Amikor az AD&D jellemeiről kell beszélnem, óhatatlanul a fordítás során elvesző árnyalatok jutnak az eszembe, onnan pedig egy másik rendszerrel, a Shadowrunnal kapcsolatos kis történet. A SIN (System Identification Number) kifejezésből a magyar fordítás során RASZ (Rendszer Azonosító Szám) lett, szó szerinti fordítása a kifejtett kiegészítésnek. Csak éppen a SIN bűnt jelent, a RASZ alapján pedig a rasszra asszociálnánk. Nem mindegy, hogy valaki SINless, bűntelen, vagy RASZtalan. Ahogy az alignment szóból jellem lett, látszólag szépen leírja a "jellem" funkcióját a játékrendszeren belül. De ugye tudjuk, hogy a jellemet, a személyiséget az angol máshogy mondja. És nem véletlen, hogy a szóba jövő kifejezések közül pont az Alignment-re esett a választás. Persze ez egy hosszú történet, és az okok és a kifejezés értelmezése, az értelmezési lehetőségek is változtak. Csakhogy ezek közül egyik sincs benne a magyar jellem szóban. Tudod hogy mondják angolul azt, hogy jellem?

Character. Tudom, ez most sokaknak fájt. De aki nem hiszi ellenőrizze mondjuk a SZTAKI szótár segítségével. Egy asztali harci játékból pont úgy lett szerepjáték, hogy személyiséget, árnyalt jellemet kaptak a figurák. A character szó használata jogos. Ezt viszont karakternek fordítjuk, érthető okból. Az idegen szavak gyűjteménye bár ismeri a karakter szót, nem sokat mond az eredetéről. Valószínűsíthető azonban, hogy éppen úgy az angolból került át a szó a magyarba, mint a farmer... Ami ugye angol nyelvterületen véletlenül sem jelent farmernadrágot, mert azt jeans-nak hívják, és véletlenül sincs rokonságban a pants-sal ami meg nadrágot jelent. De a "farmer ing" kapcsán sem jó a "jeans" felől továbbgondolni a kérdést, akkor előkerül a Denim szó. Furcsa nyelv ez az angol, nem?

Ha a "karakter" az a figura jelleme, akkor ugye senki sem hiszi, hogy az "alignment" meg a jellem jelleme lett volna. Miért is lett volna az? Azaz a jellem szó használata mindenképp szerencsétlen. Tudom: furcsa játék ez a nyelvvel. De egy dologra rámutat: amikor ezt a játéktechnikai kifejezést megalkották, ismerték a célját, többféle szó közül válogathattak, csak éppen a jellemnek megfelelő character szó nem jött szóba. Beszélhettek volna elvekről, etikáról (akár tulajdonságként), emberiességről, személyiségről, és még sokminden másról, Mégis megmaradt az alignment szó. Ami inkább együttállást, összetartozást jelenthetne mint jellemet. Egy kidolgozatlan, kétpólusú világban megjelentek a törvényesség és a káosz képviselői, valamint a semlegesek.

A "jellem" ekkor sokmindent elárult a karakterről. Ebben a kicsit fekete/fehér világban elmondta, melyik oldalt képviseli a karakter, kik a szövetségesei, melyik oldal elveit vallja többé-kevésbé, hova illeszkedik be. Tökéletesen elegendő volt ahhoz, hogy egy csapat tagjai nagyjából összeférhetőek legyenek, hiszen alap elgondolás volt az, hogy egy jellemen belül a karakterek többnyire elfogadják egymást.2 A 3 jellemmel a rendszer tehát egy darabig remekül működött. Csakhogy ezzel volt egy apró gond. A 3 jellem hosszabb távon tarthatatlannak bizonyult. Az rendben van, hogy a törvényes lovag saját magát látta hősnek, mert megvédte országának lakóit, királyát, a rendet és a törvényt fenntartotta, így a törvényes csapatnak is hősei voltak... És a kaotikus csapat is küzdhetett a szabadságért, a mindenkinek járó esélyért, a jólétért. Meghatározni a jót és a gonoszt már ekkor is aknamezőnek bizonyult volna.

Amint a jó lovag, aki amúgy a törvényesség őre, maga is tett volna a zsarnok ellen, és inkább dolgozott volna együtt a lázadók egy részével, mint a "szlávokat üldöző rabszolgavadásszal" (a rabszolgát jelentő slave szó az a szláv népek nevéből ered), hiszen az ő erkölcsei magasabb rendű, isteni, törvényei ezt követelték, máris megbomlott a törvényes csapat egysége, a hovatartozást jelentő jellem rendszer megbomlott. Amint pedig a D&Dből advanced lett, és nem a taktikai szabályok bővülése okán, hanem mert többet tudtunk meg a karakterünkről, a világról, ez a probléma még hangsúlyosabbá vállt volna. Megjelent az AD&Dben a 9 jellem. Csakhogy itt még mindig nem a szó szoros értelmében vett jellemről van szó, hanem egyfajta kötelékről, deklarált vagy hallgatólagos szövetségről.

Jól is volt ez így, hiszen ne feledjük, a leírt világ még ekkor is erősen opcionális volt, a játékosok jelentős része a taktikai játékok felől érkezett, és érdekes harcokat szeretett volna eljátszani. A csaták mellett akár Conan, akár valamely más fantasy hős harcait is a szörnyek ellen. De a játék alapvetően még mindig a szabályokra, a harcra fókuszált. Kevés volt az irodalmi háttér, kevés volt a jól kitalált világ, így törvényszerű volt, hogy a játékosok jelentős része a földi mitológiából merített, innen keresett érdekes hősöket (ne feledjük: Az ilyen taktikai játékok kapcsán a történelmi és mitológiai ütközetek is fontosak voltak!). A játék pedig ezt a közösséget kellett, hogy kiszolgálja. Így pedig a földi kultúrák, földi minták érthető módon kerültek a középpontba.

Ha a keresztények által oly sokszor gonosznak bélyegzett indiánok is semleges jók voltak, az ő örök vadászmezőjük (jó sok vadásszal és ragadozóval, vérrel és halállal) is egy jó sík kellett, hogy legyen akkor bizony a kötődés alapú jellemrendszer érdekesnek bizonyult. Kiváltképp azért, mert továbbra sem sikerült megmondani, hogy melyik két karakter fér el egy csapatban, ám a jellemek mágiával való észlelhetősége, a jellemek elleni mágikus védelem lehetősége igen érdekes kérdéseket kezdett feszegetni. Főleg a jellemhez kötött papok megjelenése okán. A papok, "paplovagok" (paladin) jellemhez kötődése okán ugyanis érdekes helyzetek álltak elő. Ne feledjük az adott vallás papjairól szóló lehetőség ekkor még opcionális szabály volt, és a druida jelentette rájuk az egyetlen példát. Az indián törzs sámánja, és a katolikus pap is egyaránt jellemhez kötődő pap volt egy földön játszódó AD&D játékban. Esetleg ugyanahhoz a jellemhez kötődő pap is lehetett kis balszerencsével. Ezt a jellemet ami immár nem lehetet egy kézzel fogható "szövetség, kötődés" nem sikerült a vallással, hittel párhuzamba állítani.

A dologra remek megoldást adott a kozmológia, a létsíkokhoz való kötődés. És később azt is láttuk, hogy pl. Dragonlance világon az ilyen kötődés (ami tudatosan formálható) akár a holdakkal, más égitestekkel való kapcsolatot is jelenthetett3. Az egyes csillagképek is az istenekhez, az ő befolyásukhoz kötődött. A jellem pedig kezdett kicsit olyan lenni mint egy horoszkóp. Igen kötődsz valahova, e kötődés kívülről is befolyásolja a sorsodat, erőt ad. Sokaknál születésük óta megvan, másoknál a fajuk velejárója, megint mások tudatosan választanak, de mégis egyféle kötődés. Persze lehet ahhoz is kötni amikor valakinek a neve (és a mögötte álló védőszent) befolyásolja kicsit az életét, szokásait. Megjelent hát egy horoszkóphoz, névadáshoz, stb. hasonlatos alapú kozmológia jellem alapja.

Sok emberre ráismerünk, "tipikus skorpió", vagy "Móricka", de ugye mégsem határoz meg mindent egyik megfogalmazás sem. Egy létező mágikus kapcsot viszont a mágia érzékelhet, egy mágikus védelem pedig megcélozhat. A jellem így megközelíthető kozmológiai alapon is. Csakhogy a dolognak még mindig nincs vége. Mert nem tudjuk, hogy melyik jellemhez milyen normák tartoznak, mi kell e kötődés fennmaradásához, mikor kötnek tettei valakit egy másik síkhoz, csillaghoz, szenthez? Valamit még tenni kellett a jellem rendszerhez, ki kellett tölteni tartalommal. Ez pedig nehéz feladat volt, hiszen olyan értékrendet kellett találni amit megért és elfogad az átlag játékos.

Hasonló a hasonlóhoz kerül, egyszerű volt erre építeni a síkok működését. Egyszerű logika ez. "Az kerül a mennyekbe, aki nem teszi magának vagy másoknak pokollá azt." Egyszerű és logikus érv, amit mindannyian el tudnánk fogadni addig amíg nem szembesülünk milliónyidogmával ami ezt megpróbálja elfedni, felülírni, körülírni, megváltoztatni. Persze az elmúlt párezer évben sokan igyekeztek ezt az igazságot átformálni azzá, hogy "az kerül a mennybe akinek mi megengedjük mert a mi dogmáink szerint él, a mi hatalmunkat szolgálja, tőlünk vesz búcsúcédulát". Az utóbbi hazugsághalmazt akkor sem lehetne igazán "törvényes jónak" beállítani, ha a még mindig földi vallásokban gondolkodó játékos ott szeretné látni a katolikus egyházat és minden ahhoz hasonlót. Ezt a mintát oly sokan szeretnék pozitív példaként látni.4

Furcsa dolog: Bár ekkor készült Greyhawk világa és sokan azt tartották, ez az alap AD&D világ, mégis akadt pl. a "Legends and Lore" és számos más könyv ami a földi vallásokkal foglalkozott, és később is láttunk a földön játszódó fantasyra támogatást. Ez sok szempontból jó, sok szempontból viszont roppant kényes téma az inkvizíció, az ellenreformáció, amerika lerohanása, a keresztesháborúk, a kereszteslovagok által ostrom után sorozatban megerőszakolt nők, stb. megannyi "aknát" jelentenek, ahol az addig szórakoztató játékból veszekedés, sértődés keletkezhetett. És ahol a "jellem rendszer" segítségével egyik oldalt jónak beállítva rengeteg játékost lehetett volna elidegeníteni. Kerülni kellett hát sok értékítéletet, és sokkal megengedőbb megoldást kellett találni. Sokféle hit képviselői kerülhettek ugyanannak a létsíknak más más rétegére, a 9 jellemhez pedig 17 sík tartozott. Persze a jellem rendszer kapcsán meg kell érteni azt is, hogy az egyes hitekhez miért is olyan jellem tartozik amilyen.

Nem merném azt mondani, hogy a TSR alkotócsapata ezt tudatosan felmérte, sokkal inkább egyszerűen megpróbálta a piac elvárásainak megfelelő helyre bedobálni az egyes vallásokat, így alkotta meg a jellemeket. Azonban a rendszer belső logikája megkövetelte, hogy jópár dolog magától is a helyére kerüljön. Miért is? Erre a legjobb példa az egész rendszert átható keresztény erkölcsiség helyére illesztése, ami furcsa módon olyan szépen illik a helyére, mintha eleve oda illesztették volna. És furcsa módon akár az iszlám, akár a zsidó hit, akár sok más vallás pont ennek köszönhetően illik bele egy saját maga által is elfogadott helyre.

A kozmológiai jellem rendszer kapcsán pedig el lehetett mondani, a kereszténység jellemét nem a pápa vagy az inkvizíció alapján kell megítélni, hanem Jézus alapján, hiszen a keresztény ember elvben hozzá kötődik. Márpedig Jézus elveit könnyű értelmezni, döntően két fontos példabeszédét érdemes kiragadni. Az egyik példabeszéd az amikor Jézust megkérdezték melyik törvény / parancsolat a legfontosabb. Ismerjük a választ: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl, és teljes erõdbõl!... Szeresd felebarátodat, mint magadat." A válasz második felét akár a jóság egyfajta definíciójának is felfoghatjuk, és még fogunk róla beszélni. Ellenben a mondat első felével igazán nehéz lenne mit kezdenünk.

Hacsak nem állítjuk párba az eredendő bűn néven ismert fogalommal. Amit sokan a "tudás fájának" egyszerűsítenek az "jó és a rossz tudásának a fája", képesség arra, hogy valamit ne elfogadjunk és örüljünk neki a maga valójában, hanem megítéljük, és sok dolgotmegkérdőjelezzünk, és boldogtalanok legyünk miatta, sok dologtól féljünk. Saját magunk válltunk képessé, hogy pokollá tegyük azt az életet amit addig menyországként éltünk meg. És igen, éppen ezért fontos a keresztényi megbocsájtás elsősorban annak aki megbocsájt (a bűn emléke nem teszi pokollá az életét) és nem annak akinek megbocsájtanak. Az szereti az Urat aki el tudja fogadni a teremtés művét, és szeretettel fordulni felé a kérdések helyett.Aki örül a világnak, és nem értetlenkedik, miért is hagyta ezt az Isten. Ez az elfogadás,tolerancia viszont szintén a jósághoz kötődik.

Ahhoz, hogy ne tegyük mások életét nehezebbé el kell fogadni a társadalmi normákat."Adjátok meg azért ami a császáré a császárnak; és ami az Istené, az Istennek." A társadalmi normákat Jézus bizony a hitből eredő törvények előtt említi. A fenti két legfőbb parancsolatból is a társadalmi normák elfogadása is betartása is következik, ugyanakkor elfogadva azt, hogy azok változnak, nem tehetőek vallási dogmákká. Ez pedig a törvényes jellem egyik alapköve. A mérce fontos pontjait e kép és ennek a tagadása jelölte ki. A többi jellem, a többi vallás jelleme, az egyes síkok jellegzetessége pedig a helyére került.

A dogmákat előtérbe helyező, merev és kevésbé toleráns harmonium kötődése a "törvényes jó" irányába tagadhatatlan, miként az is, hogy a hasonló a hasonlóhoz elve szerint idővel máshova kerülnek. A Planescape világának ez az ismert jelensége is tökéltesen illik a képbe. A jellemet kozmológiai alapon megközelíteni ezért is jó. Márpedig ebben a kérdésben akkor is lehet törvénye és jó egy pap, ha közben búcsúcédulát árul, az inkvizíció tombol, és ő maga is érzi, hogy az egyháza minimum a búcsúcédula kapcsán hazudik. Egyszerűen a kötődése, a hitéből adódó elkötelezettsége okán.

Ez igaz még akkor is, ha nem úgy gondolta, hogy "Szent Péter és utódai" (a mindenkori katolikus egyházfő, a pápa) rendelkezik szabadon a menny kapuja felett, így a búcsúcédula és a pápai tévedhetetlenség is hazugság. Még akkor is, ha tudta, a menny kapuját Jézus tanításai rejtik és ezek őrzését, továbbadást bízta rájuk Jézus. Nem jogról, hatalomról, hanem felelősségről van szó. Ha tudta, hogy a "cölibátus" a rá bízott tallér elrejtése, védelme a befektetése helyett, ha nem értett egyet a katolikus egyházzal akkor is igaz lehet, hogy mind ő, mind az egyház törvényes jó maradt.

Ahogy később szép zöld könyvek dolgozták ki, a földön való szerepjátékot, és megjelentek más világok, a képbe,a komzológiai jellemek rendszerébe mégis minden szépen belefért. A jellem kapcsán a földi hatalmak helyére síkokat, kozmológiát illesztve, összekapcsolva azt a holdakkal, csillagokkal, sikerült egy olyan jellem rendszert alkotni, ami ha nem is tökéletes, mégis sok rendszerben remek támpontot adott a karakterek kijátszásához, sőt bizonyos korlátozásokkal a csapatok alkotásához is. Persze az AD&D közben változott. A híresebb kalandmodulok közül az I-6 Ravenloft sem volt egy alkalmas, a DL sorozat pedig akár egy évre is elegendő volt, megjelentek hát az egységes világban zajló életutak. A változás sokmindent érintett, és egészen a Dungeon Crawlhoz való visszatérésig rendben is volt minden. Aztán a 4. kiadás újra változtatott a jellemeken. Erre is kitérünk majd egy későbbi cikkben.

A kiadó / fejlesztő cég TSR neve a "Tactical Studies Rules" rövidítése volt, eredendően a figurás taktikai játékokból fejlődött ki a D&D. Ennek a történetéről később külön cikkben írunk.Ebben az időben a taktikai játékokat és az újonnan megjelent szerepjátékokat jelentőr részben klubbokban játszották. Ehhez alkalmazkodva cél volt, hogy könnyű legyen "kompatibilis csapatot" alkotni, és ehhez illeszkedő "kalandmodult" gyorsan lemesélni.Igen, a varázslók, és a köpönyegüknek megfelelő színű hold kapcsolatáról, a holdciklusról is van szó. Ergo egyfajta "asztrológia" ekkor játéktechnikai jelentősséggel bírt. Nem csak a D&D és az AD&D kapcsán érdekes e példa megítélése, hanem pl. a MAGUS kapcsán is ettől olyan érdekes a Shadon kérdés.