Home

Дед Мороз az orosz télapó eredetileg nem egy kedves figura, hanem egy hó- és fagydémon megannyi történet főszereplője. A fehér szűz hó sokak szemében a jóság és tisztaság jelképe, mások szemében viszont teljesen mást jelképez. Agathe Christie történetei között behavazott ház, hóakadály miatt megálló vonat is előfordult, és az önfeledt téli szórakozás, a fehér szín által jelzett tisztaság helyett a bezártságról szólt. A bezártságról, amire Sztálin és követő építettek. Az egy kis munka a gulágon, szibériában, az örök tél világában. Az Örök tél című film erről a világról szól.

Az Örök tél világa egy méltatlanul elfeledett világ. Klisé lett az, ha haláltábort ábrázol egy törtémnet, akkor az a második világháborút és az ottani áldozatokat kell, hogy ábrázolja. Mai huszonévesek ragaszkodnak foggal, körömmel a megörökölt áldozati pózokhoz, áldozati szerepekhez, akár a Gulág vagy mondjuk a szintén sok halálos áldozatot szedő Recsk túlélőivel szemben. Felemásan állunk hozzá a kommunista rendszerek bűneihez, még akkor is, ha itt nem 6-7 millió áldozatról van szó, hanem az eltérő becslések 25 és 60 millió közötti áldozatról beszélnek, akiket meghalni küldtek ezekbe a munkatáborokba.

Itt nem gázkamra volt, nem csendes elmúlás, nem lehet múzeumnak használni őket, és autóbuszos kirándulás során bemutatni a különös zuhanyzót. Akik itt halltak meg, azok többsége hosszú szenvedés után, lassabban halt meg. Éhen halt, megfagyott, sérülésekbe halt meg, vagy a többiek számára csak egyszerűen eltűnt. És a többiek hallották a helyi rémtörténeteket. A hó, a fagy nem mutatható be múzeumban, a reménytelenség, a rémtörténetek, a legendák világa sem. Nem csak arról van szó, hogy az időjárás miatt a kényelmes autóbusz nem visz el oda, de hogyan mutatod meg a hideget annak, aki meleg kabátban van, élvezi a fűtés előnyeit? Mert azt, hogy a munka után nem jut meleg ruha, nem jut érdemi fűtés, és az ember bőrére ráfagy a verejték, a fagyási sérülések környékén elhaló szövet, az üszkösödés fájdalmas sebekkel jár. 

Kellő rosszindulattal sokan holokausztiparról beszélnek, de gulágipart senki sem emleget, mert a gulág szörnyűségeiből nem lesz, nem lehet kereskedelmi termék. Osztályellenség bárkiből lehetett, aki az áldozati pózba ragadt elnyomókat akadályozta, belőled, belőlem, bárkiből. Nehéz elviselni, nehéz felfogni, hogy ez nem csak valamilyen csoporttal történt, hanem bárkivel. Akár azzal is, aki csak rosszkor volt rossz helyen, és az elvtársak nélküle nem találtak elég kulákot. És különben is, nem csak kellemetlen, kényelmetlen a téma, de aki a saját áldozat nélkül megörökölt áldozati pózhoz ragaszkodik, annak a szemében halálos bűn arról beszélni, hogy ilyen is történt, és ennyi más ember lett áldozat. 

Gamerek vagyunk, szerepjátékosok. Van amikor inspirálódunk a filmekből, és van amikor átkozzuk a filmet ami egy-egy játékból merített inspirációt. Gyenge utánérzés. Leülünk. Olykor cikket írunk. Szomorúan beszélünk arról, hogy a kommunista rendszer áldozatainak sorából valahogy kimaradtak azok akik nem voltak Kommunisták. Nagy Imre, aki sokakat juttatott a halálba, a gulágra, aki át akarta menteni a hatalmát bárhány más ember árán áldozat, mikor utólérte a döntés ő is feleljen, ne csak a kicsik. Újratemetés, királyi pompával, hőskultusz. A kis emberek, számos túlélő viszont egy arc, sokak szemében lényegtelen ki néz vissza a házfalról. Ők már nem fontosak. De azok az emberek akiket a Sztálinizmus többek között Imi Balsoj főelvtárs közreűmödésével küldött a fagyhalálba a messzi gulágon? Ők említést sem érdemelnek. 

Fontos, hogy forradalomnak hívják. Lehet, hogy az ellenforradalom találóan írja le, hogy mint ahogy az indiánregények ellentüze is tűz, a kommunista forradalom ellen indított ellenforradalom is forradalom, de a hős kommunista áldozatoknak sértő. Mert azt mutatja, hogy hiába küldtek annyi embert a gulágra, ők nem voltak elég kommunisták. Ezzel a vörös zászlós szemponttal, a sok ismerős arccal sokan kérdezik meg a rendszerváltás valódiságát. És ehhez hozzá tartozik az is, hogy a talán 60 millió áldozatról továbbra sem volt illő beszélni, részben a politika miatt.

Az Örök tél ezt változtatja meg. Az első komolyan vett film a témában, megannyi igaz történet alapján. Szerepjátékosként, ha a történeteid érintik a korszakot kötelező alapmű. Hogy a témát komolyan vevő filmek egy filmből álló mezőnyéből ez a film a legjobb, vagy a legrosszabb nézőpont kérdése. 

Ha szereted például a Call of Cthulhut, vagy más a korszakban is játszható horror szerepjátékot, akkor a film kötelező. Érdeklődés esetén igyekszünk Дед Мороз-ról és a többi mitológiai lényről és ezek mítoszhoz való kapcsolatáról is cikket írni. Ha érdeke a téma a cikk alatt kérjük egy kommentben (akár Facebookos) kérlek jelezd Nyarlathotepnek.