Home

Sokan mondják, nem kell sokat tudni, hiszen a világban a mágia istene lehet jó, és ebben az esetben oka lenne mindenkinek bízni abban, hogy a mágia nem jelent fausti alkut. Igaz ez? Ha a világban egyetlen "gonosz mágia" is működik, akkor több is működhet, bármikor előkerülhet olyan varázslat ami fausti alkut jelent. Aki a világban csak a fehéret és feketét ismeri, könnyen meggyőződhet arról, hogy akár a sötétszürke sem fekete, könnyen megy bele egy igen veszélyes fausti alkuba.

Nem hisszük? Elég egy való életbeli példát mondani. Aki a hitétől vezérelve egyházi iskolába küldi (kényszeríti) a gyerekét, anélkül, hogy akár csak kérdezne, vagy akár elhinné a gyerekek panaszait, könnyen fut bele egy olyan helyzetbe, ahol csak utólag derül ki, hogy az elit iskolában molesztálták a gyermekeit. Hány, mélyen vallásos szülő gondolta azt, hogy az egyházi iskola vélt vagy valós előnyeit akár ismeretlen áron is vállalta. Az árat pedig a gyermekei fizették meg. Megvédte őt ettől a hite?

Egy fantasy világban persze lehet papi mágia. A fantasy világ esetében a vallás nem pusztán hit kérdése, hiszen bizonyítható az egyes istenek léte. A hit és a bizonyítékokon alapuló tudás nem feltétlenül azonos fogalmak. Érdekes megmagyarázni ilyen helyzetben mi a hit, hogyan lehet korrupt egy egyház (ha nem kap a pap hatalmat az kiderül), mit is jelent ott egy hívő (vagy akár egy pap) hite. Nehéz kérdés. De egyellőre tegyük fel a kérdést máshogy: Ez a bizonyosság kizárná a hasonló Fausti alkukat? Ez javarészt az egyházon, a papokon és az általuk tisztelt isteneken múlik.

Ha az egyház minden varázsló minden megtanult varázslatát papi mágiával ellenőrzi és közben biztos lehet benne, hogy a saját mágiája is tiszta, akkor elkerülhetőek a hasonló csapdák. De hol van ilyen ellenőrzés? Minden egyes új kutatásnál? És vajon az egyház mindent látó szeme, a totális kontroll sem segítene egy jó világképhez. Inkább sok barátságos papot képzelnénk el, akik nem gyanakodnak minden egyes varázslóra, nem tűnnek előítéletesnek. Azaz az szoros egyházi és isteni ellenőrzés bizony a legjobb indulattal sem tűnik járható útnak. Marad hát a másik megoldás: A mágiáját saját maga ellenőrző, a mágiaelméletet ismerő, arról vitatkozni képes varázsló.

Elfogadtuk, hogy a legjobb eset, ha a mágia egyik fontos eleme célpont megnevezése, az, anyag, a hatás megnevezése. Egy mágikus szimbólumrendszer ami a tárgyat, anyagot, hatást a funkcióján, a nevén keresztül képes megfogni. Az ilyen mágiával nem csak megcélozni és azonosítani, de "felidézni" (és megidézni), megteremteni, vagy éppen a meglévő tárgyakból megformálni is lehet az megnevezett tárgyat vagy hatást. A névadásra épülő mágia, nyelvek adománya, ideamágia, sorolhatjuk a fogalmakat amik pontosan erre épülnek, mint Mage esetén használt fókusz is ilyen. A rendszerek hasonlítanak egymásra, de messze nem egyformák.

Az állatok a vizeletükkel jelölik meg a területüket. Az ember nevet ad nekik. A helynevek változása is éppen ezért fontos, aki a hely nevét át tudja írni, az uralja is az adott helyet. A mai politika egyik furcsa jellemzője is a közterületek átnevezése jelentős hatalomváltásokkor. Ilyenkor nem számítanak a költségek. A legnagyobb gazdasági gondok esetén is jut idő erre a rítusra. Hogy egy rezsimnek az a fontos, hogy saját maga "uralkodjon" a névadással, vagy csak a más által adott nevet akarja felülírni? Mindkettőre van példa.

Nevet adni, megérteni, uralni... Ez a rituálé megannyi dologra kiterjed. Mondják, ha egy szellemnek ismerjük a valódi nevét, azt is uraljuk. Sok mitológia, minden tárgynak, élőlénynek, helynek szelleme van. Hogy ezeket milyen néven említik az természetesen az adott hit tanaitól függ. E mitológiai "lények" megjelennek sok szerepjáték világában is, de ott nem feltétlenül adják a tárgyak esszenciáját, van ahol csak egy szörnykönyv átlagos szereplői. Ha azonban ezek a szellemek jelentik a tárgyak esszenciáját, a szellemre hatva pedig a tárgyra (az ő világi megtestesülésére) is hathatunk, akkor máris eljutottunk egy mágiaelméleti alaphoz.

Ha a természeti jelenségek is bírnak ideákkal, akkor megkapjuk az őselemeket, és a hozzájuk kapcsolódó elementálokat. Ezzel megvan egy ismerős pont. De persze nem ez lesz az utolsó. Most már látjuk, hogy a lények esszenciáját jelentő "helyi szellemekről" sámánok is beszélnek valamilyen formában. A Japán sintoisták Kami (神) néven ismerik őket, a szanszkrit nyelv pedig deva (देव) néven ismeri a hasonló szellemeket / istenségeket. E kifejezést a hinduizmus minden jó szellemre alkalmazza.

Hogy a devil szó a görög diabolos szóhoz köthető, vagy inkább a deva női változatához a devi-hez? Jó kérdés, mindkét magyarázat mellett hallottam jó érveket. Hogy hol találkozott a kereszténység az indiai mítoszokkal? Például a Roma törzsek érkezésekor. Akik esetében a Deva helyett már devla szót használtak. Vagy a Devel és Del néven is beszéltek istenekről. A devel szó a kereszténység szemében egy "hamis, pogány isten"-t mutatott. A diabolus, a belőle eredő deofol vagy német nyelvterületen teufel (nem csak a macskafogóból ismert név) hangzása is sokszor hasonló volt. És bizony a "sátán" hamis isten volt.

Az oldalon lesz majd szó a magyar ördög szó eredetéről, ami eredendően "őr dög" volt, azaz valamilyen őrző szellem, csak erről más készíti a cikket. A nevek torzulnak, új jelentés társul hozzájuk. Vajon, ha a hit, a nevek jelentése változik az visszahat valamilyen módon a szellemre, s azon keresztül a világban megjelenő jelenségre? Van-e értelme annak a jelenségnek, ahogy a korábbi "jó" erőket az újabb "jó" vallások gonosznak mutatják be?

Azt kell mondjam, hogy a legtöbb fantasy világ realitása szerint van. Sőt. Sokszor mondják azt, hogy az adott világ isteneinek léte, hatalma elsősorban a hívek számától függ. Hogyan lehetséges ez? Sokan mondják, a hit az egységbe forrasztja a személyt és az általa megtestesített koncepciót. Egy tipikus fantasy játékban ettől uralja egy istenség a villámokat, másik a tüzet. Sőt nem csak uralja, hanem ő jelenti az adott dolog ideáját, a neveken keresztüli birtoklás, uralkodás egy érdekes területét látjuk.

Ez pedig azt is elmondja mi is a legfontosabb feladata a papoknak, miért fogja a legtöbb pap a vallásával kapcsolatban az igazat terjeszteni. De nem feltétlenül, lehet az adott vallást többnek, vagy éppen "egyedülinek" is mutatni, ki lehet építeni ezt a kapcsot. Csak ehhez viszonylag nehéz lesz megkérdőjelezni a többi hitet. De ebben az esetben már a többistenhitek és egyistenhitek párhuzamos jelenléte is elképzelhető. Hiszen bár az imának eléggé igaznak kell lenni ahhoz, hogy az adott istent erősítse, de a hatalma kiterjeszthető (vagy éppen szűkíthető) is a hit formálásával.

A fenti koncepció rengeteg játékra ráhúzható, és érdekes módon azt is segít megmondani mit tesz meg a jó pap az istenéért, miért is tanul, ehhez mit is kap. Sőt azt is, hogy sok rendszerben miért működik igen hasonló módon a papi és a varázslói mágia. De még az istenségek legyőzhetőségére (akár mágiával) is magyarázatot kapunk.

Érdekessége a fenti koncepciónak, hogy egy tárgyhoz nem feltétlenül egyetlen idea tartozik. A zárnyelv önmagában is létezik, de része a zárnak, az ajtónak, a háznak és akár a világnak is. A tárgy lényegét adó szellem, lehet tudat nélküli esszencia, valamely értelmes helyi szellem, vagy valamelyik megnevezhető, megismerhető istenség / totem. Furcsa módon a zárnyelv kapcsán viszont nem csak ezek a szellemek merülnek fel, hanem az anyag szelleme is. S ha az anyag elemekből áll, akkor az elemek szellemei is.

Az elemek egymással versenyeznek, sok más idea hat az anyagra... Sok rendszer valamilyen módon különbséget tesz az anyagok között, és bizony sok "nemesebb" anyag teremtését is megnehezíti. Erre kétféle magyarázat van. Az egyik gazdasági, a másik mágiaelméleti. Gazdasági alapon azt mondanám, a nehezebben megteremthető, hasznos anyag drágább és értékesebb is lesz. A másik oldalról való magyarázat viszont még érdekesebb: A gyengébb és kisebb hatalmú szellem kevésbé tudja "kisajátítani" az adott tárgyat, ez pedig látszólag összetett anyagokra (fa, kő, stb) lesz jellemző. Az erősebb szellemek tisztább, rendezettebb, nemesebb anyagokhoz vezethetnek. Az erősebb szellemet pedig nehezebb megidézni, felidézni.

Ha pedig így nézzük, akkor az anyagok értéke és a teremtésük nehézsége között sok rendszerben meglévő összefüggés is magyarázható ezen az alapon. Mindegy, hogy a M.A.G.U.S. anyagcsoportjairól van szó, az anyagteremtések esetében aranyban mért értékhatárról, stb. bármelyik visszavezethető lehet erre a koncepcióra. De azt is segíthet megmutatni, hogy megannyi mágikus eszköz, vallási ereklye, stb. miért készül efféle anyagokból.

A dolog kapcsán érdekes, hogy az összetett anyagok kapcsán nincs szükség az ott megjelenő anyag feletti teljes uralomra, a szennyeződés, a pontatlanság, az ott maradó egyéb hatások ellenére a fa fa marad, csak kicsit másmilyen. A gyémánt esetében a hiba már súlyosabb következményekkel járna. Ezért is kell jobban uralnia egy anyagi szellemnek a jelenlévő anyagot ahhoz, hogy minden tökéletes legyen. Erősebb uralom, erősebb szellem, nehezebb is ilyen anyagokra mágiával hatni.

De vajon az ilyen nemesebb anyag ritkább is lesz? Ez elsősorban azon múlik, hogy mit tartunk a szellemek erősségéről. Kétféle véleményt is el tudunk fogadni. Az egyik szerint mint oly sok helyen, itt is a természetes eloszlás a jellemző. A legtöbb anyag átlagos. Az átlagosnál sokkal rosszabb "elátkozott" anyagok éppen olyan ritkák, mint az előnyös tulajdonsággal bírók. De csak az utóbbiak lesznek drágábbak a közönséges anyagoknál (ritkaságuk okán). A második feltételezés szerint minden anyagi szellem egységes erősséggel "indulna", de egy részük tovább fejlődik. A leggyakoribb az alap erősség lesz, utána minden erősség egyre ritkább. Nem harang görbét látunk magunk előtt, hanem a társadalom rétegződését bemutató piramisdiagramot.

A lényeg mégis ugyanaz: Az igazán jó anyag valószínűleg ritka is, és ehhez mérten drága is. Van összefüggés az anyag pénzbeli értéke és tulajdonságai között. Van némi racionalitása az "x arany értéket teremteni képes" varázslatoknak is akár. Ezek az összefüggések jelentik azt az alapot, amire a varázslónak szüksége van. Így gyakorlatilag az anyagszerkezet kérdései akár át is hidalhatóak. Ehhez nem kell más csak elfogadni, hogy a varázsló ezekre a szellemekre, ideákra hat, a többi pedig megy magától. Enélkül egy darab fát is nehéz lenne megteremteni, ugye? Azaz látszólag elegendő ez a tudás. Az egyes szellemeknek viszont lehetnek titkai, lehetnek a varázsló tudásában fehér foltok. Lehetnek misztikus részletek.

De mit tud a varázsló az anyagszerkezetről? Lehet-e riválisa a mágiának a technika? Minderről a következő oldalon.