politikai döntésként hoztak törvényeket az elszámoltatásukra.

Ők olyan politikai döntésekből eredő üldöztetés elől menekülnek, amik kapcsán "esélyük sem volt" betartani egy utólag rájuk szabott törvényt. Ennél egyszerűbb formája az üldöztetésnek nincs. Csak ezt éppen el lehetett követni egyes román diktátorokkal szemben is. Vagy éppen a második világháború éveiben játszódó kalandot mesélek, ami ugyan az USAban játszódik, sokkal fontosabb szerepe van benne a technikai fejlődésnek, a kérdésnek, hogy ez normális találmányokra, vagy valahonnan kapott technológiára épül, a megváltozó társadalomnak, az így elrejtőzni képes veszélyeknek, sok történelmi perspekítvának, az ekkor kialakuló amerikai nagy testvér feelingnek, mint közvetlenül a náci kérdésnek, és pláne nem ülön fel a "Panzer! Cool" vonatra, de ugye a hasonló utólag kitalált bíróságok, utólag kitalált szabályok kérdése eszünkbe jut.

Nem nehéz belátni, hogy a fenti helyzetben a náci, kommunista, stb. vezetőknek menedékjogot adni, az ugyanezen emberek rejtegetése. Ami ugye e szerint a kör szerint bűn. Akkor most mindenkit be kell fogadni, vagy mégis függ ez sok mindentől és akad itt egy kis kettős mérce? Jól látható, hogy a feltétel nélküli befogadás kapcsán nem a befogadás, az empátia a gond, hanem a feltétel nélküliség. Az, hogy valamit univerzális értéknek, mindentől függetlennek mondanak, amikor nem az. Ha az lenne akkor a feltétel nélküliség is igaz lenne, az univerzális értékek már csak ilyenek, de nagyon nem az. Nem univerzális emberi értékekről van szó. Márpedig Nyarlathotep és kultistái környékén szoktak előkerülni olyan "univerzális igazságok", amik nagyon nem azok, hanem bizony halálos tréfák, átverések. Ezért jó téma ez Call of Cthulhuhoz. 

És ezért hazug ember az a politikus, aki ezt univerzális értéknek mondja. Amikor pedig a PC jegyében, aki nem szépet mond, azt igyekeznek megbélyegezni, ellehetetleníteni, az cenzúra, a szólásszabadság lábbal tiprása. Olyanok részéről, akik amúgy, ha a saját hazugságaikért felelősséget is kellene vállalni, már mennek az utcára a szólásszabadság védelmében. És ezek az emberek nem csak alapvető jogokat tipornak, diktatúrát építenek (mások ellehetetlenítése ellenzékből is megy, alkotmányos felhatalmazás nélkül), de mint a PC nevében eltusolt esetek áldozatai is mutatják: Mások életét, testi és lelki egészségét is feláldozzák a hatalomért. Az erre képes, ellenvéleményt nem tűrő, saját magukat az egyetlen potenciálisan legitimnek tekintő csoportok esetében pedig mindegy, hogy nácinak, kommunistának, vagy éppen európai liberálisnak nevezik magukat. 

Hogy ne csak M.A.G.U.S, Shadowrun, Call of Cthulhu legyen, felteszem a kérdést: Szerinted AD&Dben, D&Dben a vérháború mindkét oldaláról verbuvált csapat működik? Vagy Star Wars világa kapcsán jó ötlet azt feltételezni, hogy a jedi és a sith karakterből stabil csapat lesz és mindkettő meg is marad az ami? Miért gondolja bárki azt, hogy azok akik eddig sem fértek el egymás mellett békében, most majd itt megférnek, anélkül, hogy alkalmazkodnának, változnának? Kiváltképp akkor, ha a siíta a szunnitát, a szunnita a siítát éppen azért is halálosan gyűlöli, mert "miatta kellett elhagynia a hazáját, elveszteni mindenét, miatta halt meg megannyi barátja". Mi lenne az  varázsütés ami az ehhez szükséges változás nélkül hozná el a megbékélést? 

A befogadás mindig kockázatos. Nem azért, mert minden menekült bűnöző lenne, hanem azért, mert a menekült is éppen olyan ember, mint a nem menekült. Egy része bűnöző. Egy részét pedig az otthonában valami olyan tartja vissza a bűnözéstől, ami egy idegen országban nem biztos, hogy meglesz. És aki nem akar beilleszkedni, nem fogafja el az új hazája törvényeit magáénak, és éppen ilyen között van, és a rossz sorsa miatt nem is empatikus a többséggel szemben, azt nagyon kevés dolog tarthatja vissza a bűnözéstől. De a befogadás mindig lehet jó is, hiszen a befogadottak között a szélsőségesen rossz ember (és kultista) mellett a szélsőségesen jó is meglesz. Sőt olyan is, aki csak az új helyen való megfelelési kényszer miatt lesz jó. Lesznek kulturális feszültségek... De mindkét kultúra tanul is a másiktól, lesz fejlődés is. Kicsit cRPGs megközelítéssel megfogalmazva: "sok TP-t érhet a másik kultúra megismerése, a problémák megoldása. +3 CODEX entry +1 szintlépés."