Nehéz mit kezdeni egy olyan játékossal aki nem akarja megérteni, hogy egy 7 éves gyerek nem varázsol pláne nem random kísérletezve, és persze nincs manája, akkor sem, ha felvették egy varázslóiskolába. Kiváltkép akkor nehéz vele mit kezdeni, ha váltig állítja, hogy ez mekkora rendszerbug, mert hát ugye, ha a mágia nem veleszületett, hanem pl. az iskolában kapott beavatás is kell a manaponthoz, akkor hogy lett az első varázsló, hiszen őt nem volt ki beavassa. Mondhatnám, hogy nézz kicsit lejjebb a képre a válaszért, de igazából a kérdést kapásból három részre érdemes bontani.

Nyilván lehet a "nem értem a világot, szerintem hibás" ötletet kulturáltan előadni és nem megpróbálni a mesélő felett átírni a világot. A másik pedig csak annyi, hogy egy a varázslóiskolát is felölelő életútban azért van ott a kalandmester, hogy majd elmondjak mikortól is tudsz varázsolni, és addig számos világképi kérdésre is választ kapsz. Ezek nyilvánvaló szempontok, amiket azért a játékosok nagy többsége magától is tud. A harmadik kérdés viszont érdekes: Mégis, ha nálad merül fel a játékban a kérdés, hogyan adj rá választ mesélőként.

Nyilván a primitív válaszok a mert csak, és én vagyok a KM szintű bemondástól, a nem varázsló volt az első mágiahasználó, hanem más manával rendelkező varázshasználóból lett szintű válaszig terjednek. Az utóbbi ugyanis ugyan a kérdésre, azt szó szerint értelmezve, ad ugyan megoldást, elmondja hogyan jutunk el az első varázslóig, de nem jutunk el oda, hogy először lett valakinek manapontja. Nyilván nem tudjuk megválaszolni a ki teremtette az első teremtőt szintű kérdést, és Ynev teremtéstörténete kapcsán is igaz, hogy ez változott nem egyszer. De a mágia történetében nem árt egy picit elmélyülni.

És persze itt jön az, hogy melyik alkotók elképzeléseit, melyik forrásokat tekintjük hitelesnek. 

Kezdjük a leginkább nyilvánvaló válasszal: Attól, hogy az emberek és a ma élő fajok többsége nem rendelkezik születésétől fogva mágiával, más fajok rendelkeznek ezzel. Sőt képesek tanítani is. Eszembe jut az, hogy a Bestiárium oldalain lévő Seyrine a gyötrő és az ott leírt tanítás varázslat kapásból válasz a kérdésre. Hiszen egy eredendően mágikus, külső síkokbéli lény a hivatalos forrás alapján képessé tehet mást a mágia használatára, és a manapontot is biztosítja. Innen pedig a frissen kitanított boszorkány már képes további fejlesztésekre. 

Fontos az, hogy számos boszorkányrend viszont vallásokhoz kötődik, és a tudásukat is az istenükhöz, annak küldötteihez vezetik vissza. Az istenek hatalmába, tudásába pedig belefér, hogy bármelyiknek lehessenek olyan küldöttei amik ugyanerre képesek. Innen pedig látunk egy csomó olyan mágiahasználó rendet, ami valláshoz kötődik. Egy részük istenekhez, más részük démonokhoz, de mindegyik birtokában van egy oktatható mágiának ami segítségével további varázshasználókat tudnak oktatni.

Ha a szabálykönyveket fellapozzuk a papi mágiával foglalkozó fejezeteknél belefutunk egy olyan észrevételbe, hogy a Kis Arkánum Litániái kapcsán nincs feltétlenül szükség valós istenekre a hit és a megfelelő formula is elegendő. Ez esetben viszont a teremtő erőkkel manipuláló mágia könnyen kijuthatott a hithű egyházi személyek kezéből a világi érdekeket követő eretnekek kezébe. Akik viszont innen könnyen kezdhettek önálló kutatásokba. Tulajdonképpen ez a külső síkok teremtényeinél is megjelenhet. Bár Ynev teremtéstörtémnetétvel is variáltak az alkotók, mégis úgy gondolom ez egy olyan alap amire könnyen lehet építeni.

És pont ez a mágiatörténeti pont az, ahol az ÚTK esetében a Kegy Pont és a Mana Pont elkülönítését problémának érzem, hiszen az eretnekek mágiájától könnyű eljutni a konstruált hitekhez, és ahhoz a kérdéshez, hogy ezek mögött állók mit teremthetnek meg. Az isteni erők és a halandók ereje közötti összehasonlításnál szeretném felhívni a figyelmet, hogy Orwellát legyőzték a Kyrek, és Amhe-Ramun manifesztációja esetén sem megállíthatatlan az isteni hatalom.

Természetesen számos más mágiaforrás is felmerül, a nyelvek adományára építő ómágia attól függően lehet megoldás, hogy hogyan kezeljük világképi szempontból. Éppen így felmerül minden olyan eljárás ami segítségével nem varázshasználók alkottak mágikus tulajdonságokkal bíró tárgyakat. Pl. mágikus anyagokból. Szóval a sor folytatható lenne oldalakon át. De az első varázslóra vonatkozó kérdésnek van egy másik részlete, és ez már nem világképileg semleges kérdés. Szerencsére ez puhább kérdés. 

Honnan lesz a mozaikmágia?

Mozaikot csak mágus képes alkotni, magyarázza el a Rúna. A Rúna pedig javarészt opcionális, vagy engedi a KM használni vagy nem, és könnyű gyenge cikkekre mutatni, hogy miért nem. De azt is látjuk, hogy a jelenkor ismert mágusai vagy varázslóként, vagy nagy ritkán slanként kezdték a pályafutásukat. De ahhoz, hogy a mozaik alkotáshoz szükséges mágikus ismeretek birtokába jussanak az életükben fontos lépcsőfok volt, hogy a mozaikmágia használatával tapasztalatot szereztek. Csakhogy a mozaikmágia megalkotójánál előbb kellett rendelkezni a mozaikmágia megalkotásához szükséges tudással, és csak utána tudott volna bármit is a mozaikelv alkalmazásával gyakorolni.

A mozaikelvet így pedig a könnyebb tanulást, megértést segítő egyszerűsítésnek kell látnunk. Hiszen a megalkotójának már semmi szüksége nem volt rá, hiszen a mágia mélyebb összefüggéseit is érintő tudással rendelkezett. Szerencsére tudjuk, hogy a Rúnamágia mélyebb összefüggésekre épít, mint a mozaikmágia. Szabadabb is sok szempontból.

Korábban említetettem, hogy a jobbra látható kis árbáról még sokszor lesz szó. Ez akkor egy alternatív képességpróba magyarázatául szolgált. De sok minden más szempontvból is érdekes. Az is eszembe jut, hogy az ember amikor tanul először keveset ért a témából így az alapokon is többször kell átrágnia magát, lassabban fejlődik, majd egyre kevesebb olyan dolog lesz ami újat is mond neki, de számára megérthető, a fejlődés tehát lassul. Egyre kisebb előrelépésért kell egyre többet szenvedni és itt lesz sok aki feladja.

A mozaikelv célja viszont nem az, hogy a mágia működésével kapcsolatos számos tanulási folyamatot ebben a szakaszban egyszerűsítsen, hanem egy kicsit más helyzetre jelent megoldást. De ismételjük át egy kicsit az egyik kedvenc témámat. Ez pedig alapvetően négy fontos mágiaelméleti szempont említése.

• Az egyik, hogy varázslatokkal csak a teljes tárgyakra, nem azok egyes részeire lehet hatni. De vajon teljes tárgy-e a zárnyelv, a zár, vagy csak a ház / a város lenne az? És mi teszi a tárgyat egy egész tárggyá?
• Ismerni kell a tárgyat amit megformázunk, de mégsem kell tudni hogyan készítsünk el. Viszont magukat a fogalmakat ismerni kell.
• És harmadikként a nyelvek adomámyától, a leírt mágiaformák nyelvi alapján át, a varázsláshoz szükséges lépések is a varázslás nyelvi alapját mutaatják be.
• Az első kiadás óta tudjuk, hogy az anyagi és a mentálsík között alá-fölé rendeltségi kapcsolat van. 

A fenti szempontok lennének az erős, rendszert érintő szempontok. Kicsit gyengébb szempontok is vannak. 

• A mitől nehezebb aranyat teremteni mint agyagot kérdés? - Nem a földi anyagszerkezetben gondolkodik a varázsló.
• Hogyan lehetséges, hogy nem lehet egy anyagot teremteni, de az azt 9.99%ban tartalmazó ötvözetet igen? - Ha "elemekből, vegyületekből építkeznénk" mi történne?
• Ha az elemi mágia ősvizet von ki az anyagból, akkor mégsem bomlik fel az anyag szerkezete
• A hivatalos források is rámutatnak a földihez hasonló anyagszerkezetet esetén a légiességgel is lenne baj.

A M.A.G.U.S. megjelenésekor kiderült mennyi minden félkész benne, és akkor a rendszert megreformáló Második Törvénykönyvre ígérték a változást. Ha pedig a M.A.G.U.S. történetét, az egyes reformokat összefoglaló írásokat látjuk, akkor értjük hogy lett más a második törvénykönyvben, a rendszer fő alkotója miért folytatta külön, és ebből hogyan lett a koncepció folytatásaként a CODEX. De azt is tudjuk, hogy a mágiaelmélet a CODEX Grimoire-ig nem volt kidolgozva, de azt is tudjuk, hogy nem volt durva világképi váltás, ami pedig ismért egy forrás arra, hogy a nyelvi alapú mágiához bizony a teremtő gondolat, az idea is hozzátartozik. És ellenkező forrás nem sok van. Ha az "itt ott a neten talált új mégtáposabb kasztokat" gyűjtő oldalacskák saját belső konszenzusát nem tekintjük forrásnak. A mozaikelv eszerint viszont szövegrészletekből állít össze mágikus szöveget, az egyes részeket összekötve, máshol megfelelő fogalmakat behelyettesítve.

A mágikus nyelvekkel és írásjeleikkel operáló Rúnamágiához képest beláttuk miért egyszerűsítése a mozaikmágia. És a mágikus jellegű ősi nyelv oktatása kapcsán értjük, miért fontos sok nem mágikus forrásszöveg megértése. A rúnák olvasásának tudománya, a megfelelő ősi nyelv ismerete nélkül nem igazán működne a mozaikmágia megértése és számos esetben a használata sem. A varázslók megkötései nélküli mesterfokú mágiahasználatból eredő varázslás egy érdekes téma, de az sok szempontból nem ugyanaz, és egy tovább butított tudást jelent. Lesz még róla szó, de elegendő azt tudni nem több (sőt olykor kevesebb) ez egy átlagos boszorkány tudásánál. De mindkét esetben, a varázslók mozaikmágiájánál is, és a mesterfokú mágiahasználat mozaikmágiájánál is a varázslat megtervezésének számos lépését egyszerűsíti le az, hogy már előre felépített részekből állítunk valamit össze.

A varászló megtanul belyettesíteni, kicsit a mágikus nyelv logikája szerint foglalkozni, részletekkel önállóan kitölteni a varázslatot megfelelő helyen. De a mozaikelv tovább egyszerűsíthető, ha a megfelelő behelyettesítések jelentős részét elvégzik, a karakter nem is teljesen érti mit varázsol és hogyan, csak a felismerésre van meg a szükséges tudása. A mesterfokú mágiahasználat esetében bár mondjuk ugyanaz a teremtés mozaik az alap, mint a varázslónál, ám sok esetben ennek "különböző változataiként" tanulja meg a karakter a vízteremtés, a borteremtés, a vasteremtés formuláját, sok formát. A mágikus szempontból ismert tárgyak és anyagok tárháza így szűk lesz, hiszen a behelyettesítéssel együtt, sokkal több dolgot kell megtanulni a tudás bővítéséhez.

Érdekes kérdés, hogy például a boszorkány ugyanannak a varázslatnak (mondjuk rabszolga ölelés legyen a példa) egyetlen változatát tanulja meg, különböző pózokra, különböző helyzetekre alkalmazni, vagy a formula megfelelő átalakításának a módját. Gyanítom ezt iskolája válogatja. De tény, hogy a tapasztalati mágia és a mozaikmágia esetében sem csak egyféle ismereti szintről beszélünk.

Egy pontig ez az út a gyorsabb, egy pont után a varázslóé. És még egy pont után azoké akik a mozaikelvtől függetlenül önállóan terveznek varázslatot. ott egyéne vállogatja ki mennyit tanul, mennyit kockáztat, mennyit másol... De érdemben az az út is járható. Csak egy középső szakaszon nehezebb. A fő gond viszont ismét a fejlődési folyamatnál említett görbéből ered.

Kezdőlépések

Amikor a tanulás folyamatát nézzük akkor jeleztük ennek a vége az igazán nehéz (és itt is számítanak sokat az adottságok), másfelől a legeleje az ami hasonlóan nehéz lenne, ha nem lenne a karakterek előtt megfelelő példa, nem lenne erre felkészített iskolarendszer és az oktatás módját nem úgy találnák ki, hogy a lehető legjobban előrejussanak a karakterek. A gond csak az, hogy a kezdőlépéseket megkönnyítő módszerek, a pozitív példák nem nagyon voltak meg a Kyr alapú mozaikmágia feltalálása előtt. Balra látsz egy másik régebbi illusztrációt. Ez a képzettségrendszerhez készült... Az inas ugye képzettlen munkaerő, a segéd kapcsán megfelel az alapfok, a mester pedig mesterfokú tudásról szól. De ott van az ábra tetején egy kis háromszög. Most erről az apró háromszögről fogunk további apróságokat megtudni.

A kedvenc háziszabályainkat leíró cikk kapcsán kapásból rámutattam, hogy számos képzettség esetén megvannak a kapcsolódó képzettségek. Mondjuk a szakma (kovács) mesterfoka utána jöhet a szakma (fegyverkovács) képzettség, ami a kis piros háromszöge egy újabb piramist helyez el. Majd jöhet a különleges fémekre specializált kovácsok további képzése, a fegyverismeret, fegyverművesség és számos más hasonló képzettség. És persze szóba jöhet az, hogy valaki tudja, hogy milyen rúnákat érdemes belevésni egy tárgyba, hogy azokat még tapasztalati mágiával feltöltsék. Természetesen akár a drágakövek használatára is lehetett példa, de...

A hasonló vésetek, a rúnákra épülő kezdeti tapasztalati mágia kapcsán felismerhetővé és a stílusok, eljárások kapcsán megnevezhetővé váltak ismert részletek. Feltehetően a mozaikmágia egyik első mozaikjának a legelső prototípusa ekkor és így alakulhatott ki. A mágikus aura varázsjel könnyen egészülhet ki mondjuk a változás varázsjellel, változás bélyeggel. A megfelelő tapasztalati mágia átírásának a módjával. Máris akadnak kapcsolódó jeleink, aminek a felismerése után már nem nehéz elképzelni, hogy ekkor még varázslatként megjelent a kagyló mozaik prototípusa, és afféle metamágiaként az időmágia és a térmágia egyes formulái.

Innen pedig a mozaikelv egy elérhető kutatási terület lehetett mintával, oktatással és már egyenes az út a mozaikmágia kifejlesztése felé, és érthető az is, hogy a más terülenet elért komoly tudásszintet a mágiával csak kiegészítők hogyan érték el egy szűk területen azt a tudást ami a mozaikok primitív elődjeinek a megalkotásához kell. A fenti minta egy szinte szükségszerűen bekövetkező eredményt mutat. Csakhogy ezek a proto mozaikok alapvetően még több tucat hibával rendelkeztek. Például hiányzott mögülük az az egységes rendszer ami a szabad kombinálhatóság lényegét adja. Összetett, nehezen tanulható és még nehezebben kombinálható hatásokból álltak. De felismerhetővé vállt, hogy ezek tervezésénél használhatóak a nyelvi összefüggések, bevethető pár tervezési elv, és ezen az úton már lehetett próbálkozni.

A mágikus hatások egyszerűsítése, az egyszerű eleminek tekintett hatások felismerése, a különböző dolgok mágikus nyelveken megfogalmazható lényegével kapcsolatos kutatások elindulása után a többi már csak idő kérdése volt. A fenti magyarázat érdekességét az adja, hogy a más területeken elért magasfokú tudás (az ott lévő késői nehéz fejlődés szakasza) teremtette meg azt az oktatható tudásanyagot ami mágiaelméleti ismereket során a kezdeti nehéz fejlődési tudásszakaszt is lefedi. De amint a jobboldali ábra is szemlélteti van egy érdekes probléma.

A megfelelő fogalmakat, a hozzá kapcsolódó mágikus ismereteket az is megközelítette aki fegyverekkel foglalkozott... De az ő ilyen ismereteinek csak egy részét nem nagyon lehetett más területek mágikus tudásával összehasonlítani. Csak néhány területen volt meg olyan szintű képzettség, hogy az elvezessen a mozaikelvhez. Akkor működött az összehasonlítás, ha több tudományterület mágiaelméleti részét is lefedték. Ez viszont az elérhető tudásnak csak egy kis része volt. És ez tulajdonképpen a mágiaelmélet határterületeit írta le. A mágiaelmélet kutatói így elsősorban bonyolult megfigyelt összefüggésekből kell, hogy következtessenek az axiómákra. És az általuk leírt hatás - őstűz elvonása az anyagból - kapcsán nehéz eldönteni, hogy valójában mi történik. Mert könnyen lehetne az, hogy a varázslat egy helyen hűt, más helyen tüzet gyújt. De honnan tudják azt, hogy az őstűz elemi, és a hasonl hatás sem összetett?

Például onnan, hogy hány rúnából áll, hogy mennyire tudnak máshogy, hatékonyabban hasonló célt (tűzgyújtás) elérni. Hogy számos reakciót mennyire tudnak alkímiai módszerekkel reprodukálni... Sorolhatjuk a szempontokat és arra is rájöhetünk, hogy ezért kell egy jó varázslóiskolának egy csomó határterület kapcsán is jó mestereket felvonultatni. Akár olyanokat is akik nem varázslók. 

Ha a tanulmányozható tapasztalati mágiát és számos más területet nézünk akkor az első varázsló megjelenés egyáltalán nem meglepő. A varázslók elkülönülése a többi mágiahasználótól is érdekes folyamat. De az is, hogy az ő beavatási módszerük hogyan lett hatékonyabb (hogyan ad több manát szintenként)...