Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Tartalomjegyzék

„Addig kell a hazugságot ismételgetnem, amíg én magam is elhiszem…”

Paul Joseph Göbbels

A számítógépet azzal a céllal alkották meg, hogy programokat írjanak rá, hisz sokkal egyszerűbb egy utasítássort lekódolni, mint mondjuk minden problémára áramkört építeni, ahogy a zsebszámológépek esetében ma is ez a helyzet. Az emberi agy viszont ennél sokkal fejlettebb. A környezetből kinyert információ [tapasztalatok] alapján képes önmagát átprogramozni, ezzel alkalmazkodva a környezethez. Az előző oldalból és a mottóból viszont kitűnik, hogy irányított input segítségével tökéletesen átprogramozható az, hogy valaki egy adott dologról miként vélekedik. Szép új világunkban ennek két neve van, az egyik a média, a másik a marketing.

Teszem azt, ha minden nap unalomig ismételgetnek valamit a híradóban, mondjuk bemondják reggel, délben és este, bizonyára arra fogsz gondolni, hogy ez valami fontos dolog lehet, miközben az igazán fontos dolgokról elterelik a figyelmed. Ugyanez van érvényben, amikor mondjuk a legújabb szappant, mosóport, vagy gyógyszer reklámozzák. Ha elégszer látjuk, bizonyára elhisszük, hogy az adott márka a kategória csúcspontja, ezért is olyan fontos, hogy még a filmek közben is azt sulykolják a fejünkbe, hogy melyik termékből tegyünk hétvégén a kosárba. A középkorban persze nem volt reklám, a helyekhez kötődő nevezetes termékek [a márkák akkori megfelelői] akkor szájról szájra és jó tapasztalatok miatt jutottak oda ahol most vannak. Nem beszélve arról, hogy mondjuk a helyi mikroklímát, flórát és faunát nem lehetett máshol reprodukálni, így mondjuk ha valaki cheddart akart enni, akkor bizony Somerset megyébe kellett mennie, ott is Cheddar faluba, a szállítási és tartósítási technikák fejletlensége miatt ugyanis amihez mondjuk Moszkvában cheddar néven jutott, az nagyon messze állt attól, amit Somerset megyében ehetett. Manapság a helyi barlangok körülményeit tökéletesen leszimulálják akár az ISS állomáson is.

Akkor termékek esetében értelmetlen volt a reklám, kivéve a szellemi termékeket, amik akkoriban a vallást jelentették. Ők voltak az akkori világ médiája és a tudás bástyája. Ma viszont minden termékhez és azon belül minden márkához [brandhez] igen komoly marketing tartozik, ami mivel mindenki tudja a programozás jelentőségét, általában majdnem annyit „eszik meg” a költségvetésből, mint a teljes profit, de ha nem volna, akkor annyi bevétel sem volna. Hihetetlen? Meglepő? Biztosan mindenki hallott a „nagy leleplező botrányos könyvekről” amikben az XY ipar szennyesét teregeti ki egy elégedetlen dolgozó. A nagy „átverések” amik ott lelepleződnek, persze mind erről szólnak. Meglepődnél, ha azt is hozzáfűzném, hogy valószínűleg ezeknek a könyveknek nagy százaléka afféle ellenprogram funkcióval lett írva? Mert bizony ugyanezt követi el a kedves vevővel szemben a másik cég is, csak a saját szennyesét nem tárja a nagyérdemű elé.

Ha már a vallásra tértünk ki, ez a taktika nem csak azzal kapcsolatban működik. Ismerős mondjuk az a jelenség amikor két szerepjátékos azon hadakozik, hogy melyik játék az igazi?

A probléma ezzel persze ott van, hogy a rendszerek mind elavultak. Ezeket a rendszereket, illetve az alapjaikat akkor fektették le, amikor Tolkien volt az atyaúristen és ezek a játékok még épphogy csak leléptek a sakktábláról és az eredeti ötletgazdák halála és a rendszer kiadása között még 50 év sem telt el.
DnD 1974: Tolkien †1973, Lovecraft és társasága, [ha nem bánjátok a vallási és mitológiai műveket nem emlegetem, de tudom, hogy azok is sokat tettek a dologba]
Call of Cthulhu 1981: Lovecraft †1934, Robert E. Howard †1936, August Derleth †1971, Robert Bloch †1994, Clark Ashton Smith †1961
Cyberpunk: 1988, William Gibson és a többi alkotó még ma is élnek és alkotnak

Amikor megalkották a szerepjátékot, akkor a taktikai szimulációnak akartak mélységet adni, ami azóta egy kicsit túllőtt a célon, önálló műfajjá nőve ki magát. Ezzel persze változtak a célok, ezekhez viszont még nem nőttek föl se a rendszerek, se a fejlesztők, a játékosok viszont lassan két generáció óta ragaszkodnak hozzájuk [itt játékosgenerációt értek a generáción], sokszor egy öszvér makacsságával és egy inkvizítor meggyőződésével fölszerelkezve, ha vitában kell megvédeniük szeretett, hibáktól hemzsegő rendszerüket. Hát nem őrület? Nem őrület, csak vallásos vakhit. Félreprogramozás. Ismerős a Coca Cola story? Ugyanez a helyzet most is, csak nem ismeri föl senki sem, vagy ha föl is ismeri, addig amíg a régi rendszer bevételt hoz, fölösleges újat fejleszteni, elég a régi hibáit befoltozgatni, vagy elfedni egy kis könnyen beszerezhető sikerélménnyel és akkor a kedves játékos gondolkodás nélkül, vakhittel fogja azt hangoztatni, hogy a √2 az valójában 5, ha a szabálykönyvben azt látta mondjuk nyomtatási hiba miatt és még egy matematikus is letorkol, ha az történetesen kijavítja.

Ugyanez a félreprogramozás és vallásos hit az alapja az előző oldalon emlegetett drogoknak is, ahogy a placebohatásnak is. Ha valakivel elhiteted, hogy a drogok az égiekkel biztosítanak kapcsolatot, vagy mondjuk te hiszel ebben, akkor ha drogozol, a hallucinációkat égi jelenségeknek fogod látni. Ha azt mondják, hogy a ganjától okosabb leszel, akkor ha ganját szívsz, elkezdesz gondolkodni, hogy kipróbáld, tényleg okosabb lettél-e. Akkor is nekikezdesz gondolkodni, ha előtte nem tetted. Okosabb lettél? Nem, csak elkezdtél gondolkodni, amit eddig nem tettél. Ha gondolkodsz, akkor meg mpersze logikus, hogy okosabb leszel, mintha nem is gondolkodsz. Ráadásul egy szer sokkal erősebb placebohatást produkál ha érezhető mellékhatásai vannak. Ez különösen igaz a drogokra amik elég erőteljes hatást produkálnak.

Őrültek vagyunk? Nem, csak könnyen programozható élőlények, akik ennek a flexibilitásnak köszönhetik sikerüket [és persze a hihetetlen kreativitásnak és agressziónak]. Ezt a tulajdonságot pedig könnyedén kihasználják azok a „hackerek”, akiket erre képeznek ki és akik a gazdaság recsegő fogaskerekeit mozgásra késztetik, hogy a segítségükkel azt a pénzt kitermeljék ami ugyanezeket a kerekeket fogja majd olajozni. Ha viszont definíció szerint nézzük, akkor bizony, mindenki őrült. Csak azért nem vagyunk sárga házban mindannyian, mert még nem jelentkeztünk ezekkel pszichológusnál. Ő meg azért nincs, mert neki papírja van arról, hogy normális.

Comments on Félreprogramozva: Pillantás az őrület mögé

Be the first to comment
Please login to comment

You don`t have permission to comment here!

Útvonal

Aktuális gondolatok

Ha saját szerepjátékot alkotnál, legyen az első kérdés az: Van-e valami olyan játék, amivel játszanál, de nem elérhető a piacon?

Bejelentkezés

Kereső

Cookie kezelés

This website uses cookies to manage authentication, navigation, and other functions. By using our website, you agree that we can place these types of cookies on your device.