Az Index Mindeközben rovata a Steamre hivatkozva azt mondja, a sorozat miatt mostanában többen játszanak a játékkal, mint a megjelenésekor. Íme a sorozat sikere, éljen a Netflix? A sorozat mellett persze akciókat is említenek. S persze a sorozat azokat is motiválja akiknek tetszik, és azokat is akik jóval többre várnak. Lehetne azon polemizálni melyikből van több, az igazság azonban az, hogy nem mindegy, hogy kinek a statisztikáit fogadjuk el hitelesnek. És sok olyan játék van ahol a Steam piacvezető pozíciója miatt hinnék a statisztikáinak, a más platformhoz ezer szállal kötődő Witcher játéksorozat nem ilyen. Itt csak annyi történik, hogy most azok aktívabbak, akik a GOG megannyi akcióját figyelmen kívül hagyták. 

A Witcher pedig nem véletlenül lehet ma ennyire ismert alkotás. Ennek alapvetően több dologhoz is köze van. Az egyik szempont tulajdonképpen az, hogy jókor, jó helyen és jó időben született meg. Az 1990-es évek egyszerre hozta el Kelet- és Közép-Európa számos országnak az alkotói szabadságot, a világnak a Lore-ban már gazdagabb, összetettebb számítógépes játékokat (és az erre megfelelő hardware-t), a fogyasztók számára elérhető internetet ahol a Lore-ra éhes komolyabb rajongók számára közösségek alakultak ki. Így a "komolyabb, felnőttebb" világképre törekvő régiós írók alkotásainak is lehetett némi helye.

Könnyű lenne azt mondani, hogy a M.A.G.U.S. sorsa jobban indult, mert nem csak folytatásra, de fordításra is volt igény, a Két Hold c. regény és a kapcsolódó album nyitott a zeneipar felé, lett egy "testvér világ" amire lehetett volna építeni. Csak a különbség az, hogy míg a M.A.G.U.S. kapcsán a keresztbeírás rombolta az értékeket, megosztott a rajongótábort, megölte a sikeres folytatás lehetőségét, addig a Witchert tovább építették. Míg az itthoni nagyágyúban a léhaság (és itt bizony a satnya mag, a javarészt terméketlenség) úrnőjéből sikerült termékenység istennőt faragni, mert a korábbi alkotó a termékenységhez jobban illő természet istennőt kedvelte, addig a Witcher hasonló rombolások nélkül következetes maradt. Oka van annak, hogy a Witcher ma világhírű alkotás.

De az igazság nem erről szól. A Witcher sikere nem is csak Geraltról szól, hanem többek között a jóval erősebb témáról is. Hiszen nem azt látjuk, hogy egy időszakban kapunk 10-20 különböző világmegváltást, hanem itt egy megszállás ellen küzdenek az emberek. S nincs olyan lengyel szerző, akinek ne lenne releváns élményanyaga, ne hallott volna sokmindent a családjától. A náci uralom, a kommunista uralom, a globalizáció és a piac sokszor kíméletlen uralma, a ma totalitáriusnak érzett ideológiák megjelenése bőséges élmény-anyagot szolgáltatott a Witcher megírásához. És ebben a kérdésben a Witcher története sok más fantasynál igazibb, az alap jobb lehet a Trónok Harcánál, vagy számos más ismert történetnél.

Mondom ezt úgy, hogy Geralt alakja nem különösebben szimpatikus. De pont ezért érzem úgy, hogy nem csak a színészi játék hitelessége lenne a fontos, de a konfliktus és a világ bemutatása kapcsán is kellene egy kis hitelesség. És itt azért eszembe jut a casting körüli huzavona is. 

Henry Cavill színészi játékáról elmondhatom, hogy elviszi a hátán a showt, szenzációs és az ő munkáját megbecsülni érdemes. Hozzá tudom tenni, hogy Anna Shaffer színészi játékát finoman szólva sem dícsérik annyira. De egy erősen lengyel vonású történet kapcsán meglepően kevés a lengyel szereplő. S akiknek egy-egy szereplő nem szokott elég ázsiai, muszlim vagy más lenni azok kussban maradnak, hiszen a lengyel fehér, tehát született elnyomó. Furcsa, én sem a második világháború, sem az utána lévő kommunista rendszer története kapcsán nem így tanultam, de úgy látszik vannak akiknek nem jár egyenlő védelem. 

Én valahogy úgy tanultam, hogy a lengyelekre elég rájárt a rúd a második világháború kapcsán, előbb a nácik, majd a szovjetek. Őszintén szólva az a fajta "elnyomó fehér" lengyel zsidó jut eszembe, akinek a családjából sokkal többen menekülhettek volna meg, ha pár arab merénylet és az angol kormány árulása nem veszi el az Európai zsidóságtól azt a közel-keleti menedéket, amiért harcoltak. Érdekes kérdés, hogy a Netflix a PC és az "elnyomottak" segítése, "elnyomók" visszaszorítása kapcsán melyik családba rúg bele új numerus claususként működő kvótával. 

Az, hogy X vagy Y szereplő nem elég lengyel, nem zavar. Ezért színész. Az viszont igen, hogy ebben a kérdésben a Netflix maradt a kvótánál, megtolva a szokott narratívával, mert teljesen érzéketlen volt arra, hogy bizony a Witcher sorozat, mint megszállástörténet, azokról a történelmi eseményekről is szól, amikből a szerző élményanyagot merített, és így a 20. századi lengyel történelem (ide értve a lengyel zsidóság történetét) releváns a Witcher szempontjából. Hha pedig azok akik fizetnek, diktálnak, a castingnál érzéketlenek a történet ilyen kontextusára, és olyanokat vesznek fel akik szintén így állnak hozzá, akkor a történet ideológiailag nem semleges változásaival szemben is kritikusaknak kell lennünk. Még inkább így van ez akkor, ha a történet hitelét is rombolják. 

Mellesleg a pénzünk, az időnk érték, azzal szavazunk, hogy mire fordítunk ezekből. Így került fel a gépemre a Witcher játékok döntő többsége.

A lengyel kiadó és a játék körül kialakuló közösség kapcsán aki potenciális játékos, vásárló, már vásárolt. A Witcher és a Galactic Civilizations sorozat számos játéka is úgy került a kosaramba, hogy a játékosokat tisztelő üzletmenetre akkor is szavazok a pénzemmel, ha amúgy ez a játék pont nem érdekel, de szeretném, hogy a kiadónak legyen pénze a következő játékra. A Witcher kapcsán indokoltak a vegyes érzelmek. Egy számítógépes szerepjátékban jobban szeretem, ha saját karakterem van, ennek hiányát a szenzációs Planescape: Torment-nek is nehezen fogadtam el, a Geralthoz hasonló szörnyirtó viszont kevésbé tetszett. 

Elmondtam, hogy a pénzemmel is szavazok, ha pedig elindítom a játékot és ismertetőt írok róla, akkor rögtön elfogult leszek. A kötött karaktert akár a kedvenc játékaimnál is azonnal hibaként említem meg, de a Witcher kapcsán, ha ennek szentelek 1 mondatot, kettő is jutna arra, hogy mennyi mindent ad vissza a könyv hangulatából vagy ötleteiből. Azért, mert a fejlesztő tisztessége, alapossága, stb. meggyőzött, megvett és jól nyúlt a történethez. A látvány is visszaad sokmindent a regények világából és ezt könnyű dícsérni egy modern játékban. És az is, hogy a Netflix sorozatának ennél kellene többet visszadnia. És nem csak 4K HDR és más technikai szempontból. 

A Netflix viszont nem érdemelt ki hasonló elfogultságot. 

Sokan panaszkodnak, hogy a nyugati filmgyártásban a holocaust túl nagy szerepet kap. Sajnos nem eleget ahhoz, hogy az ott lévő alkotóknak pár dolog eszükbe jusson. Többek között a casting alatt nem jut eszébe, hogy bizony a világnak volt olyan része, amin előbb a nácizmus söpört végig, majd a kommunizmus, s ennek zsidó és nem zsidó családok is letek áldozatai. Hiszen a náci, vagy nemzetiszocialista rendszer problémáját Niemöller jól foglalta össze. Aki nem szólt, mert akkor és ott nem ő volt az ellenség, könnyen jutott olyan helyzetbe, hogy amikor rákerült a sor, akkor már nem volt ki szóljon érte.

A náci ideológia ugyanis alapvetően arra a felismerésre épül, hogy a lázadó (többnyire baloldali) csoportok érzelmeit, ahogy az uralkodó osztály (osztályellenség) ellen fordítja a klasszikus baloldal, úgy az bármely más bűnbaknak kikiáltott csoport ellen fordítható, szlávok (lengyelek is), zsidók, szakszervezeti tagok, szocialisták, cigányok, magyarok, stb. Hitler rendszerének a találmánya nem a nyugaton többszázéves antiszemitizmus volt, hanem az a felismerés, hogy az (állam)szocialista, kommunista rendszer elnyomása bármely csoport ellen bevethető.

Ha nem vagy férfi és ezért nem tagadja meg az emberi jogaidat az interszekcionális feminizmus egy nagyasszonya, akkor még lehetsz fehérként született elnyomónak bélyegezve, már újszülött korodból. Vagy lehetsz heteroszexuális, cisz nemű, bármely újabb csoportot születési alapon elnyomónak bélyegezve és az egyetemes emberi jogokból kirekesztve bármely ellenség kiiktatható. Így született meg a tökéletes totalitárius politika, a történelem legszörnyűbb gyilkoló gépezete is. Ha ez a kör valakit kinéz, akkor eljutunk oda, hogy lehet valaki meleg, de nem elég meleg és ezzel máris a "más helyét elvevő, elnyomó, kirekesztendő gonosz" szerepét oszthatja rá ez az újfajta nácizmus. 

Ebben a kérdésben a Netflix elfoglalta a maga térfelét, mint ahogy a sok bátor alkotással kockáztató, nem mindig PC de általában tisztességes, művészi szabadságra törekvő, a művészi víziót kedvelő HBO is. A sorozat nézőinek többsége Netflix előfizető, számos nézői kritika is abban a kontextusban értelmezhető, hogy olyantól jön, aki a Netflix féle propagandát nem bánja, a Netflix minden bűne mellett előfizető és nézi a sorozataikat. Ha pedig a Netflix rajongója vagy, a Netflix visszatérő hibái miatt nem fogod ezt a sorozatot sem kihagyni, ha pedig a Netflixet 

Nem törvényszerű, hanem anomália az, hogy a sorozatot olyan is nézi, aki a híres-hírhedt Making a murderer sorozatot nézve nem Netflix rajongó lett. Nem lettem az, mert a sorozat narratívájával kapcsolatban az igazságszolgáltatás sok olyan tudományosan alátámasztott tényre mutatott rá, amiből kiderült, hogy a felsztárolt "dokumentumfilm" nem rendszer ellenes, hiteles kordokumentum, hanem egy mainstream politikai irányzat hamis propagandája. És amennyire ezt nem nyelem le az M1nek, az Origonak, annyira a Netflixnek sem lehetett jó pont. Sok jó vett sorozat (pl. Mad Men) pedig a HBO GO-n is fenn volt. A Netflix pihenőpályán volt. Talán 2-3 alkalommal adtam még neki esélyt.

Aztán véletlenül belefutottam a Mindhunter első évadába. Ha van olyan Netflix alkotás ami megérdemli a lájkot, akkor a lájk, semmi, dislájk hármassal már lehet értelmes visszajelzést adni, így azóta időnként elfér a Netflix és meg is tudott lepni például a Criminal: Germany 2. részével. Meglepett, de meg nem győzött. Hiszen egy bárki ellen fordulni képes rendszer kerülhet olyan oldalra egy konfliktusban amivel egyet értek, de ugyanide juthat az is, aki ezt a rendszert magát teszi félre. A valós érzékenység, művészi látásmód és talán művészeti integritás nélkül a propagandát olyan sokszor kipipáló Netflix a Golden Globe-on is alulmaradt, engem sem győzött meg, de megvolt az esély arra, hogy a The Witcher kellemes meglepetés lesz. 

A sorozat kapcsán sejtjük, hogy a Fehér láng vallása éppen így egy totalitárius rendszert, egy ezen az alapon való világhódításra törekvő birodalmat ír le. Csakhogy, míg a Star Wars alkotói kapcsán tudjuk, hogy Lucas által gyerekkorában félreértett második világháborús történetekből nőtte ki magát, és a lengyel lovasság könnyű szablyáiból lettek a fénykardok, a zsidóságból a jedik és ezzel megszületett a világ talán leghíresebb holokausztot is feldolgozó filmes brandje, a Witcher nem mondja meg, hogy Nilfgaard kinek felel meg, de éppen így megjelenik a megszállás és az embertelen megszálló koncepciója. 

Épp úgy megfeleltethető a Német, mint a Szovjet megszállóknak. S ha már Nilfgaard szimbóluma a nap, akkor eszünkbe juthat a történetről a nankingi mészárlás és Japán szerepe is. De a könyv megírásának pillanatában zajló délszláv népirtásra, vagy a Hutu-Tuszi konfliktus népirtására is épp úgy illik a saját igazságában és jóságában vakon hívő Nilfgaard képe. S persze, ha behódolsz, megmaradhat a rendszered, akkor nincs erőszakos demokrácia export (mint Irakba), marad a média, a propaganda, a megfelelő szervezetek pénzzel kitömése. 

Ami tulajdonképpen utalás lehet arra, hogy melyik totalitárius rendszernek felel meg igazán Nilfgaard, az a mindenkinek jut valami, de mindenkinek ugyanaz jut helyzete, ami a kommunizmusra utalhat. Mint akár a csatlós, akár megszállt államok tartós önállósága is, és ezzel a szörnyeteggel találkozott maga a szerző is az életében, de a vallás, a hit említése és sok más kérdés ennek ellentmond. Mint a fehér szín is mást hangsúlyoz. 

A sok szörnnyel szemben is az "élni és élni hagyni" eszméjében hívő Geralt az értelmes lényeket meg tudja kímélni. Ha szükségszerűségből megöli, azt amivel mást nem tehet (mert áttelepíteni nem tudja), akkor is vannak elvei. De bármely sok más csoporttal szemben eredményt tudott elérni, ám Nilfgaard  olyan emberi szörnyeteg amivel szemben esélye sem volt békés megoldásra törekedni. És a nyitó epizód kapcsán Nilfgaard hasonló szerepét megismerjük. De...

De nem tudjuk biztosra megmondani, kit másol Nilfgaard és az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az emberi jogok megsértéséhez elég hétköznapi esetek is elegendőek. Amikor a rendszer sokakat az út szélén hagyna éhen halni, mert az ő problémáik politikailag nem fontosak, a törvény egyenlő védelméhez való jogot pedig könnyű hátrébb sorolni, mint a politikai célokat. Szóval egy lengyel megszállástörténet az elmúlt 100 év történelméből sok megszállásról szólhat, beleértve a "demokráciaexportot" és annak sok mai vadhajtását is.

Változtatni a történeten és azt a megszokott politikai narratívának alárendelni ezért sem elfogadható dolog. A sorozat első évadat a főbb szereplők jellemét megalapozó novellákat dolgozza fel, ehhez viszont több idősíkot használ. Geralt nagyon sok más helyen az élni és élni hagyni mellett tette le a voksát, és sokakat rábeszélt erre, másokat megmentett. De Nilfgaard jellemzője, hogy annak ellenére nincs esély a békés és jó megoldásra, hogy a behódoló népeket jelenleg nem különösebben bántják.

A történet kapcsán sokszor hangzik el, hogy a Witcherek kapcsán a mutáció miatt kiveszik belőlük sok ember, ők javarészt csak a szörnyekkel, a pénzzel foglalkoznak, de az érdemi fő történetben mégis szerepet kap az, hogy Geralt mégsem csak velük foglalkozik, sőt emberek közötti konfliktusban, háborúban is benne találja magát. Ezt pedig meg kellett valamilyen szinten alapozni. 

Fontos az, hogy az elátkozott emberekből lett, legyőzhető, de meg is menthető, jelenleg viszont értelmes lénynek (még) nem tekinthető szörnyetegek esetében a megmentés Geralt fő választása. De éppen úgy meg kellett, hogy legyen a példa arra is, hogy Geralt javarészt kénytelen az emberek konfliktusába beavatkozni, méghozzá egy olyan emberi szörny ellen, aki elutasítja a felkínált, amúgy minden lénynek jó megoldást és a saját haragja miatt kész tömegeket megölni, megöletni. Ezzel a megalapozással viszont a történet elején találkozunk. Itt volt egy eredetileg logikusan felépített novella ami jól alapozta meg a világot, és kapunk egy olyan részt, ami ennek a befejezésén, konklúzióján változtatott durván. 

Valós művészi koncepció nélkül. Nagy kár viszont az, hogy ezzel a sorozat és a történetek egyik alapvető konfliktusa kapcsán rombol bele a kontextusba anélkül, hogy az összefüggésekkel törődött volna. A nagyobb baj, hogy ezzel a sorozat önmaga hitelességének ad egy pofont. Hiszen, ha az első részben ekkorát ferdítenek, és éppen abba az irányba, amerre a Netflix számos sorozata húz, akkor gond van. De nem csak a fenti kontextus és Nilfgaarddal való összefüggés kell, hogy eszünkbe jusson, hanem az is, hogy e miatt az eset miatt hívják Blaviken mészárosának is Geraltot, ez a hírnév alapozza meg a kapcsolatot Kökörcsinnel, és az a kapcsolat vezeti el oda, hogy Geralt és Ciri sorsa összefonódik.

Szóval ez a helyzet eléggé az alap, amire megannyi más jelenet, megannyi más történet épül. És itt nem csak Stergobor jelleme a fontos, nem csak az a fontos, hogy ki, hogyan kezeli Geralt beavatkozását (és ez merre formálja Geraltot), nem csak az emberek motivációiból következő konklúziót sírathatjuk, hanem egy másik alapvető dolgot is. Ha a Netflix megfordítja, hogy ki az igazi seggfej a történetben, és immár nem az halt meg, és az igazi seggfejjel nem száll érdemben szemben Geralt akkor a főhős alapvető jellemét sikerül alárendelni a politikai narratívának.

Gond van, mert ez egy elég csúnya gyomros. Ha valaki feminista fantasyt akar forgatni, megvan rá a lehetőség. Nem kell egy más hangvételű lengyel alkotás összefüggéseit lemészárolni. Az ember bekapcsolná a feliratot, készítené a screenshotot. Nos a felirat látszik, a kép fekete. A NetFlix korlátozza a screenshot készítést. Kritikai célra screenshotot készíteni a világ minden táján engedélyezett szabad felhasználás. Itt viszont rögtön lehet ügyvédet és mást kérdezni, hogy a szabad felhasználás érdekében szabad-e megkerülni a védelmet, vagy szerezzünk screenshotot alternatív forrásból.

Ironikusnak érzem ezt a helyzetet. Ironikus, mert a Witcher játékok sikeréhez sokat tett hozzá, hogy a CD Projekt és a GOG rendkívül fogyasztóbarát politikát folytat. Természetes döntés volt azt mondani, hogy a pénzünkkel szavazunk, és akkor is szívesen megvesszük a játékot, ha amúgy kevésbé szívesen bújnák Geralt bőrébe. Azzal a fogyasztóbarát politikával ellentétes a Netflix itt látott politikája. Nem csak az, hogy nem vásárolhatunk, hogy erős a DRM, hanem az is, hogy a screenshotot is letiltják. Egy kritika, egy ismertető a szabad felhasználás részeként használhatna nem csak screenshotot, de részleteket is. Csakhogy a védelem megkerülése és az előfizetés ilyen használata sem lenne kerek történet.

A kritikához szükséges screenshotot persze be tudjuk szerezni olyan forrásból, aki megengedi, hogy az ő kritikai célú screenshotját használjuk, s aki nem a Netflix felületén nézi a művet, hanem mosolyogva mutat a tényre: Közös jogkezelőn keresztül megváltotta a magáncnélú másolat készítésnek a jogát, s a bíróság jogértelmezése szerint a fájlcserélők, a torrent pláza szerinte biztosan belefér ebbe a jogszerű felhasználásba.

A nilfgaardi vértekkel kapcsolatos kritikák, a casting terén való pár rossz választás mellett viszont talán ez a jelent kapja a legtöbb kritikát, pont azért, mert felrúgja az alapokat. Ha mint egy tévéműsornál, itt is lenne az embernek 1 hete elfeledni a csalódást, akkor ez nem lenne gond. A Netflix viszont az egész évaddal, mind a 8 résszel egyszerre jelent meg. Fontos, hogy Kalis királynő története nem novellán alapul. Így bizony sem az ő ottani panaszai, sem Yennefer ottani feminista jellegű megjegyzései nem része a korábbi kánonnak.

Az viszont igen, hogy Yennefer más döntéseit megbánta, a férfiakat használó és kihasználó karrierista varázslónőként olyan áldozatokat is meghozott, amiket nem feltétlenül tart szerencsésnek. Szóval az itt a történetbe bekerülő propaganda épp úgy idegen lehet az eredeti koncepcióhoz képest, mint a Stregobor viselkedésében megjelenő változások is. És bizony itt a nőket elnyomó, értéktelennek teremtő társadalmat akarja ábrázolni ez a picsogás. Apró probléma a történetben, hogy Kalis királynő másik lánya, Meve lesz Lyria és Rivia királynője, elég fontos történelmi személyiség, mellesleg a Thronebreaker: The Witcher Tales videójáték főszereplője. 

A férfiak kihasználásával is foglalkozó, lelkekbe látó varázslónő szájába adni, hogy csak edénynek használják őket, letagadni azokat az érzelmeket amikre a manipluáció épít, úgy beállítani, hogy az olyan lány gyermek is értéktelen, akiből utána utód lesz, ahol van nőjogú öröklődés, nem tudunk új asszonytól született fiú örökösről sem, az nekem furcsa. Persze Yennefer múltjában a gyermekkorától kezdve látunk sok olyan történetet aminek nincs meg az irodalmi alapja, de a nők tárgyiasításáról, feláldozhatóságát középpontba állítva egyfajta feminista narratívát hordoz. Yennefer kezdeti menekülése, varázslata mögött is kb. az lenne, hogy szépség (vagy annak hiánya) alapján ítélik meg, tárgyként adják, veszik a nőket. 

Cintra királynője szájából azt hallani, hogy férfiként mit tehetett volna meg. Csakhogy ugyanabban a jelenetben ahol az őt kötő hasonló hagyományokról beszél, bizony a népének legalapvetőbb törvényei közül is felrúgna egyet, még magával a sorssal is szembenállva. Akkor ő most patriarchátus miatt picsogó feminista, vagy éppen a szabályokat felrúgó, sorssal is szembeszálló harcos nőstényoroszlán? 

És itt egy kicsit Spoileresen visszatérünk az egészet megalapozó egyik jelenetre. Szóval Renfri. Hiszen neki pontosan elmondta Geralt, hogy akkor lesz az a szörny aminek a mutációja, születésének ideje miatt tartják, ha ártatlanokat kezd el vállogatás nélkül mészárolni. Renfri emberként maga választotta azt, hogy szörny lesz. Az eredeti novella végén a hasonló együttállás alatt születettekre jóslat miatt vadászó Stregobor hiába akarná felboncolni, megvizsgálni, amikor ezt Geralt megtiltja oddébb áll: 

'As you wish.' The wizard turned away, his staff hitting the flagstones. 'I'm returning to Kovir. I'm not staying in this hole another day. Come with me rather than rot here. These people don't know anything, they've only seen you killing. And you kill nastily, Geralt. Well, are you coming?' Geralt didn't reply; he wasn't looking at him. He put his sword away.

Stregobor shrugged and walked away, his staff tapping rhythmically against the ground.

Az idézet forrása az angol fordítás. Könnyen látjuk, hogy itt Stregobor menedéket is ajánl Geraltnak. Ezzel szemben a sorozatban Geralt ellen hergeli a tömeget, érdemben elárulja az ő életét is megmentő Geraltot. Nagyjából értjük, hogy a könyv esetében Renfri az az emberi szörnyeteg, amivel nehezebb boldogulni, mint a nem emberi társaival, addig itt Stregobor lett a történetszálban a nagyobb seggfej. Őt viszont, mivel a veszélyes mutáció nőket érint, ezzel máris könnyű nőgyűlölőnek beállítani. Ha pedig egy illúzió kapcsán a meztelenség is más, máshogy is beszélnek az illúzióról, akkor bizony a sok varázsló sorsát egyengető Stregobor kapcsán a sorozat felépíti a patriarchátus képét.

Mindaz amin a lengyelek, akár lengyel zsidók, stb. átmentek, nem számít semmit, sem akkor amikor a castingnál diszkriminálnak ellenük, sem akkor amikor más munkában ellenük dönt a kvóta, az új numerus clausus, sem akkor amikor az ő történetüknek kellene benne maradnia a sorozatban a Netflix által máskor is tolt propaganda helyett. Egyszerűen sem annak a népnek, sem sok másnak a szenvedése, jogai nem érdekesek, mert nem illenek bele a szokott narratívába, és akár fehérként, akár heteroszexuálisként, akár másként a náci módszer szerinti új ellenségkép állítás "privilégizált zsidóiként" meg lehet őket fosztani az egyenlő méltóságtól, egyenlő figyelemtől.

És persze legitim vélemény azt mondani, hogy téged nem érdekel a politikai töltet. Oké. De az, hogy az, hogy az addig logikusabb, átélhetőbb történet rosszabb lesz, mert az az elvárás nem fontos, hogy te igényesebb szórakozásra vágysz? Hogy egyre több mindent szúrnak el azzal, hogy a politika fontosabb, mint a minőség, és sokan már ezért nem járunk moziba sem? 

Ha az alapokat nézem, a könyvekben egy olyan történetet látok, ami érdekesebb a Game of Thrones-nál, fontosabb témákkal foglakozik. S ennek a történetnek van vége, megfelelő koncepció szerint van megírva. A sorozat kapcsán látunk javarészt jó jelmezeket, szép környezetet, sokk színésztől szenzációs színészi játékot, tehát lehet egy nagyon jó alkotás. Másik oldalról nézve a Game of Thrones megfilmesítését felvállalni akkor nagy bátorságra vallott a HBO-tól, mert kevés volt a hasonló előzmény, a széttartó befejezetlen történet is kockázatot jelentett. A NetFlix a már várható biztos sikerre tekintettel egy egyszerűbben megvalósítható történetet vett meg, kicsiti gyáván kerültek a közvetlen versenyhelyzetet, és a sokkal jobb alapot elkezdte politikai propagandávan lemásolni.

Abban az évben, ahol sok díj arról szólt, hogy vagy tarolnak, vagy pofára esnek és már a hasonló propagandát amúgy jól tűrő újságírók is pofára ejtették őket. Ha nem tőrődünk a hibákkal, nem törődünk a propagandával akkor egy látványos, érdekes fantasy alapját látunk és reménykedhetünk, hogy a Netflix javítani fog a helyzeten. Ha viszont nem ez a helyzet, akkor ki kell mondanunk, hogy annak aki amúgy jól tűri, szereti a Netflix féle időnként túltolt propagandát ez egy szépen leforgatott Netflix alkotásnak tökéletesen megfelel. Nem több, nem kevesebb. Aki viszont ezért vagy másért kerüli a Netflixet annak nem éri meg ezért előfizetni. Márpedig az egynek jó lesz, egy sok szempontból rosszabb szolgáltató kínálatában konklúzió nem egy fényes vélemény... 4/10-nél a legjobb színészi és operatőri munkával sem ér többet.