Menekülés a szakadék felé

Hogy a növekedés fenntartható volt, vagy kontrollálhatatlan robogás a szakadék széle felé? Nem tudjuk, a csúcs azonban már látszott. Gyorsan növekvő bevételekkel, de ezeket is megelőzve növekvő költségekkel, a geek szubkultúrából való kitörés lehetősége amit a komoly sikert jelentő fantasy regények hoznak el, ugyanis gyors növekedést hoztak, ám nem volt aki ezt finanszírozta volna, és a csapatból Lorraine érkezéséig egy igazi üzletember hiányzott aki tudta volna kezelni a növekedést, a lehetőségeket, a helyzetet, az ügyfélkapcsolatot és megannyi más dolgot. Ezek nélkül ugyanis a stabil növekedésből is öngyilkos roham lett. A céget jobban átlátó megbízott vezető pedig vásárlási lehetőséggel könnyen lehetett trójai faló.

1985 ismét furcsa év a TSR életében, a kínálat ismét bővül. Az Oriental Adventures hatalmas siker, van miért új játákokba, új kiadványokba fogni, a lelkesedés és a lendület még kitart egy darabig. Az Oriental Adventures ugyanis igen sikeres, lényegesen bővíti is a kínálatot, új világot, új jellegű játékot kínálva. A gyors növekedéssel azonban a management továbbra sem tud lépést tartani, a korábbi visszásságok maradék visszhangja mellett pedig a felhalmozott adósságból következő új konfliktusok is mérgezik a hangulatot. Persze a kívülálló számára ez a TSR aranykora, ez az az időszak amikor az AD&D elsői kiadása igazán sikeres, amit megannyi játékos az aranykorként él meg. Talán nem is véletlenül. És talán nem is véletlen, hogy ez az aranykor nem lehetett tartós. A túl gyors növekedés nem lehet tartós, az előre menekülés a konfliktusokból egyszer kifullad, és a növekedésre méretezet cég bizony nehezen tud megbírkózni az új helyzettel. És közeleg a csúcs, ami felé eszeveszett tempóban robog a TSR hullámvasútja...

Persze 1985höz köthető még egy érdekes könyv: Az Unearthed Arcana. Sokak szemében legendás ez a kiadvány, sok itt is megjelent szabályt a magyar játékosok is nagyon kedveltek, ám a szabályok jelentős része nem új volt: Hanem a The Dragon számaiban már korábban megjelent kiegészítéseket, ötleteket, szabályokat ollózták össze. Egy könyv, amiben minden egyben van, persze sokkal kényelmesebb mint megannyi újságot magunkkal cipelni, de láthatjuk, hogy már ebben az időben is divat volt a meglévő tartalom újrahasznosítása. Hogy ez jó vagy nem, azt nehéz lenne megmondani. Mindenesetre tény, hogy az Oriental Adventuers és az Unearthed Arcana szép bevételt hoz a TSR kasszájába, az adóság pedig könnyen a jövőbe való befektetésnek tűnhet. Persze a jövőbe való befektetés csak pénz és befektető birtokában képzelhető el, e téren pedig a helyzet javarészt változatlan. Tudom, a vásár után minden kofa okos, de a TSRnak bőven volt esélye. Csak az akkori management így nem látta, így a pénzügyi krízis megoldásához valószínűleg tényleg kellett a vezetőváltás. Aminek persze a legtöbb leváltott vezető nem örült.

Még mindig ehhez az évhez tartozik, bár már jóval kevesebb érdeklődést hoz a D&Dhez megjelent Immortals set (Gold Box), ami ugye a már "halhatatlanok" közé emelkedett félisteni hatalmú karakterekről szól. Akinek nem kellett az Advanced, de kedvelte ezt a magasabb szintet annak bizonyára jó volt ez, de ez nem a tömegeknek szánt termékek közé tartozik. Míg egy alapkönyv, van alapdoboz a játékot kipróbáló "tömegeket" célozza meg, addig a kiegészítők többsége már csak a stabil játékosbázisra számíthat, sokszor annak csak egy szűk körére. Mivel az Immortals box csak az igen magas szintre eljutó, klasszikus D&Dnél maradó, de az Immortals box által hozott újdonságokra fogékony játékosokat célozta meg, ezért ez bizony nem volt az év nagy sikerei között.

És még mindig 1985 kapcsán kell megelmlíteni egy apróságot. Ekkor jelent ugyanis meg a Chainmail utódjának szánt Battlesystem, ami részben egy AD&Dhez és D&Dhez való csata rendszer, részben pedig egy ezekre alapuló wargame megoldás. Sikerült kicsit visszatérni a Wargame-s gyökerekhez. Ez szép is volt, jó is volt, és bizonyára sok rajongó örült neki, bár a Battlesystem felénk kevésbé volt népszerű. Igaz, errefelé nem volt korábban wargame őrület, és az is tény, hogy külföldről ólomfigurákat behozni ekkor még igen nehéz lett volna, később pedig már más wargamek hódítottak. Ne feledjük kis hazánk "halmozottan hátrányos" helyzetben volt ekkor még, a valutakeret szűkös volt, és ugye utazáshoz kötődött. Persze az országnak is kevés devizája volt, és az átlag magyarnak nem is volt szüksége a hanyatló nyugat pénzére, ekkor ugyanis még csak távoli álom volt a világútlevél. Igen, ez az irat fontos lehet még, a hazai szerepjáték története kapcsán, és ha a D&Dvel kapcsolatban a hazai piacra gondolunk, akkor szintén érdemes lesz róla beszélni. De mint mondtam még messze van. Az "ólomfigurás" csataszimuláció ekkor sem volt túl messze a D&Dtől, AD&Dtől...

Ha a Battlesystem említésre került, nem árt említeni a H1 kalandmodult sem, ami erdetileg egy önálló kalandmodul lett volna, később mégis egy 4 részes sorozat nyitó darabja lett. Eredetileg világfüggetlen volt, és a BattleSystem támogatása volt a célja, a H3 azonban az egész sorozatot visszamenőleges hatállyal a Forgotten Realms világára helyezi. Ezt azonban ennek a modulnak a megjelenésekor értelemszeűen senki sem tudta. Sőt: A legtöbb ember szinte biztos volt benne, hogy az AD&D és a D&D éppen alapértelmezett világaihoz szánták valamennyire a számos csatával ékes kalandmodult. Persze a sorozat elején kötelező a BattleSystem, a H2 nem használja, a H3 esetén ajánlott, míg a H4 esetén opcionális. Mindenki döntse el, hogy hova helyezi a sorozatot. A Battlesystemes kötődés viszont tény.

Ha már kalandmoduloknál tartunk... 1986ban jelenik meg a TSR újabb újságja, a Dungeon Adventures. Ez ekkor még a TSR játékaihoz készült kalandokat tartalmaz, később pedig a 150. számig jut el papíron, majd a Dragonnal együtt online újság lesz, beolvad a D&D Insider előfizetésbe. Erről az ügyről még lesz szó, és a környező botrányról is. Érdekes egy történet lesz az is, de egyellőre érdemes egy kicsit más szemmel is nézni a Dungeon magazint. A külön megjelenő kalandok mellett volt egy olyan 2 havonta megjelenő magazin, amiben számonként 4-5 kalandmodul biztosan helyet kapott, ezzel pedig a klubokban, leírt kalandokból mesélő közösség igen komoly eszközre tett szert. A boltokkal összenövő klubokban bármikor kipróbálható játék akár a növekedés záloga is lehetett.

Nem volt ez rossz taktika, és bizony a Dungeon magazin neve is közel olyan patinás mint a Dragon-é, és a magazin "elvesztése" éppen olyan fájdalmas. Ne feledjük: Az online Dungeon már nem kínál tömegéve válogatott kalandokat, a honlapra való egyszerű support cikkek viszont ezt nem pótolják. Inkább úgy látszik, hogy a kiadó pénzéhes, és amit ingyen kellene adnia azért is pénzt kér, és a neves magazin múltját használja ehhez cégtáblának. A mostani hiány jelzi azonban a legbiztosabban milyen hatalmas előrelépés volt a Dungeon magazin megjelenése. Persze a hiány kétes: Hiszen a Dungeon magazin kalandjait nem a rendszer alkotói írták, külsősök álltal írt kalandmodullal tele van az Internet. Hiába mondjuk: megint más kézben tartani az újságot, átnézni az új (és vállogatott) ötletet és akkor is lemesélni, ha éppen nincs az asztalnál számítógép és nem akarunk nyomtatni... Marad a netről összevadászott kalandok vállogatása és kinyomtatása a jó öreg Dungeon magazin megvásárlása helyett. Persze tény, hogy a sok elérhető ingyen kaland korában bizonyára nehezebb lenne a Dungeon magazint jó példányszámban eladni.

Ugyanakkor sokan mondják: Kétes érték a Dungeon, mert bár kétségkívül hasznos és szeretett magazin volt, és az előfizetőknek hála stabil bevételt jelentett a TSRnak, bizonyára sokat segített a cég anyagi helyzetének stabilizálásában, mégis kétélű fegyvernek bizonyulhatott. A játékos immár nem tért be "csak egy kalandért" a közeli hobbi store-ba, nem nézte végig az új kínálatot, az ő csapatát ismerő eladó nem tudta rábeszéli újabb könyvekre, hiszen a kaland az előfizetésének köszönhetően egyenesen a postaládájába érkezett.