Home

Amiről szó lesz nem fog tetszeni. A kérdőív sok esetben olyan adatokra kérdezne rá amik alapján egy-egy szolgáltató azonosíthatna téged. Esetleg a social engineeringhez használható adatokat kér el. Sokszor persze valóban piackutatás, közvéleménykutatás, érdemi tudományos munka folyik. Más esetben viszont lehet akár visszaélésről, spearphishingről vagy más disznóságról is szó. A legjobb eset az, hogy nincs disznóság, a kérdőív kapcsán csak időt vesztesz el, és kapsz cserébe valamit. Vagy legalább egy ígéretet, némi illúziót. Van ahol a kérdőív nem csak időbe kerül, hanem idegeskedésbe is. Ilyenre is láttunk példát. És persze ottt vannak az igazi disznóságok.

Egy-egy kérdőív nem árul el rólad túl sok veszélyes adatot. De mondjuk 5? És, ha közben látják a Facebook profilodat is? A kérdőíveket sokszor nem csak a közösség véleményének megkérdezésére használják. A fenti helyzet azért érdekes, mert ugyanilyen kérdőív egy „sztandardizált” képet festhet egyes karakterek hátteréről. Vagy legalábbis arról, hogyy mit is gondolnak a karakterükről a játékosok. Ha nekem most kérdőívet kellene példaként mutatni és utána elmagyarázni mi és miért van úgy ahogy, akkor bizony egy olyan kérdőívvel kezdeném, ami sok szempontból rossz. Nem csak rossz, hanem egyenesen pocsék is és máris rögtön felmerülne az, hogy miért? Mert szándékosan korlátoznám az adható válaszokat, szándékosan manipulálnák. A kérdőív válaszai ugyanis a karakteralkotás szabályainak megfelelően osztanának el pontokat, és kijönne valami kalandba illő karakter. Ehhez viszont a kalandba nagyon nem illő válaszokat ki kellene zárni.

És ez már akkor is döntő fontosságú lenne, amikor kiválasztom a megfelelő platformot. A program tudjon számolni is, alap elvárás. Legyenek írásvédett mezők. Legyen még...

Képzelj el egy sorozat kérdőívet. Látszólag a közlekedési szokásokról szól. Első pár adag kérdés a jelenlegi közlekedési szokásaidról szól. Sok szolgáltatóról kérdez, majd jön egy érdekes kis váltás. Ezt megpróbálja összehasonlítani a gyerekkori közlekedési adatokkal. Tegyük fel budapestieknél. Egy kerület még nem túl sok információ. Az viszont, hogy milyen járművel közeletítettél meg akkor egy metrómegállót, milyennel most, már egy fontos információ. A körülbelül hány megállót utaztál, mennyi időt utaztál, volt-e, mekkora részét jártad be a vonalnak, még mindig a közlekedéssel kapcsolatos információkat vizsgálja. Mint az is amikor nem a metróhoz, hanem az iskolába való eljutást méri. Viszont az első elég jó pontossággal megmondja, hogy hol laktál, az utóbbi segít megmondani merre keressék az iskolát. Tudnak esetleg évszámot is a demográfiai adatokból.

Mennyi idő megtudni azt Facebookon keresve és az iskolában egykor dolgozóknál, más diákoknál kicsit kérdezősködve, hogy „hogy is hívták X évben az elsősök osztályfőnökét?” Akár több első osztályét is. Ez könnyen elvezet két titkos kérdés megválaszolásához. Ha később akár más felületen kérdeznek meg, akkor jöhet a kérdés a bankolási szokásokról és sok másról. Természetesen mindegyik esetben tudják az IPdet, a géped azonosításához szükséges számos adatot is ismernek. És a környéken keresnek olyan WiFit amire könnyen fel tudnak lépni, így nem is ismeretlen helyről megy a probálkozás. A browser user agentje és sok más azonosítója ismerős lehet, hiszen ez másolható. 

A kérdőív kérdései között lévő összefüggések, vagy esetleg több összekötött kérdőív közötti összefüggések egyaránt alkalmasak lehetnek arra, hogy olyan információt húzzanak ki belőled amit nem akarsz kiadni. Sőt kis szerencsével olyat is el tudsz mondani egy kérdőívet kitöltve amit amúgy már csak azért sem mondanál el, mert magad sem tudod biztosra a választ. A gond pedig a kérdőív hossza. És sok ember nem szívesen látja, ha belemásznak a magánéletébe, kielemznik. A kérdőívekkel szemben pedig ezért is elutasító. Persze ez csak egy adott mértékig igaz. Van ugyanis egy másik mechanizmus.

A legegyszerűbb helyzet az amikor a kérdőív kitöltésének a jutalma nem éppen kézzel fogható, nem is ígéret, nem is valami eredmény, hanem a tudat: Te nem vagy elrontója semmi jónak, sőt még segítettél is vele, rászántad az 5 percet. És a jó édes anyját annak aki szerint ez az egész rossz és nem ért annyit se. Hiszen ő elrontotta azt a jó érzést, amit a legpocsékabb kérdőív kitöltése is adott neked. A következő helyzet az, amikor a kérdőívért cserében ígéretet vagy illúziót kapsz: Ettől lesz jobb valami ami téged is érdekel. A D&D 5. kiadás kapcsán is minden playtest csomaghoz volt kérdőív, és ki is töltöttük, sőt a fórumon is adtunk visszajelzést. De sokan nem játszunk a kész játékkal. Ugyanis az itt leírt alapon elért lelkesedést nagyon könnyen felváltja a csalódás: Elegendő az, ha olyat mondanak véglegesnek, ami nagyon nem tetszik, és ami kapcsán a legfontosabb érvekre, szempontokra rá se kérdeztek.

Persze volt aki kioktatott, hogy amire panaszkodtam a végleges PHBben már nem úgy van. Csak nem sikerült megértenie azt az egyszerű helyzetet, hogy ez miért nem érdekel. Pedig nagyon egyszerű: Mert a kiegészítők kapcsán nem lesz teszt verzió, ott nem söpri el a véglegesnek mondott megoldást. Szeretném azt hinni, hogy a kérdőívnek, a tesztelésnek volt értelme. De baromi könnyű úgy csalódni, ha nem tűnik fel a kérdezőnek egy valami: Nem csak a Charm Person volt ikonikus a D&D-ben, hanem sok fajnak sokféle adottsága és az adottságot indokló korlátja is. Amikor ezek szépen lassan eltűnnek, és a szöveg csak annyi, hogy "hát sok világról van szó, nem lehet benne a korlát", akkor okom van a csalódásra. Mert kérem szépen aki azt mondja minden világ, minden városában ugyanannyi a hosszúkard ára, a képességek is univerzálisak, mindenhol ugyanazokat a varázslatokat fedezték fel, csak éppen azok az ikonikus dolgok hiányoznak belőle amik nekem fontosak.

És itt meg kell jegyeznem, hogy a D&D kérdőív példája csak egy egyszerű példa volt. De egy helyi kávézó esetében is természetes, hogy a kérdőív fő ígérete az, hogy a termék nekünk lesz jobb, mi is jól járunk. Persze ott is van aki vegán kávézót akar, erős feminista politikával, van aki Hooterst, szóval lesz aki csalódik. De az is biztos, hogy a helyben kitett kérdőív is alkalmas lehet profilozáshoz. A D&Ds kérdőívvel szemben viszont ez sokszor papír alapú lehet, úgy elkérni pár percet teljesen más, mint a helyi facebook csoportokban belinkelt online kérdőív esetében. Offline kérdőívnél nem véletlen, hogy sokszor adott a kérdezőbiztos. 

A legtöbben azt mondják nem lehet mindent megkérdezni. Igazuk van. Nem lehet, nem szabad és pláne nem kell mindent megkérdezni. Az emberek 5 percet rászánnak jófejségből. De egy negyedóra mögé már többnyire kell az ígéret, fél óra vagy óra mögé már komoly jutalom kell. De már egy közepesen amatőr ember is azt mondja: A kérdőívben egy-egy kérdés könnyen szabályozhatja, hogy utána később, milyen kérdések jelenjenek meg, mire kell választ adnunk. Ha nem arról kérdeznek meg elsőre, hogy melyik varázslat az ikonikus, és be kell jelölnom a charm persont, hanem megkérdezik milyen tulajdonságai voltak az (A)D&Dnek ami miatt játszottam vele, felkínálnak világot, storylinet, varázslatokat, különleges fajokat, stb. akkor utána jó eséllyel nem kérdezik meg tőlem, hogy a charm person mennyire volt ikonikus. De megtudják, hogy amikor egy faji korlátozást 10-15 kaland volt kikerülni, mert a törpénk szent fogaldamat tett, hogy ő varázsló lesz, ha a barátját meggyógyítja a mágia istene, vagy ikonikus volt az amikor az elf lány, hála a vad eredei elfek örökségének, többet tudott felemelni, mint a hős lovag megmozdítani, de mégsem látszott rajta az erő. És mennyit, de mennyit nevettünk, amikor valaki segíteni akart neki. Pedig a fegyverei nem használták ki az erejét. Viszont művészi fegyvereket készített. 

A „sokféle válasz van, sokat kellett gépelni” alapon feltett kevés kérdés pedig vérciki. Ugye tudjuk, hogy hol követték el ezt a hibát? Elágazások kellenek egy jó kérdőívbe, és viszonylag sok kérdés. Elegendő ahhoz, hogy össze tudjunk kötni olyan válaszokat is amik önmagukban keveset mondanak, de együtt már beszédesek. Az ilyen elágazásokat az offline kérdőíveknél sokszor a kérdezőbiztos kezelte. Akinek persze a legfontosabb jellemzője volt, hogy nem befolyásolta megkérdezettet. Legalábbis elméletileg. Ám sok esetben, ha az ember feltételezi, hogy a kérdezőbiztos nagyon más véleménnyel van a dolgokról, mint ő, akkor így is felmerül, hogy meg akar felelni a kérdezőbiztos elvárásainak. És ezzel elértünk a téma következő szeletéhez.